Fogynak a vajdasági magyarok (is)

hirdetés

Egy teljes évet kellett várni a szerbiai népszámlálási adatok nemzetiségekre való összesítésének eredményeire. Az már a legelső adatok nyilvánosságra kerüléséből kiderült, hogy az ország népessége összességében csökkent, több mint 377 000-rel lett kevesebb lakosa Szerbiának, mint a kilenc évvel ezelőtti népszámlálás alkalmával, ami a teljes populációt tekintve ötszázalékos csökkenést jelent. Most viszont már azt is tudjuk, hogy az itt élő magyarok lélekszáma is követi, nem csak az országos, hanem a Kárpát-medence magyarjainak csökkenő számának „trendjét” is.

Azon nemzeti közösségek közül, amelyek 2000 főnél nagyobb számban élnek Szerbiában, a szerb után a magyar nemzeti közösség a legnépesebb. Az összeíráson a lakosság 3,53 százaléka vallotta magát magyarnak. Ez 253 899 embert jelent. A legutóbbi, 2002-es népszámlálási adatok szerint 293 299 magyar élt Szerbiában, tehát 10 év alatt 39 400 fővel csökkent az országban élő magyarok száma.

Gábrity Molnár Irén szociológus, a népességfogyás kutatója szerint Vajdaság esetében szinte már szokványosnak számít, hogy évente egy nagyobb falu lakossága tűnik el (hozzávetőlegesen 4300 fő) vagy, hogy naponta 11 vajdasági magyarral van kevesebb. Ehhez mind a lakosság elöregedése, mind a natalitás, mind a kivándorlás hozzájárul. A legutóbbi időszakban mérséklődött ugyan az elvándorlás, azonban még így is jelentős. Évente mintegy 500-1000 fő hagyja el szülőföldjét, zömében gazdasági okok miatt, a jobb megélhetés reményében. Az asszimiláció mellett sem lehet elmenni szó nélkül, bár társadalomkutatók azt írják, az asszimiláció mértéke ma sem nagyobb, mint a titói időben, azonban a népességszám csökkenésével megléte szembetűnőbb.

Badis Róbert szociológus a Magyar Szó kérdésre a gyermekvállalási kedv csökkenését jelölte meg legfontosabb problémának. Az adatok szerint a vajdasági magyarok körében évente 3000-rel kevesebben születnek, mint haláloznak el. A szakértő meglátása szerint különböző szociálpolitikai eszközök (például alanyi jogon járó családtámogatás vagy gyermekbarát munkahelyek) révén lehetne elérni a születési ráta növekedését.

A népességfogyás következményei Badis szerint már középtávon súlyosak. Az amúgy is magas, majdnem negyvenöt éves átlagéletkorral rendelkező vajdasági magyarság tovább öregedhet, ez pedig exponenciálisan csökkentheti a születési arányszámokat. Ennek következtében felgyorsul a szórványosodás, eltolódnak az etnikai határok, és eltűnnek a magyar nyelvhasználatot és kulturális újratermelődést lehetővé tévő intézmények alapjai.