Keresztszülők iskolája

A keresztszülő az a személy, aki anyagilag képes támogatni a gyermeket, akár még magához is venni, ha szükséges – a köztudatban legalábbis ez a kép él.

A keresztyének azonban elsősorban a gyermekek vallásos nevelésére vállalkoznak, az egyik református gyülekezet pedig a keresztszülői fogadalom megtartásában is segít.

Hogyan fejlődik gyermekeink Isten-kapcsolata? Mit tehetnek a gyerekek hitre jutásáért a szülők és keresztszülők? – ezekre a kérdésekre keresték a választ a budai református gyülekezet Keresztülők iskolája elnevezésű programsorozatának első előadásán.

– Minél hamarabb érdemes elkezdeni a vallásos nevelést, de olyat ne mondjunk a gyereknek Istenről vagy a túlvilágról, amiben mi magunk nem hiszünk. Ahogy felcseperednek, egészítsük ki, amiről már beszéltünk nekik, de úgy beszéljünk, hogy ne kelljen visszamenőleg megváltoztatnunk az állításainkat – mondta előadásában Csáky-Pallavicini Zsófia, klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, hittanár. A gyermekek vallásfejlődésének szakaszairól szóló előadás alkalmával kisgyermekes családok és egyszeres vagy többszörös keresztszülők is választ kaphattak kérdéseikre. Hogy mit jelent számukra keresztszülőnek lenni, azt portálunk mikrofonja előtt is elmondták.

Megtiszteltetés

– Keresztszülőnek lenni számomra nem teher, hanem megtiszteltetés. Azzal, hogy felkértek erre a feladatra, bizalmat szavaztak nekem. A férjemmel arra kértek minket, hogy osztozzunk a szülők felelősségben, könnyítsük a terhüket, ezért saját magamat is folyamatosan számon kell kérnem, hogyan teljesítem ezt a szolgálatot – mondta érdeklődésünkre Vető Lilla. A három gyermekes édesanya azt mondja, nem vállalná el bárki felé a keresztszülőséget, szerinte ezt a szerepet komolyan kell venni. Éppen ezért ő is részt vett a budai gyülekezet szülőknek és keresztszülőknek szóló képzésén.

– A férjemmel mindketten felnőttként keresztelkedtünk meg. Nehéz úgy jó keresztszülőnek lenni, hogy mi gyermekkorban nem tapasztalhattunk meg, milyen is az, ha a szüleinken kívül van egy olyan házaspár, akihez fordulhatunk, ha Istent keressük. A gyülekezetben viszont feltehetjük a kérdéseinket, és ez sokat segít.

Felhőfoszlány

– Elsősorban nem anyagi támogatói vagyunk a keresztgyermekeinknek, bár ha úgy adódik, a lehetőségeinkhez mérten szívesen segítenénk, ha hozzánk fordulnának – mondja Gondos Attila. Az ötgyermekes édesapa hozzáteszi:

– A Bibliában egy helyen olvashatjuk, hogy bizonyságtevők fellege vesz körül minket (vö. Zsidókhoz írt levél 12. rész, 1. vers). Ma nem mondhatja el minden ember magáról ugyanezt, ezért keresztszülőként az a feladatunk, hogy csatlakozva a szülőkhöz, kialakítsunk egyfajta bizonyságtevő felhőt, amelynek a gyerekekekhez közel álló felnőttekként jelentős foszlánya lehetünk.

Kapocs Isten és a gyermek között

Csak rendszeres, érzelmileg szoros kapcsolatban érdemes a gyerekekkel a hit kérdéseiről beszélgetni – mondta a szakember a keresztszülők iskolájának első előadásán.

– Könnyű dolgunk van, mert mindkét családdal, ahol a keresztgyerekeink nevelkednek, szoros lelki kapcsolatunk van – mondta Bartos Bea.

– Nehezebb dolga lenne a gyerekeknek, ha a családjuk nem lenne hívő, és azzal kellene szembesülniük, hogy míg mi mondunk valamit a Mennyről, Istenről, addig apu, anyu mást mond. Kisgyermekkorban az a jó, amit a szülők mondanak, kamaszkorban viszont a kívülállók véleménye gyakran a szülőkét is felülírhatja, ilyenkor a szülőknek nehezebb. Ha nincs kapcsolat köztünk már kisgyermekkorban, nem mehetek oda egy tizenhat éves gyerekhez, hogy elmondjam a tutit.

