Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel…!
Vetette papírra a költemény első sorait Kölcsey Ferenc, talán mit sem sejtve arról, hogy legnagyobb hatású verse, a magyar Himnusz még így, 190 év múltán is milyen sokat jelent majd nekünk, magyaroknak. Hisz a Himnusz születésének évfordulója, január 22-e már huszonnégy éve egyben a magyar kultúra napja, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem az országhatárokon kívül is minden évben megünnepelnek.
Az emléknap kapcsán Kárpátalja-szerte megemlékeztek nemzeti imádságunkról és a magyar kultúráról. Beregszászban a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával és a Beregszászi Művészeti Iskolával együttműködve színvonalas irodalmi-zenés rendezvény keretében méltatta a kultúránk ünnepét. Azt a kultúrát, amely a mai gyors és felszínes világban sokak számára csak üres betűtest, vagy hangok egymásutánisága – ahogyan Kudlotyák Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet igazgatója fogalmazott köszöntőjében. A kultúra nem magyaráz, nem értelmez, csak közvetít, reflektál és érzékeltet. Ahhoz, hogy értsük, a lelkünkön kívül nem kell hozzá más műszer. Mégis minden egyes pillanat, amikor időt szakítunk a művészetre, a kultúrára, felüdítő hatással van ránk. A magyarságot, mint fogalmazott, három nagyon fontos dolog határozza meg. Az egyik Isten, akinek jelenléte értelmet ad életünknek. A másik a múlt, amely mindig alakítja identitásunkat és a jövő nemzedék identitását, s amely nélkül elképzelhetetlen a harmadik fontos pillér: a jövő, a gyermekeink, az unokáink élete. Most mi vagyunk a három tényező metszetének a középpontjai. Mi határozzuk meg, hogy a jövő nemzedék hogyan értelmezi majd a kultúrát – hangsúlyozta.
Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál jóval több – mondta Farkasné Bőcs Judit, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzul asszonya. A költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta. A magyar kultúra öröksége, szeretete, megértése, továbbítása messzemenően hozzájárult a magyar nemzet egységéhez. Érezhető, hogy ez a nap nem csupán hivatalosan szervezett ünnep.
A rendezvénynek otthont adó beregszászi főiskoláról pedig elmondta, hogy a szó valódi értelmében a kultúra háza, sőt fellegvára. Hiszen értékes kulturális rendezvények sokaságának ad otthont, neveli a magyar értelmiséget, felkarolja a fiatal tehetségeket, helyet és teret biztosít a fiatal művészeknek, óvja kulturális hagyományainkat.
A rendezvény kezdetén a Rákóczi-főiskola színjátszó szakkörének (vezetője Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze) Himnusz-feldolgozása elevenítette fel számunkra, hogy miért is fontos nekünk január 22-e. A magyar nép zivataros századaiból való sorokat hallgatva mindannyiunk szívében fellobbant a magyarság lángja.
A kultúra nagyon sokszínű, így a magyar kultúrkörben is fontos helyet foglal el a zene, ezért a folytatásban a Beregszászi Művészeti Iskola tanárai és növendékei emelték az esemény hangulatát. A különböző hangszereken előadott zenei darabok mellett, melyek között hallhattuk Liszt Ferenc (Megnyugvás, Ünnepi polonéz), Erkel Ferenc (Magyar tánc, Palotás) és Kálmán Imre (Operett-egyveleg), vagy Hubay Jenő (Hegedűszóló), Rózsavölgyi Márk (Verbunk) s Berlioz (Rákóczi-induló) műveit is, olyan gyönyörű dalok csendültek fel, mint a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérése, vagy Liszt Magyar ünnepi dala.
A Szózat eléneklését követően a rendezvény zárásaként a Pro Cultura Subcarpathica minden jelenlévőt a kultúra lovagjává avatott, átadva számukra a kultúra rózsájával díszített szalagot, mely az új év kezdetén aktív kulturális életre hívja és szólítja a kárpátaljai magyarságot.