95 éve született Kovács Vilmos
Kovács Vilmos a kárpátaljai magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb képviselője. Ő az első a második világháború utáni kárpátaljai magyar irodalomban, akinek sikerült a kisebbségi írósors természetes és mesterséges korlátait áttörnie. A költő 1927. június 5-én született Gáton. 1958-tól 1971-ig az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője volt. Súlyos betegség után 1977-ben halt meg Budapesten.
Kovács Vilmos iskoláit Beregszászban kezdte, 1945-ben pedig Munkácson fejezte be, ahol felsőkereskedelmi érettségit tett. Beregszászon könyvelőként dolgozott, majd 1947-től a gáti tanács titkára, 1949-től a munkácsi városi adóhivatal könyvelője, főkönyvelője, tanácsosa, főtanácsosa volt. 1952-ben Munkácson, ukrán tannyelvű esti középiskolában tanult, 1952–57-ben a Csernyivci-Lvivi Pénzügyi Közgazdasági Főiskola levelezős hallgatója volt, de tanulmányait nem fejezte be. 1955-től a munkácsi járási ukrán lapnál könyvelő, gondozta a kulturális rovatot és vezette a helyi irodalmi stúdiót.
1958-tól az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának lektora, majd főlektora, később osztályvezetője lett. 1960-ban Csanádi György főszerkesztővel a beregszászi járási lapnál irodalmi stúdiót hozott létre. Támogatta az Együtt című szamizdat folyóirat beindítását, az ungvári Forrás Stúdió (1967–1971) fiataljait (Balla Gyula, Balla Teréz, Dupka György, Fodor Géza, Füzesi Magda, S. Benedek András, Vári Fábián László, Zselicki József). Létrehozta és 1970-től gondozta a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletét. Kovács Vilmos tevékeny része volt a kárpátaljai magyarság polgárjogi mozgalmainak. 1971-ben sorozatos támadások érték, az akkori kommunista ideológusoknak nem tetsző kisebbségpolitikai nézetei miatt állásából önként távozott. Életének utolsó éveit kényszermagányban, súlyos betegséggel vívódva töltötte. Nagy barátságban állt Kiss Ferenc irodalomtörténésszel és Lator László költővel. A regényének megjelentetéséért kemény harcot vívott Barzsó Tibor, a kötet szerkesztője is.
„Verseit, regényét, novelláit erő, szenvedély, igazságkereső bátorság; a megfigyelés érzékenysége és a kifejezés pontossága; népiség és az egyetemességigény jellemzi. Hosszas huzavona után 1965-ben kiadott, majd betiltott Holnap is élünk című regénye a kárpátaljai magyarság 1944 utáni sorsának leghitelesebb ábrázolása. A magyarság őstörténetével foglalkozó, 1500 lap terjedelmű kéziratainak egy része 1997-ben megjelent”
– írta róla M. Takács Lajos irodalomtörténész.
Hazai és külföldi lapokban kifejtett munkássága ugyancsak ismert. Arra törekedett, hogy az „öntörvényei szerint kiértékelt”, a sajátos történelmi helyzetbe került maroknyi közösség és az együtt élő népek sorsát megfogalmazó kárpátaljai magyar irodalom bekerüljön a nemzet szellemi vérkeringésébe. Válogatott verseit orosz fordításban is kiadták.
Életének utolsó éveit a tudományos kutatómunkának szentelte. 1977-ben áttelepült Budapestre, ahol alig három héttel később, ötvenévesen rákbetegségben halt meg. Torzóban maradt életműve: négy verseskötet, egy regény.
Művei: Vallani kell! Versek, Ungvár, 1957., Tavaszi viharok. Versek, Ungvár, 1959., Lázas a Föld, versek, Ungvár, 1962., Veszennyaja burja, versek (oroszul), Moszkva, 1963., Holnap is élünk, regény, Ungvár, 1965; 1989; Csillagfénynél, versek, Ungvár, 1968. Művei egy részét később újra kiadták, emellett több antológia és irodalmi gyűjtemény összeállításában is tevékeny szerepet vállalt.
1988. április 17-én a gáti és derceni értelmiségiek megalakították a Kovács Vilmos Kört, amely kezdeményezte a Kovács Vilmos emléktábla felállítását a helyi kultúrház falán. A KMKSZ 1990-ben Kovács Vilmos Irodalmi Díjat alapított. 1997-ben a KMKSZ Ungváron az egykori megyeháza falán, ahol Kovács Vilmos 1958-tól 1971-ig a Kárpáti Kiadó szerkesztője volt, emléktáblát avatott a költő tiszteletére. 2007-ben a MÉKK kezdeményezésére a Gáti Középiskola falán Kovács Vilmos emléktáblát helyeztek el, egyúttal a tanintézet felvette a falu neves szülöttének a nevét. 2002-től az iskolában beindult a regionális Kovács Vilmos szavaló verseny is. Szülőfalujában idén májustól utca is őrzi a település híres szülöttjének nevét, illetve a költő nevét viseli a kárpátaljai fiatal költőket, írókat, kritikusokat és értelmiségieket tömörítő Kovács Vilmos Irodalmi Társaság is.
Kopasz Gyula
Nyitókép: Litera