Engedjük, hogy az emlékek megvilágítsák a lelkünket!

Az elmúlt hétvégén a sztálini munkatáborok helyi áldozatainak emléke előtt tisztelgett Mezővári közössége. Péntek délután a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában az aznapi szülői értekezletre érkező anyák és apák előtt a tanintézmény 7. osztályos tanulói adták elő emlékműsorukat, amelyre Bíró Irma magyartanárnő készítette fel őket.

A gyerekek szereplését megelőzően, a gyászünnepséget megnyitva, Debreceni Ilona igazgató-helyettes ismertette a 68 évvel ezelőtt történt eseményeket, illetve az emlékezés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. Az előadás rendhagyó módon kezdődött: egy születésnapi parti kellős közepébe csöppentünk, habos tortával, csillagszóróval, énekléssel együtt. Mint kiderült, egy „nagymamát” köszöntöttek, aki az „unokáinak” elmesélte, hogy életének ez a jeles dátuma fájó emléket is takar: férjét 1944-ben ezen a napon vitték el a málenykij robotra. Ilyen bevezető rész után hangzottak el a különböző lágerversek, visszaemlékezések és a kortárs kárpátaljai magyar költők (Füzesi Magda, Nagy Zoltán Mihály) művei, amelyek révén az unokák is megtudhatták, mi történt a kárpátaljai magyarsággal majd’ hét évtizeddel ezelőtt. A gyerekek előadását áthatotta valami mély pátosz és megrendültség, a korukhoz képest meglepő átéléssel jelenítették meg az elhurcoltak és az itthon maradt hozzátartozók szenvedéseit.
November 18-án, vasárnap került sor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a Mezővári Református Egyház által közösen szervezett megemlékezésre. A református templomban az istentisztelet után megtartott rendezvényen Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke szívhez szóló szavakkal biztatta a jelenlévőket ártatlanul szenvedett családtagjaik kálváriájának felelevenítésére: „A lelkeknek vannak olyan részei, melyeket csak az emlékek világíthatnak meg. A mai napon tárjuk ki lelkünket és engedjük, hogy az emlékek áthassák, s így talán 68 év távlatában valahol lélekben találkozhatunk azokkal a mezővári férfiakkal, akiket a sztálini erőszak ragadott el szeretteik közeléből… Engedjük, hogy az emlékek megvilágítsák a lelkünket, mert a múlt újraélésével elkerülhetjük a jelen és a jövő tragédiáit.”
A szónok beszédében a nemzetrészünket fenyegető aktuális veszélyre, az asszimilációra is figyelmeztetett, kiemelve, hogy ennek a folyamatnak a felgyorsulásához nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évek ukrajnai intézkedései: a kárpátaljai magyar oktatás ellehetetlenítésére irányuló törekvések, illetve az új nyelvtörvény rendelkezéseinek be nem tartása a magyar nyelv esetében. Mint mondta, ebből csak egy kiút van, ha egyet akarunk, és a valós emberi, erkölcsi értékek mellé állunk.
A beszédet követően a Mezővári Református Egyház Kovács Erika és Kovács Sándor vezette gyermek- és ifjúsági kórusának műsora következett. Az előadók kortárs kárpátaljai magyar költőknek az elhurcolásokhoz kapcsolódó verseit szavalták, illetve Füzesi Magda Kósa Anna balladája című versét zenés színdarabba is beillő, megrendítően szép jelenet formájában tolmácsolták. Zárásként pedig Istent dicsőítették egy reménységet adó énekkel.
A műsor után a gyülekezet tagjai átvonultak a sztálinizmus mezővári áldozatainak emlékművéhez, ahol Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke mondott beszédet. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az ilyen megemlékezések alkalmával nem a lelki sebeket szeretnénk feltépkedni, hanem csak a sérülések után ottmaradt hegek keletkezésének okait juttatjuk eszükbe az embereknek, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg a magyarság 20. századi tragédiái.
Ezután az egybegyűltek elénekelték a magyar nemzeti imádságot, majd az édesapjukat, nagyapjukat és más hozzátartozóikat elveszített emberek koszorúkkal és virágokkal rótták le kegyeletüket a messzi távolban elhunyt családtagjaik emléke előtt. A KMKSZ helyi alapszervezete nevében Berki Károly helyezett el koszorút a sztálini lágerek mezővári áldozatainak emlékére.