Karácsonyi szokások a világban

Itt a tél, mindenki izgatottan várja a Karácsonyt. A Mikulás kengurun érkezik Ausztráliába, Ukrajnába pedig szánon. Valahol ő hozza a karácsonyi ajándékot, máshol a Jézuska.

A lényeg azonban mindenhol ugyanaz: Karácsonykor (legyen az télen vagy nyáron) együtt ünnepel a család.

A magyar családokban általában a Mikulás december 6-án a Jézuska pedig december 24-én este hozza az ajándékokat, de Európa más országaiban különbözőek a szokások, még az ajándékozás időpontja sem azonos.

A velünk szomszédos Ausztriában a Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával, december 24-én pedig Christkind, vagyis Karácsony gyermeke az ajándékhozó, Németországban Weihnachtsmann, vagyis a télapó (szó szerinti fordításban a karácsonyapó) teszi a fenyőfa alá a csomagokat. Karácsonyfát mindenhol díszítenek, ez a szokás Németországból terjedt el az egész világon a 19. század folyamán.

Az angoloknál Father Christmasra (karácsonyapó) várnak a gyerekek. A brit mesék szerint a télapó – aki földig érő, piros köpönyeget visel – a kéményen keresztül érkezik a kandallóba, az ajándékokat pedig a kandallópárkányra akasztott hosszúszárú zokniba rejti el. A legenda szerint ugyanis egyszer a télapó, miközben a kéményben ereszkedett lefelé, véletlenül elejtett egy pár aranyérmét, amelyek a kandallón száradó zoknikba estek. A gyerekek levelet írnak neki, amit nem adnak postára, hanem bedobnak a kandallóba, hogy a télapó a felszálló füstből olvassa ki kívánságaikat, azonban ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni az egészet. A télapó egyébként rénszarvas-vontatta szánon érkezik a messzi Finnországból, Lappföldről, ahol az év többi részében él.

Az Amerikai Egyesült Államokban hasonló módon várják Santa Claust (Mikulást), akinek csak a ruhája más egy kicsit, mint angol „rokonáé”, ő ugyanis nem hosszú, hanem rövid köpenyt visel, és az Északi-sarkon él.

Svédországban Jultomten, vagyis egy manó hozza a karácsonyfa alá tett ajándékokat. A szomszédos Finnországban – ahol az igazi Télapó lakik – a télapó egyenesen bekopog a házakba, s a házba lépve hangosan megkérdezi: „lakik itt jó gyerek?” Természetesen mindenhol csupa-csupa jó gyerek lakik, akiknek most már átadhatja az ajándékokat.

Finnországban a Télapó, „Joulu Pukki” Rovaniemi városában él, és saját irodájában válogatja szét a világ minden tájáról érkező leveleket, amelyekkel a gyerekek árasztják el.

Általában a Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet, Karácsony napján pedig a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.

Ausztráliában szintén feldíszítik a karácsonyfát, ami többnyire műfenyő, hiszen ott ebben az időben forró nyár van, az igazi fenyő elszáradna. A Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza. Az ausztrálok a karácsonyi vacsorát kint a kertben fogyasztják el, majd lemennek a tengerpartra egyet fürödni, így ünnepelik a karácsonyt.

Oroszországban teljesen más az ünnep, hiszen az ajándékozás nem decemberben történik, hanem január elsején, de ugyanúgy a feldíszített karácsonyfa alatt. Ennek oka a pravoszlávok eltérő naptára, náluk a karácsony későbbre esik, mint Európában. A kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz segítője Sznyegurocska (Hópelyhecske), Fagy Apó unokája.

Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, január 6. Itália több vidékén La Strega Beffana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat, bár ma már külföldi hatásra újabban már divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki Karácsonykor hozza az ajándékokat. Az olasz gyerekek nem virgácsot, hanem szenet kapnak a Télapótól, ha nem fogadnak szót. Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják – a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan- az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Háromkirályok) várják az ajándékot.

Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő újévben.

Az íreknél a karácsonyi ünnep két hétig tart. A karácsonyi mise előtt a Télapónak sört, whiskyt és rétest, a rénszarvasoknak pedig egy csokor sárgarépát készítenek ki az ajtó elé, majd egy zsákot tesznek ki az ajándékoknak. December 25-én bontják ki az ajándékokat, 26-án pedig az emberek többsége lóversenyre megy.

A karácsony izlandi nyelven Jol, ami a Jolasveinar-nak nevezett manóktól ered. Izlandon egy legenda szerint 13 manócska rendszeresen megtréfálta az embereket, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, azóta megszelídültek, és szorgosan készítik az ajándékokat a gyerekeknek. December elején már kiteszik a gyerekek a cipőiket az ablakba, és majd karácsonykor nézhetik meg, milyen ajándékot kaptak. Aki rossz volt, az csak krumplit kap.

A gyermekek nem ilyenkor, hanem december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.

Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.

Karácsony este csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszített fenyőfát a családok – kéz a kézben – körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.

Még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik.

A gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.

A családok Karácsony előtt egy hónappal gabona magvakat ültetnek. December 24-én pedig a cserepeket a karácsonyi barlang és a karácsonyfa köré helyezik. A barlang Jézus születésének helyszínére utal.

A kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy Karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak és a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz.

A karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.

Itt is nyáron van Karácsony. A kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.

Az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.

Az ajándékok a tűzhely mellett felsorakoztatott cipőkbe kerülnek. Az ünnepi vacsora: sózott, szárított tőkehal burgonyával.

Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.