Orosz Ildikó beszéde Orbán Viktor miniszterelnök beregszászi látogatása alkalmából

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves vendégek!
„Mindeddig megsegített minket az Úr!” (I. Sámuel 7,12) – olvasom minden reggel családom református ágának választott igéjét egy bazári táblán, amely dicső és szomorú múltakból megmaradt. Ezzel az igével indultam ma is rendezvényünkre, és ennél, ha napokig kerestem volna, sem találok az alkalomhoz illőbbet. A mai nap a hála, a köszönet ünnepe. Nem először érezzük a közösség megtartó és összetartó erejét, hitét fennállásunk két évtizede alatt. Ezt az intézményt valóban mindeddig segítette az Úr. Amikor azt hittük, hogy nincs tovább, mindig küldött segítséget, adott támogatást, erőt a továbblépéshez, a problémák megoldásához. Azok pedig mindig akadtak, mert egy kisebbségi és értelmiségi intézménynek mindenért kétszeresen kell teljesítenie, néha itthon és otthon is. Egy kisebbségi két bajnokságban játszik egyszerre. Kétszer kell vizsgáznia, hogy elismerjék diplomáját, és kétszer, sőt többször kell születnie, hogy egyszer életben maradjon. A főiskolával is így volt: kétévi állandó vajúdás mellett született, de felsírt, és azóta él, immár 20 éves lenne, ha időre engedik világra jönni.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítványi fenntartású, az ukrán állam által elismert, de állami támogatásban nem részesülő ukrajnai felsőoktatási intézmény. Az intézmény alapítója a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány. Az alapítványt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség hozta létre 1993. október 8-án, melyhez csatlakozott a Kárpátaljai Református Egyház. Mikor a tervekről beszéltünk, mi, 20 évvel ezelőtti fiatalok egyszerre és mindent meg akartunk oldani. Mindig fülemben vannak Gulácsy Lajos püspök úr bölcs, intő szavai: „Fiatalok, ne akarjanak egyszerre mindent maguk megoldani, bízzanak az Úristenben, majd Az kiparancsolja”.

Ez azóta is így van. Az alapítvány 1994-ben kezdeményezte a főiskola hivatalos engedélyeztetését, de nem adták meg a működési engedélyt, ezért az intézmény az oktatási tárca támogatásával mint a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozata kezdte meg működését, akik azóta is korrekt együttműködő partnerei intézményünknek. Ezt ezúton is köszönjük. Az állami működési engedélyt két év politikai csatározás után sikerült kiharcolniuk az alapítóknak. A Jóisten mellénk állt a kárpátaljai magyar közösség erejét táplálva, amely közösség tagjai 1995-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében 22 ezer aláírással nyilvánítottak véleményt a létezésünk mellett. Ezekben az években sokat és sokszor hallottuk, hogy ha törvényileg szabad, nekünk miért nem lehet mégsem anyanyelvű főiskolánk. A jég 1996-ban megtört, és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (KMTF) elkezdhette a képzést óvodapedagógiai, tanítói, angol–földrajz, angol–történelem szakokon. 1997–2004 között a Beregszászi Református Egyház számára az alapítók által visszaperelt volt Kálvin-csarnok épületében működtünk. Az épület úgy vált alkalmassá az oktatásra, hogy ismét küldött az Ég segítséget nemzettársainktól, mert 1998–2001 között volt négy jó évünk. Ekkor a nemzeti elkötelezettségű magyar kormány által alapított Apáczai Közalapítvány (AKA) támogatásából tanári vendégházat vásárolhattunk, és sikerült befejezni a nagyon romos állapotban lévő Beregszászi Református Egyháztól bérelt ingatlan belső felújítását. Erőt adott, hogy 2000. február 26-án ukrajnai hivatalos útjának részeként az intézménybe látogatott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

2001-ben az Ukrán Oktatási Minisztérium akkreditálta a beindított szakokat, így a főiskola az első magyar kisebbségi felsőoktatási intézmény lett a Kárpát-medencében, amely a többségi állam által kiadott diplomát adhatott végzőseinek. Miután ezt ötévente meg kell ismételni, ebben az évben, 2013-ban már harmadszor kerül sor az első szakok akkreditálására.

