Könyvajánló: Boszorkányok pedig nincsenek?!

Zubánics László – Vargáné Katona Mária: Boszorkányok pedig nincsenek?! – A kárpátaljai néphit és történelmi valóság találkozása. Ungvár: Intermix Kiadó, 2007. 88 old.

A nagydobronyi boszorkányok
Nagydobrony református község, Kárpátalja egyik legnagyobb református gyülekezete. A helybeliek számára a vallás igen jelentős összetartó erő. Az egyház a kezdetektől üldözte, büntette a babonákat, az ördög művének és csábításának tartotta, s óva intette az embereket tőle. Ennek ellenére a pogány vallást tükröző hitvilágunk még a múlt század közepén is elevenen élt a köztudatban.
A hiedelmek és babonák talán még a népszokásoktól is erősebben belerögződtek a parasztemberekbe. S ameddig egyes szokások feledésbe merültek, addig ezekre a hiedelmekre emlékeznek, sőt még azokra is, amelyeket valaha anyjuktól, nagyanyjuktól hallottak. Ennek a továbbélésnek több oka is van. Az első, régebben meghatározó, ma már kevésbé domináló ok, az ezekbe a dolgokba vetett töretlen hit, míg a népszokásokat betartották, vagy nem, addig ezekre a dolgokra mindig odafigyeltek, mert úgy gondolták, hogy saját, gyerekük, esetleg jószáguk élete is a babonák, hiedelmek betartásán múlik. A másik, s ma talán inkább ez a meghatározó, a történetek érdekessége. A fonók, tengerihántók lámpafényes világában nagyon szuggesztíven hatottak ezek a történetek, fennmaradásukban és elterjedésükben nagy szerepe volt egy-egy falubeli interpretációs képességének is.
Hiedelmekkel, s ezekhez fűződő mágikus cselekedetekkel még napjainkban is találkozhatunk. Nemrég történt meg, hogy egy minden templomi prédikáción részt vevő család javasasszonyhoz fordult, mikor tehenüknek elapadt a teje. Vagy egy másik szintén templomba járó nő, aki haragosaira éjfélkor gyertyát gyújt a keresztúton, „rájuk imádkozik”, s azok halálakor meg van győződve, hogy az ő Istennél való közbenjárása vitte el őket. Azt hirdeti, hogy az ő ereje Istentől való. Most éppen a vele egy házban lakó, de már tőle elvált férjétől próbál ily módon megszabadulni.
Számtalan példát sorolhatnék még: egy fiút megfüstöltek, mert szülei úgy gondolták, hogy a kislány, akihez jár, megrontotta; vagy a csecsemőkkel kapcsolatban szinte minden babonaságot betartanak: „nem nagyon hiszek benne, de biztos, ami biztos” alapon.
Hiedelmeinknek egy része, beleolvadt mindennapjainkba, s az emberek már észre sem veszik, hogy babonás cselekedeteket végeznek. „Telítve vannak hétköznapjaink a pogány babonákkal, azoknak romjaival” – írja Luby Margit „Bábalelte babona” című könyvében.
Példákért nem is kell messze mennünk. Ha valamilyenje dolog történik, azt mondjuk, „hogy el ne kiáltsam” vagy „jó órában legyen mondva”, ezután megkopogtatunk valamilyen szilárd felületet. Őseink engesztelték így azokat az isteneket, akik a szegény ember szerencséjét megirigyelték, s azt megrontották. Ilyen okok miatt nem illik még a mai napig sem a fontos útra menőnek jószerencsét kívánni. E helyett azt mondjuk „kéz és lábtörést!”. Nem valószínű ugyanis, hogy akárki ezt magának mástól megkívánná. Oldalakon keresztül lehetne sorolni az ilyen és ehhez hasonló példákat.
Babonás szokásainknak, hiedelmeinknek egy része szintén átmenődött mindennapjainkba, teljesen új értelmezést kapva. Ilyen például a bejárati ajtóban keresztbe tett seprű. Régen a boszorkány elriasztását szolgálta, ma azt jelenti, hogy senki sincs otthon, az idők folyamán azonban egyszerű díszítőelemmé vált.
Nagydobrony hiedelemvilága még ma is nagyon gazdag. A néprajzkutatók ilyen szempontú vizsgálatokat még nem végeztek falunkban. Kutatott itt ugyan Kára Judit, s ebből írta „Nagydobronyi szokások és hiedelmek” című munkáját. Ez azonban Nagydobrony hiedelemvilágának csak egy kis részét foglalja magában. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni Dobrony hiedelemvilágát.
Vargáné Katona Mária (1993)