Aki tizennyolc évet várt hazai elismerésre

Kilencvenegy éve hunyt el az első magyar orvosnő. Hugonnai Vilma grófnő az első magyar asszony volt, aki elvégezte az orvosi egyetemet. Idegen országban tanult, sokáig váratott magára, míg elismerték tudását hazájában is. Kitartásának köszönhetően elérte célját, s akaratereje számos nőtársa számára szolgált példaképül később is.

Ifjúkor, hűtlen férj, egy tökéletes orvosnő kibontakozása

Hugonnay Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, egy grófi család ötödik gyermekeként. A családot súlyos gond nyomasztotta: az édesanyja tüdőbeteg volt. Hat gyermekét óvni szerette volna a fertőzés veszélyétől, így alig érintkezett velük. A kislányt házitanító oktatta. Később a pesti Prebstel Mária lánynevelő intézetbe küldték tanulni, amely akkoriban a legmagasabb nő által megszerezhető végzettséget nyújtotta. Az iskolában barátságot kötött Máriássy Fruzsinával, akit nagyanyja, Szilassy Györgyné nevelt. Pándi birtokukon gyakran vendégeskedett Vilma. Az asszony fia, Szilassy György sokszor kilovagolt a lánnyal. A férfi beleszeretett a nála húsz évvel fiatalabb Vilmába, aki csupán 18 éves volt, mikor összeházasodtak.

Vasadon, majd Pándon telepedtek le. György azonban estéit a kaszinóban töltötte, egyre kevesebb időt szentelt feleségének. Gyakran éjszaka, ittasan támolygott haza. Első gyermeküket dajka nevelte, hiszen akkor még nem volt szokás, hogy egy úriasszony a gyerekneveléssel töltse idejét. Bár a Szilassy családnak hatalmas könyvtára volt, Vilmát nem kötötte le a szépirodalom: ő inkább a tudományos könyveket választotta.

Már ekkor megmutatkoztak nála a tökéletes orvos azon tulajdonságai, melyek számos orvosból (sajnos) jelenleg már hiányzanak: az emberszeretet és az, hogy anyagi helyzetüktől függetlenül minden pácienst egyformán kezel. Az ifjú Vilma gyakran beteg cselédeket ápolt. Mikor második gyermekét várta, a nagyapa himlőkórba esett. Senki, még tulajdon felesége sem merte ápolni: egyedül Vilma gondoskodott a betegről. Bár az idős ember meggyógyult, Vilma azonban elvesztette újszülött kisgyermekét. Saját életének egy részét áldozta egy másik ember megmentéséért.

Házassága első hét éve alatt Vilma egyre magányosabb lett, kedélybeteggé vált. Nem akarta továbbra is az unatkozó feleségek életét élni. A Jókai Mór által szerkesztett Hon című lapban érdekes cikket talált: 1869-ben a zürichi orvosi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt. Férje hallani se akart az asszony terveiről, a birtok ügyei sem álltak jól a hatalmas kártyaadósságok miatt. Vilma azonban rengeteg ékszert kapott hűtlen férjétől és apósától is, amiket most pénzzé tett. 1872-ben Svájcba indult. Hatéves kisfiát addig a családra hagyta.

Svájci tanulás, orvosdoktorrá avatás, hazatérés és csalódás

Eleinte hónapos szobákban lakott, és alig tudott magának élelmet vásárolni. Nevéből ekkor hagyta el az y végződést, és váltott a Hugonnai alakra, eltitkolva nemesi származását. Példátlan szorgalmának köszönhetően gyorsan megtanult latinul. Jeles eredménnyel végezte az első évfolyamot. Ludimar Hermann, az izmok elektromos ingerlésének kutatója, állást ajánlott a hihetetlen munkabírású nőnek. Később Edmund Rose, a torokgyíkos gyerekek megmentője mellett is dolgozott. 1879. február 3-án védte meg disszertációját, majd orvosdoktorrá avatták. A croup miatti gégeoperációról írta diplomamunkáját, eredeti címe: Das erste hundert Croupoperations in Zürich. Dolgozott az egyetem sebészeti klinikáján, de szíve haza húzta.

