Egy sokgyermekes család karácsonya
A karácsony a legmeghittebb, legcsodálatosabb egyházi ünnepünk. Talán azért, mert annyira emberi, hisz’ a születésről, konkrétan a Megváltó világrajöveteléről szól, egy vagy több gyermek megszületése pedig hál’ Istennek még jellemző a családok túlnyomó többségére, s mi jelentene nagyobb örömet egy család számára, mint az, ha egészséges újszülött sír fel a bölcsőben, majd nevet rá az édesanyjára, az édesapjára.
A karácsony a szeretet ünnepe, elsősorban az Isten emberek iránti, másodsorban pedig az emberek egymás iránti szeretetének az ünnepe, amikor gyertyák vagy apró villanyégők gyúlnak fel az illatos fenyőfákon, s a szeretet fénye ragyog fel az ajándékozók és a megajándékozottak szemében. De miként is készülnek a karácsonyra, s hogyan ülik meg az ünnepet egy sokgyermekes családban?
A nagyszőlősi járási Nevetlenfaluban élő Kincses József és felesége, Kincsesné Kovács Diána nyolc gyermeket nevel, akik közül a legidősebb, Dominik már tizenöt éves, a legkisebb családtag, Dániel pedig az idén nyitotta rá szemét a világra.
– Az idősebb gyermekeink nagy segítségünkre vannak az ünnepi előkészületek során, a takarítástól a sütés-főzésig – indítja beszélgetésünket a férjéhez hasonlóan jórészt mezőgazdasági bérmunkából élő háziasszony. – A most 13 éves Melánia lányomat tanítanom sem kellett az ételek, sütemények elkészítésére. Csak figyelte, hogyan sütök, főzök, s már három éve elkezdett főzőcskézni, de csak tavaly óta segít be a karácsonyi előkészületekbe. A hatlapos krémes készítésekor én készítem el a nyers tésztát, nyújtom ki a tésztalapokat, ő főzi meg a csokoládékrémet. A fasírozott és a rántott hús esetében többnyire én készítem el a húslabdacsokat, illetve kiklopfolom a hússzeleteket, de sokszor ő végzi el a sütést. A 14 éves Józsika már le tudja vágni, szét tudja bontani a tyúkot, s nagyon szeret sütni-főzni, a rántott húsnak való hússzeleteket is kiklopfolja, és finomabb fasírozottat süt, mint én. A férjem pedig ugyancsak otthonosan mozog a konyhában, s a süteményezés sem áll távol tőle.
Öt-hatféle sütemény kerül az asztalra, a hatlapos krémesen kívül kijevi torta, kókuszos kocka stb., de szerencsére készen is lehet venni tésztalapokat, így tojást, lisztet, cukrot takarítunk meg, s néhány süteményt a helybeli üzletben szerzünk be. Az idei esztendőig mindig volt hízónk, melyet karácsony előtt levágtunk, s ebből került ki a húsételek alapanyaga, most viszont csak süldőnk van, így rákényszerülünk a húsvásárlásra. Eddig mindig készítettünk házi sajtot, most viszont nem volt rá lehetőségünk, így a hidegtálhoz való sajtot és kolbászt az üzletekben fogjuk megvenni. A sütemények beszerzésére durván 250 hrivnyát fogunk költeni, de ha mi sütnénk az összest, a mai alapanyagárak mellett úgy 600 hrivnyába kerülne az elkészítésük. A rántott húshoz, valamint a fasírozotthoz egyaránt három kilogramm húst fogunk felhasználni. Megjegyezném, hogy a család leginkább a hidegtálakat szereti, s mivel szép, nagy családunk van, plusz a vendégeskedő rokonokra, barátokra is számítunk, szinte mindenből dupla adagot készítünk, kivéve a húslevest, mert egyikünk sem leveses. Összességében pedig mintegy ezer hrivnyába fog kerülni az ünnepi étkek előteremtése. Az elkészítésük viszont nem fog hosszú ideig tartani, mert többen is nekilátunk a munkának, s kellemes családi légkörben dolgozva, a férjemmel és a két említett gyermekünkkel együtt egy nap alatt el is készítjük az étkeket.
– Szentestén a nagyobbacska fiaik nyilván elmennek kántálni…
– Hogyne. Előbb, persze, feldíszítjük a karácsonyfát. Korábban kis fákat vett a férjem, újabban viszont másfél métereset vásárol. Amikor még az idősebb gyermekeink is kicsik voltak, az urammal együtt, ketten aggattuk rá a fenyőágakra a díszeket, most viszont már a nagyobbacskákkal együtt díszítjük fel szépen a karácsonyfát. Úgy tízéves korukig még elhitték a mesénket, hogy a Jézuska hozza a fenyőt meg az ajándékokat, de aztán kilesték, mi is történik, és rájöttek, hogy mi, a szüleik díszítjük fel a fát és vesszük meg az ajándékokat. A kisebbek, persze, még álomvilágban élnek…
Amint beharangoznak, elmegyünk a templomba az istentiszteletre, melyen – az igehirdetés után – ünnepi műsort adnak elő az iskolások, melyben nem egy gyermekünk is részt vesz. Majd hazajövünk, megvacsorázunk, a velünk egy fedél alatt, de külön lakrészben élő anyósomék is átjönnek hozzánk, elénekeljük a Csendes éjt, s a már iskoláskorú fiaink ezt követően indulnak el kántálni. A kisebbek csak a mi utcánkban lakó osztálytársaikhoz kopogtatnak be, de a nagyfiunk, Dominik, a barátaival együtt már a falu távolabbi részeire is elmegy, és megkántálják az osztályukba járó kislányokat. Az ünnep hátralévő napjaiban, persze, hozzánk is több rokonunk, barátunk eljön vendégségbe, mi viszont – mivel pici gyermekeink is vannak – legfeljebb a közelben lakó öcsémékhez látogatunk el.
– És milyen ajándékok kerülnek a fa alá?
– Jobbára lábbelivel, gyümölcsökkel (banánnal, almával, naranccsal) lepjük meg a gyermekeinket, a keresztszüleik is megajándékozzák őket, amikor eljönnek vendégségbe. A férjem és én ellenben nem szoktunk ajándékot venni egymásnak, inkább a gyerekeinknek veszünk ezt-azt. Mi beérjük egy pár, egymásnak mondott kedves szóval.