Segítenek

A keresztszülőkről gyakran az a kép él a köztudatban, hogy olyasvalakiról van szó, aki anyagilag képes támogatni a gyermeket, akár még magához is venni, ha szükséges. A hívő keresztyének azonban elsősorban mást fogadnak meg a kereszteléskor.

– Míg gyakori volt a korai halandóság, a keresztszülőnek patrónusi szerepe volt, ez ma már kevéssé jellemző. A hitüket gyakorló keresztyének olyan házaspárt kérnek fel keresztszülőknek, akik hitben nevelnék gyermekeiket – magyarázza Siba-Rohn Hilda lelkipásztor. A budai gyülekezetben nemcsak a jegyesoktatásra, a házassággondozásra és a szülőképzésre, hanem évek óta a keresztszülők keresztelő előtti felkészítésére is nagy hangsúlyt fektetnek. A gyermeküket megkeresztelni szándékozó szülők között vannak, akik rendszeresen járnak gyülekezetbe, de olyanok is, akiknek nehezebb átlépni a templom küszöbét.

– Fogadalmat tenni nagy feladat. Azt fogadják meg kereszteléskor, hogy gyermeküket úgy nevelik és neveltetik, hogy a konfirmáció alkalmával majd önként tegyen vallást Krisztusba vetett hitéről. Az is előfordul, hogy valaki nem vállalja a keresztszülőséget, mert fél attól, hogy a fogadalmat nem tudja megtartani. A keresztelésre való felkészítés során sokat beszélgetünk a családdal. Végigbeszéljük életútjukat, a szülői mintákat, amiket hoznak, beszélgetünk arról, hogy számukra mit jelent a hit és mindig mesélünk arról, hogy mit jelent hitben nevelni egy gyermeket, hogyan tudják megtartani fogadalmukat. Mivel azonban a felkészítő beszélgetések után is sokszor bizonytalansággal találkozunk, szükségét éreztük, hogy olyan képzést szervezzünk, ami a hit átadásának gyakorlati lehetőségeiről szól – számolt be a keresztszülőkkel kapcsolatot tartó lelkész.

Férfiakhoz is szólnak

– Szeretnénk, ha az iskola programmá alakulna, és további előadásokra invitálhatnánk a gyülekezeti tagokat és az érdeklődőket. Bár a legtöbb gyülekezetben nehezen kapcsolhatók be az apák, a férfiak a közösség életébe, a nagyszámú érdeklődő annak a jele, hogy őket is érzékenyen érinti a gyermekek hitre nevelésének kérdése – tette hozzá Siba-Rohn Hilda.

Felvont sorompók

– Akik nem keresztyén közegben nevelkedtek, mégis fontosnak tartják, hogy a gyermekük, keresztgyermekük tartozzon valamelyik gyülekezethez, azokat is szeretettel fogadjuk, és lehetőségeket kínálunk nekik arra, hogy bekapcsolódhassanak a közösségi életbe. Nem engedjük le a sorompókat, ha a szülők vagy a keresztszülők nem gyakorolják a hitüket; mindig mindenkivel egyénileg beszélgetünk, és próbálunk segíteni, hogy a gyermek hitre nevelése ne szakadjon félbe – magyarázta a lelkipásztor.

Előfordul persze, hogy néhányan elmaradoznak, ezért a keresztelő után a kapcsolattartó lelkészek meglátogatják a családokat, de rendszeresen tartanak baba-mama kört, családos hittant, kézműves foglalkozást és meditatív kismamatornát is, ahol a magzatért és az édesanyáért imádkoznak. Többen ezeknek az alkalmaknak a rendszeres látogatásával kapcsolódtak be a közösség véráramába.

– Ha a családok nyitottak a közeledésünkre, akkor szívesen segítünk, ha elzárkóznak, nem erőszakoskodunk. Előfordulhat, hogy ha érzékenyebb szakaszba lép az életük, nyitottá válnak. A krízisbe jutott családoknak, az egyedülálló szülőknek felajánljuk a segítségünket. Ha nem gyülekezeti taggá akarjuk formálni őket, hanem a szükségben melléjük szegődünk, jó szájízzel gondolnak ránk. Amikor pedig megismerkednek más családokkal és anyukákkal, miután átlépték az idegen rendszer küszöbét, könnyebben jönnek másodszor, harmadszor, később akár vasárnapi istentiszteletre is – tette hozzá a lelkész.

Nehéz helyzetek, rázós kérdések a vallásos nevelésben – ezzel a címmel tartják meg a keresztszülők iskolájának idei második előadását január 27-én, vasárnap a budai református gyülekezetben. Az előadásról és a gyülekezetről itt tudhat meg többet.