1880 februárjában hazatért. Szinte azonnal benyújtotta diplomája honosítási kérelmét a budapesti orvosi kar tanári testülete elé. Mivel érettségi nélkül szerezte meg végzettségét, pótolta ezt a hiányosságot. 1881 márciusában leérettségizett. Az orvosi kar tanári testülete öt szavazattal kettő ellenében a nosztrifikációs eljárás mellett döntött. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban a honosítást megtagadta. Hugonnai Vilma többször látogatott el a miniszterhez, de nem tudta meggyőzni. Naplójában így írt: „Mind a két audientzián, melyekben a kegyelmes Úrnál részesültem, hangsúlyoztatta, hogy: »a nők felforgatnák az államot, ha a tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal« például Oroszországot hozván fel. (…) Hogy a tudományosság több zűrzavart idézne, mint a tudatlanság, nem bizonyítja Schweiz, ahol először nyíltak meg az egyetemek nő-hallgatók részére. Miért árthatnának szaktudományokra képzett nők többet, mint olyanok, kik alapos tudomány nélkül befolyásukat érvényesítik mindenben, amibe bele szállni akarnak, nem tudom. Minél értelmesebbek a nők, annál üdvösebb lesz befolyásuk. De meg micsoda alapokon nyugodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyenleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke.”

György Aladár kultúr­politikus egy előadásában megemlítette Vilma kálváriáját: „… Midőn hazajött, tudori oklevelének érvényességét az intéző körök kétségbe vonták, mert egyetemi hallgatóvá érettségi vizsga nélkül lett. Az erős akaratú nő megtette, amit követeltek. Nehéz gondjai között tanult éjjel-nappal, és sikerrel letette az érettségi vizsgát, bár még annyi kedvezményt sem engedtek neki, hogy a görög nyelvet ne tanulja. Áldozatkészsége nem hozott eredményt. Új és új követelésekkel léptek fel, s midőn késznek mutatkozott a budapesti egyetemen újból ismételni a tanfolyamot, a hatalom bírálója kimondotta, hogy még így sem enged, mert elvből ellenzi, hogy Magyarországon nőorvos lehessen.”

Középfokú bábatanfolyam, küzdelem az elismerésért, az álom beteljesülése

Ugyan az asszonyokat alkalmasnak találták a betegápolásra anyai ösztöneikből fakadóan, a gyógyítás, az „alkotó” feladat azonban a férfiaké maradt. Trefort a középfokú bábatanfolyam elvégzését javasolta az asszonynak, ami megalázó volt a Svájcban kiváló eredménnyel végzett Vilma számára.

Mivel azonban csak így praktizálhatott legálisan, elvégezte a tanfolyamot, hiszen gyógyítani szeretett volna, és pénzre volt szüksége, hogy családját eltartsa. Férjétől elvált. Közös fiuk ekkor már 19 éves volt, és külföldön tanult. Szülésznőként kezdte meg rendelését, de gyógyító munkája túlterjedt a szülészeten. Második férjével egyik rendelésén ismerkedett meg. Wartha Vince akadémikus, műegyetemi tanár, az eozinmáz felfedezője volt. 1887-ben összeházasodtak, a férfi kérte Vilmát, hogy hagyjon fel a szülésznői tevékenységgel. 1888-ban megszületett Vilma nevű lányuk. Az asszony elméleti kérdésekkel foglalkozott ezután, számos művét publikálták. 1891-ben a kormány azt javasolta neki, hogy legyen a boszniai mohamedán nők országos orvosa. Vilma nem vállalta el a megbízatást.