2002-ben az Apáczai Közalapítvány támogatásával a várostól megvásárolhattuk, majd felújítottuk a Beregszász főterén álló volt Grand hotelt. A felújítás után az épületben kapott helyet a főiskola Kölcsey Ferenc Szakkollégiuma. A szakkollégium ünnepélyes átadására 2002. február 7-én került sor Mádl Ferenc, Magyarország akkori államelnöke és Anatolij Kinah egykori ukrán miniszterelnök jelenlétében. Ezen a napon a Beregszászi Városi Tanács egyhangú döntése alapján átadták a főiskolának a város főterén álló volt törvényszéki palotát, ahol most vagyunk.

2003-tól II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néven, profilt bővítve folytattuk a képzést.

2004-ben ismét sötét felhők árnyékolták be intézményünk felett az eget, és nagy viharral fenyegettek, mely majdnem elfújta az épületet, pontosabban annak a tulajdonjogát. Az új összetételű, 2002-ben megválasztott Beregszászi Városi Tanács, sajnos éppen itthoni nemzettársaink kezdeményezésére, határozatot hozott, melyben az előző testület döntésének megsemmisítését kérték, és a volt törvényszéki palota tulajdonjogának visszavonását a főiskolától. Az égiek ismét küldtek segítséget. A főiskola tulajdonjogának megvédése érdekében nagyon határozottan kiállt Mádl Ferenc akkori magyar köztársasági elnök, az amerikai magyar lobbi közbenjárására a szenátus képviselői csoportjának nevében pedig Tom Lantos. Az ügy belpolitikai vitát váltott ki, de 2005. január 19-én a Kárpátaljai Megyei Fellebbviteli Bíróság helyt adott a főiskola fellebbezésének a Beregszászi Járási Bíróság döntésével szemben, és az épület az intézmény tulajdona maradt.

Alig volt négyévnyi lehetőségünk az alkotó munkára, mikor 2007. június 18–23. között a főiskolán az Ukrán Oktatási Minisztérium meghatalmazott képviselői soron kívüli, tíz évre visszamenő, mindenre kiterjedő ellenőrzést tartottak az Ungvári Nemzeti Egyetem oktatóinak bevonásával. A megrendelt ellenőrzés célja, amit akkor sejtettünk, de azóta bizonyossá vált a később leváltott történelem kar dékánjának a médiában megjelentetett írása szerint, a főiskola ellehetetlenítése, bezárása, a diákok és a magyarországi támogatás átirányítása volt az Ungvári Nemzeti Egyetemre. Mindezt az együttműködést hirdető kárpátaljai magyarok egy csoportja kezdeményezte. A magyar kar a főiskola konkurenciájaként, a magyar állam hathatós támogatásával 2008 után létrejött a mi képzéseinkkel párhuzamos szakok indításával. Ugyanabból az alapból létrehozni valamit, majd annak a konkurenciáját, nem tűnik célszerűnek, ésszerűnek, hatékonynak, racionálisnak, piacképesnek, csupán kisszerűnek. Álltuk a sarat, és bár megtépáztak, sikerült tovább folytatni vállalt ügyünket. Voltak szakok, ahol ismét a nulláról indulva kellett építkezni.

A legnagyobb veszteség mégis 2011. július 5-én érte az intézményt, amikor elhunyt dr. Soós Kálmán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, aki jelentős szerepet vállalt a kárpátaljai magyar közösség és felsőoktatás megteremtésében, s tudományos munkássága által is maradandó értékeket teremtett az utókor számára. Nem Ő volt az egyetlen, akit elvesztettünk. A két évtized alatt többen távoztak az élők sorából, akik fizikai valóságukban nem lehetnek itt, de biztos itt vannak velünk: Krocskó Gyula professzor, Balla Pál festőművész és az intézményért oly határozottan kiálló Mádl Ferenc, akik emlékét örökké őrizzük. Egy perc néma főhajtással emlékezzünk rájuk!

