Birtokpolitika Ukrajnában

A vidék, ezen belül az agrárium tekintetében két álláspont áll egymással szemben.

Az egyik szerint az a hatékony agrárpolitika, amely maximális termelékenységet, profitot biztosít, míg a másik szerint az, amelyik minél több család megélhetését, valamint a vidéki kultúra fennmaradását is biztosítja. Beszéltünk arról is, hogy sajnos Ukrajnában az előbbi, azaz a nagytőkének kedvező irányzat látszik győzedelmeskedni.

Az ukrajnai birtokpolitika a függetlenné válás, azaz a 90-es évek eleje óta, már több mint két évtizede a nagypolitika játékszere. A kolhozrendszer felbomlásával lehetőség lett volna egy európai típusú birtokrendszer kialakítására. Ez biztosította volna a mezőgazdasági termelés sokszínűségét, életképes kis-, és közepes méretű családi gazdaságokra épülő vidéki gazdasági élet kialakulását. Mintául szolgálhatott volna a lengyel mezőgazdaság. Lengyelországban még a kommunista uralom ideje alatt is meghatározó maradt a családi gazdaságok szerepe. A rendszerváltás után, de még az EU-ba történő csatlakozás után is kényesen ügyeltek a családi gazdaságok életképességének fenntartására. Sokak szerint pont ez segítette Lengyelországot abban, hogy az EU tagországok közül itt legyen a legkisebb a gazdasági válság negatív hatása.

Ukrajnában a volt kolhozok földjét ugyan a tagság kapta meg, de a legtöbb helyen egyből beindult a birtokkoncentráció. Akiknek volt elegendő pénzük, még földrészlegek kimérése előtt felvásárolták a föld-papírokat, s mérették ki egy táblában az így megszerzett földbirtokukat. Sok helyen a volt kolhozok vezetői megkaparintották a föld megműveléséhez szükséges gépparkot, kft-t létrehozva kibérelték, és egyben tartották a volt kolhozok földjeit.

Mivel a föld adásvétele tilos Ukrajnában, ezért kialakult a földterületek birtoklásának egy igen egyszerű és hatékony módja, a hosszú távú földbérlet. A különböző üzleti struktúrák hatalmas, több százezer hektáros birtokokat hoztak létre ezzel a módszerrel. Az idén aztán már az állam is belátta, hogy propaganda szempontból tennie kell valamit a folyamat korlátozására, ezért a földalapok nagyságát százezer hektárban maximalizálták. Aki ennél többet akar, az hozzon létre egy újabb földalapot…

Egy ideig úgy tűnt, hogy a politikai-gazdasági elit törvényesíteni akarja a már megszerzett földbirtokokat, a föld adásvételének legalizálásával az új földtörvényben. El is fogadták ezt a törvényt, de a hatályba lépését előbb egy évre (2012-re), nemrégiben újabb négy évre felfüggesztették.

Ennek az „önmegtartóztatásnak” több oka is van. Az első és talán legfontosabb az, hogy elmaradtak a potenciális érdeklődők Európából és Kínából, valamint a gazdag közel-keleti olaj-országokból. Azok inkább Afrikában szereztek meg több millió hektár termőföldet. Az ukrán nagytőkések pedig nem szeretnék hosszú távra lekötni a vagyonukat, hisz a termőföldet nem tudják Ciprusra vagy Máltára kimenekíteni. Nem beszélve arról, hogy a föld bérlete sokkal olcsóbb, mint a megvásárlása. Ez azt jelenti, hogy kevesebb a földbérleti díja, mint a vételárának a banki reálkamata. Vegyünk egy példát! Egy hektár föld átlagos bérleti díja Ukrajnában 400 hrivnya. A banki reálkamat kb. 10% (20% banki kamat-10% infláció). Egy kis matekozással ki lehet számolni, hogy 4000 hrivnya, azaz 500 dollár feletti vételár esetén nem érdemes megvenni a termőföldet. Ez alatt pedig a tulajdonosnak nincs értelme eladnia, hisz szinte semmire sem elég ez az összeg. ez mindössze egy színes tv, vagy egy számítógép ára.

Marad tehát a patt-helyzet, legalább is amíg nem történik valami váratlan esemény, ami felzavarja ezt az állóvizet.

Addig is a befektetőknek kezdeni kell valamit a megszerzett földterületekkel, ki kell préselni belőle amit lehet. Óriási területeken kezdtek el monokultúrában termelni olyan növényeket, amit a világpiacon jó áron és biztonságosan el lehet adni. Így lett slágernövény a napraforgó, az olaj-repce, és a gabonafélék.

Ezek termesztése nagyon könnyen gépesíthetők, nem kell hozzá sok munkaerő, a világpiacon pedig nagy rájuk a kereslet. Hogy a termőföldet az ilyen gazdálkodás tönkre teszi, valamint hogy a helyi lakosság munkalehetőség és megélhetés nélkül marad – kit érdekel?! Az első a profit!

Kárpátalján, ezen belül a helyi magyarság nagy részének otthont adó mintegy 80 színmagyar, vagy magyar többségű faluban egy sajátos helyzet alakult ki. Azonban ezzel egy következő cikkünkben fogunk foglalkozni.