1890-ben a magyar nőnevelés élharcosa, Veres Pálné kérte fel, hogy egészségtant tanítson az Országos Nőképző Egyesület iskolájában. 1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választották. Magyarra fordította Délacrouix Az ó- és újkori bábák című művét, melynek több fejezetét közölte a Magyar Bábakalauz. Nőknek szóló felvilágosító műveket írt. A nők munkaköre című művében egy nők számára is kedvező iskolareform mellett állt ki. A nőmozgalom Magyarországon címmel jelent meg tanulmánya. 1899 április-májusában sajtóvitát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel a nők szellemi pályákon való részvételéről. Szülésről, bábaképzésről publikált, 1907-ben átdolgozta Fischer– Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvét.

Vilma sosem tett le arról, hogy Magyarországon orvosnőként dolgozhasson. Hivatkozott az archaikus társadalmak korára, ahol különös módon senki nem vitatta a nők létjogosultságát a medicinában vagy más tudományokban. Sajnos, a középkor derekán olyan intézkedés született, mely hosszú időre korlátozta a nők részvételét az orvoslásban.

Elisabeth Blackwell (1821–1910) az elsők között szállt szembe a nőket kirekesztő gyakorlattal. Ő az Újvilágban tanult, Nagyezsda Szuszlova azonban a svájci egyetemhez nyújtott be kérvényt 1864-ben. Az egyetem kedvező döntést hozott, néhány évvel később eljutott a hír Magyarországra is, Hugonnai Vilmához.

Bár Vilma próbálkozásait, hogy diplomáját elfogadják, nem koronázta siker Magyarországon, a Mária Dorottya Egyesület memorandumot terjesztett be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Wlassics Gyula kultuszminiszter 1894-ben felkérte a budapesti orvosi kar tanárait, hogy hozzanak döntést: megnyissák-e az orvosi pályát a nők előtt. A tanács igent mondott, az 1895. évi Királyi Rezolúció megengedte a nőknek, hogy tanulmányokat folytassanak a filozófiai, orvosi és gyógyszerészi karokon. Intézkedtek a külföldi diplomák honosításában. Ferenc József november 19-én felesége, Erzsébet névnapján írta alá az erre vonatkozó rendeletet. Bizonyos korlátozások azért maradtak, többek között a pályázó nőket egyénileg bírálták el. Az egyetemi felvételnek az érettségi vizsga is feltétele volt, ezért 1895. december 15-én Wlassics Gyula rendeletet adott ki, melyben engedélyezte a lányok magánérettségi vizsgára bocsátását az ország összes fiúk számára fenntartott középiskolájában. A rendelet arra is lehetőséget adott, hogy azokban a városokban, ahol nem volt leányiskola, a nők elkülönítve ugyan, de a fiúgimnáziumokban tanulhattak. A koedukált iskolák csak 1950 körül terjedtek el.

Hugonnai Vilma az elsők között tette le az érettségit, majd három szigorlatot tett. Az egyetem tanárai szinte kollégaként kezelték, tudását elismerve. Belgyógyászati vizsgáján a híres Korányi Frigyes professzor szinte barátként beszélgetett vele. 1897. május 16-án nyilvánosan, elsőként a magyar nők közül orvossá avatták hazájában is.

Praktizálás, világháború, utolsó évek

Hugonnai Vilma 1897 után végre orvosnőként praktizálhatott. Elsősorban nőket és szegényeket gyógyított. Mikor kitört a háború, Vilma nem hagyott fel a gyógyító munkával, hatvanhét évesen elvégezte a Dr. Dollinger Gyula sebészprofesszor által vezetett hadisebészeti tanfolyamot, sebesülteket látott el és segített az ellátás szervezésében. Munkájáért 1915-ben kitüntetést kapott.

Magányosan élte utolsó napjait. 1922. március 25-én halt meg szívszélhűdésben. Sírja 1980-ig a rákoskeresztúri temetőben volt, később hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Panteonba helyezték örök nyugalomra, férje mellé. Halálakor már több száz orvosnő tanult-praktizált Magyarországon. Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony címmel írt romantikus regényt életéről, nevét számos iskola viseli. A Semmelweis Egyetem a fiatal női orvosok, kutatók, oktatók elismerésére megalapította a Hugonnai Vilma-emlékérmet.

Forrás: bezzeganya.postr.hu, wikipédia