74 éves lett Verőci Zsuzsa
Hetvennégy éves lett Verőci Zsuzsa négyszeres olimpiai ezüstérmes sakkozó, szakíró, nemzetközi versenybíró.
Verőci Zsuzsa az édesapjától tanulta meg a játék szabályait, s már korán megmutatkozott a tehetsége. Az általános iskolában és az úttörőbajnokságon elért első sikerek után 14 évesen már döntőt játszott az országos bajnokságon-
15 évesen mester lett, 17 évesen szerepelt először sakkolimpián.
Edzői mellett sokat köszönhet
édesanyjának, aki az ellenfelek játszmáinak feltérképezésével
segítette.
„Húszévesen, 1969-ben jött a nagy kiugrás, amikor a lublini sakkolimpián második helyen végeztünk a csapattal – mondta korábban az MTI-nek Verőci Zsuzsa. – Tulajdonképpen innentől, illetve 1968-tól számítható a magyar sakk aranykora, akkor Lipeckben hat ponttal legyőztük az orosz OSZSZK csapatát, én még az ifjúságiak között szerepeltem. 1970-ben a férfiak szereztek olimpiai ezüstérmet, 1972-ben a férfiak második helyen végeztek, mi a harmadikon, 1974-ben volt egy kis megingás, aztán a csúcs, az 1978-as Buenos Aires-i olimpia, ahol a férfi válogatott győzött, a női pedig ismét második lett. És még tagja voltam az 1986-os dubaji sakkolimpián második együttesnek is.”
A sikerek közül számára az első, a lublini ezüstérem a legemlékezetesebb.
„Akkor 12 partiból 10 pontot csináltam. De nagyon kedves nekem a Buenos Aires-i és a máltai második hely is. Kiemelném az 1983-as belgrádi versenyt is, amelyet az aktuális világbajnok, Csiburdanidze előtt nyertem meg.”
A szovjet-grúz sakkozót tartja egyik legnagyobb ellenfelének, vele sok versenyen találkozott, de olimpián soha nem kapott ki tőle.
„A másik a szintén grúz Joszeliani, akivel világbajnok-jelölti meccset is vívtam. Sajnos, akkor nem kaptam meg azt a szakmai segítséget itthonról, amire számítottam”
– tette hozzá.
A férfiak közül Aljehint, Karpovot és Kaszparovot sorolja a legnagyobbak közé, a magyarok közül pedig egyértelműen Portisch Lajost, „aki egy csoda volt”.
Verőci Zsuzsa tudatosságára jellemző, hogy a Kölcsey Gimnáziumba a sakk miatt iratkozott be orosz tagozatra.
„Akkor az orosz volt a sakk nyelve, más szakirodalomhoz mi nem juthattunk hozzá. Később a férjemtől megtanultam szerbül, s ma már angolul és németül sem adnak el”
– árulta el.
Aktív pályafutását 1994. október 13-án fejezte be, amikor megvétózták olimpiai csapattagságát. Ekkor már elkezdte szakírói tevékenységét, az 1980-as máltai olimpiáról tudósította a Népszavát. Később a Sztársportban publikált, majd következett az Origo. Bíróként már az 1994-es moszkvai olimpián szerepet kapott, az 1996-os jereváni olimpián pedig női főbíró volt.
„Összesen tíz olimpián játszottam, hat érmet nyertem, s bár az arany hiányzik, azért elégedett vagyok, mert világ életemben azt csináltam, amit szerettem”
– összegzett korábban Verőci Zsuzsa.
Forrás: MTI
Nyitókép: m4sport.hu