„Ha itt lehelem ki ifjú lelkem, sohase felejtsetek engemet!”

Kárpátalja magyarlakta településeihez hasonlóan Kisgejőcön is megemlékeztek a sztálinizmus áldozatairól.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. anyagi támogatásával felújította a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékművét, melynek ünnepélyes átadására november utolsó hetében került sor. Az emlékmű előtt mindig elcsendesedve álltak meg a helyi lakosok a nagyapák és apák szenvedéseire gondolva.
A megemlékezést Zselicki István, a KMKSZ helyi alapszervezetének az elnöke nyitotta meg: „Az egyetlen esély arra, hogy ilyen szörnyű dolog ne történjen meg többé, s magyarságunk se merüljön a feledés homályába évszázadok múlva, az, hogy minden évben elhozzuk gyerekeinket, unokáinkat ehhez az emlékműhöz, s elmeséljük nekik, hogy őseik, őseink miként vállalták magyarságukat életük árán is.”
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta, a kollektív bűnösség vádja és a más identitásba való belekényszerítés a sztálinizmus ránk hagyott „öröksége”, s a sokat szenvedett kárpátaljai magyarság számára ebből az jelenti a kiutat, ha ezeknél az emlékműveknél minden évben összegyűlve emlékezünk arra, hogy kik vagyunk, s mit jelent magyarnak lennünk.
Ezt követően Ambrus József görögkatolikus atya és Nagy István református lelkész megszentelték és megáldották az emlékművet, majd imát mondtak a terror áldozataiért. „Elnézem a madarakat, boldogan szállnak tova, de előttem be van zárva a láger nagy kapuja” –
hangzott az elhurcoltak emlékére a Györke Marianna által vezetett Gyöngykaláris Kórusiskola előadása, akik kegyeletüket énekszóval rótták le őseik előtt.
A főhajtás az emlékmű megkoszorúzásával és nemzeti himnuszunk eléneklésével ért véget.