81 éves lett Sztevanovity Zorán
Március 4-én ünnepli 81. születésnapját Sztevanovity Zorán Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, énekes.
Belgrádban született 1942. március 4-én, szerb családban. Diplomata édesapját, Sztevanovity Milutint 1948 őszén vezényelték Budapestre, s ekkor került a hatéves Zorán, s nála három évvel fiatalabb öccse, Dusán is Magyarországra. A család szoros kapcsolatban állt Lazar Brankov követségi ügyvivővel, a későbbi Rajk-per harmadrendű vádlottjával.
1949 elején az apa a Nase Novine, a magyarországi délszlávok lapjának főszerkesztője lett. A koncepciós per során őt is perbe fogták, tíz évre elítélték, s csak az 1955-ös perújrafelvétel nyomán szabadult. Erre a korra reflektál a Volt egy tánc című Zorán-dal.
A Gorkij iskola elvégzése után Zorán a Radnóti Gimnáziumba járt, ott is érettségizett. Harmadikos korában testvérével és barátaival lementek az Andrássy úti kerületi ifjúsági klubba, ahol a zenekar hagyományos, a kor divatjának megfelelő tánczenét játszott. Sugár György időnként átengedte gitárját Zoránnak, majd a fiúk egyre
többször helyet cseréltek a zenészekkel, kezdték saját zenéjüket játszani, – valahogy így formálódott zenekaruk. Zorán később Sugár tanítványa lett.
Hivatalosan 1960-ban, a Nyugatinál lévő Hangulat bárban alakult meg Zorán első zenekara, a Zenith,
s a bárral kötötte az énekes-gitáros az első szerződését is. Ekkor még átalakított gitárokon, házilag bütykölt erősítőkkel dolgoztak. 1959 szilveszterén a Hangulatban játszottak, s a műsor közben érkezett meg apja az első igazi, kalandos úton külföldről szerzett gitárral.
A Zenith 1961-ben szerződést kötött a Metró klubbal, amelynek a nevét is felvette. A fiúk ekkor még főként külföldi dalokat játszottak (a sokszor rosszul fogható Radio Luxembourg és a Szabad Európa Rádió alapján).
Népszerűségük nőtt, s egyre szaporodtak a saját szerzemények is.
1961-ben elindultak a Ki mit tud-on, ám a helyszíni fellépés kudarcba fulladt, mivel három erősítőjük leégett. Az egyperces közvetítés azonban országosan ismertté tette a zenekar nevét. Az 1963-as Ki mit tud-ra az előírások szerint a zenekar nem nevezhetett be ismét, így Zorán szólóénekesként, a Metró zenekar kíséretével lépett fel és nyert első díjat Gershwin Summertime című dalával.
Zorán két évet végzett el a Műegyetemen, majd szülei támogatásával úgy döntött, hogy abbahagyja az egyetemet és csak a zenének, tervei szerint csak a zenéből él. Az azóta eltelt évtizedek tanúsítják, hogy helyes volt az elhatározás.
1966-ban a Táncdalfesztiválon győzött a Mi fáj? című dallal, amely aztán egész évben vezette a slágerlistát, s egy életre összekapcsolódott előadója nevével, jellegzetes hangjával.
A dal 1966-ban megjelent lemezen is, s ez volt az első kislemez Magyarországon, amely százezer példányban fogyott el. A Fehér sziklák című dal ismét nagy sikert hozott Zoránnak az 1969-es táncdalfesztiválon.
A Metróban olyan zenészekkel játszott szövegíró-gitáros öccse, Dusán mellett, mint Schöck Ottó, Fogarasi János, a Barta Tamás, Frenreisz Károly, Brunner Győző. 1970-ben a Metró jelentette meg az első hazai koncertalbumot. A zenekar 1972-es felbomlása után Zorán rövid ideig a Taurus együttesben játszott, majd 1973-74-ben szólókarrierbe kezdett.
1977-ben jelent meg Zorán első szólóalbuma, mely rögtön „Az év nagylemeze”, ő pedig „Az év énekese” lett. Legtöbb számának zenéjét Presser Gábor, szövegét pedig öccse, Dusán írja. Szerte az országban teltházas koncerteket ad, éneke, spanyolgitáros szólói mindenütt sikert aratnak.
Zorán a hatvanas évek óta jelen van a zenészpályán, ami önmagában is nagy teljesítmény.
Stílusok jöttek-mentek, az ő sikere azonban máig töretlen. Ars poeticáját így fogalmazta meg:
„Számomra a legfontosabb az életben és a munkában a humanizmus. Ezt keresem és ezt igyekszem követni magánemberként, zeneszerzőként és előadóként is.”
Nyilván ez az örök emberi a megragadó Zoránban, ezért van az, hogy nem csak az idősebb nemzedék nosztalgiázik koncertjein, hanem azok a fiatalok számára is vonzóak. 1982-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1994-ben Arany Európa-díjjal jutalmazták, s ugyanebben az évben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.
2002-ben nyerte el Gundel művészeti díjat, azEMeRTon-díjat, az Artisjus-díjat, valamint A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Munkásságát 2006-ban Kossuth-díjjal is elismerték, valamint ugyanebben az évben tüntették ki Prima Primissima díjjal.
Forrás: MTI
Nyitókép: Fortepan/Bojár Sándor