Mádl Ferenc volt köztársasági elnök tiszteletére a főiskola épületében 2012. szeptember 16-án emléktáblát avattunk. Az avatást megtisztelte jelenlétével Mádl Dalma asszony, az egykori elnök úr özvegye, aki szintén mindig mellettünk volt a bajban. Az épület felújításának kezdetén többször vállalt fővédnökséget jótékonysági rendezvényeinken, tekintélyével erőt adott, és tartásából mi is erőt meríthettünk. Ilyen védnöki szerepet vállaltak volt támogatóink az eltelt évtizedben: Lévai Anikó, Semjén Zsolt, Németh Zsolt, Misovicz Tibor, Naszvadi György, Répás Zsuzsanna, Szantner Viktor, Szili Katalin, Bacskai József, Bayer Mihály, Tóth István, Csete Őrs és még sok önkéntes. Köszönjük nekik és mindenkinek, aki aktívan részt vett fenntartásunk alapjainak előteremtésében. Mert jóllehet nagyon kemény állami felügyelet alatt működünk, de állami támogatásban nem részesülünk, mégis mindig „kiparancsolta az Úristen” eddig a működés feltételeit. Általában a mindenkori magyarországi oktatási tárcától és az állami közalapítványoktól.

De küldött segítséget az Úr az épület megújulásához is, melynek sorsa jól tükrözi a kárpátaljai magyarok sorsát. Az épületet 1908–1909-ben építették törvényszéknek Bereg és Ugocsa vármegyék számára. A „csehek alatt”, ahogy mifelénk mondják, még járásbíróságként működött. A második világháború után szovjet laktanya lett, majd hadiipari üzemet nyitottak benne. A rendszerváltás után az üzem csődbe jutott, fűtését kikapcsolták, a műhelyeket megszüntették. Mindez az egyébként is lepusztult épület állagának rohamos romlásához vezetett.

2002-ben az Illyés Közalapítvány (IKA) és az Apáczai Közalapítvány támogatásával elkezdődött az egykori törvényszéki épület felújítása. 2003-tól az IKA-nál beadott pályázataink nem nyertek támogatást, később másik támogató szervezetünket, az AKA-t is megszüntették, így az intézmény vezetése úgy döntött, magyarországi és ukrajnai nagyvárosokhoz fordul, hogy támogassák a felújítást. A felhívás szerint a főiskola azon városokról, megyékről, településekről, intézményekről, szervezetekről nevezi el az épületben felújított termeket, melyek az adott helyiséget adományaikból felújíttatták, de a felújításhoz hozzájárulók nevét is feltüntetjük a termek bejárata melletti táblákon. Az épület belső felújítása ilyen körülmények mellett 2003–2010 között megvalósult. A felhívásunk pozitív visszhangra talált: 75 város, illetve település önkormányzata, 8 megyei önkormányzat, 4 közalapítvány, 3 alapítvány, 1 közösség, 3 kör, 6 egyesület, 14 magánszemély, 2 énekkar, 1 néptáncegyüttes és 1 szövetség járult hozzá a belső felújításhoz. Ők mind barátai, támogatói és védői főiskolánknak. A megvalósult projekt eredményeként órarend szerint a diákok nem az 1., 2. stb. tantermekben tanulnak, hanem óráikat Esztergom, Győr, Vas megye stb. termekben tartják, hogy soha ne felejtsék, kinek köszönhetik, hogy jó körülmények között tanulhatnak, s kik azok, akikre számíthatnak. Innét is köszönöm mindenkinek, aki ma nem fért el e termekben, de velünk ünnepel.

Az épület leggyengébb pontja a tetőszerkezet állapota. A százéves cserepeket régen le kellett volna cserélni, de akkor hol működnénk? Egy-két éve a külső tatarozás is elkerülhetetlenné vált, mert a gipszdíszek a beázások miatt leszakadoznak, és életveszélyt jelentenek a téren közlekedőkre. Pénzforrás hiányában ismét a közösségbe kapaszkodtunk – cserépjegy akciót hirdettünk. Kiszámoltuk, menyi lenne egy cserép értéke a régi cserép leszedése, gerendák pótlása, tartólécek cseréje, fóliázás, bádogos munkák, csatornázás, pucolás, épületbővítés stb. munkálatokkal együtt, mire az utolsó cserép a helyére kerülne, és mennyi kellene belőle. Akciónk lényege, hogy aki cserépjegyet vásárol, névre szóló, számozott tanúsítványt kap. Neve felkerül a főiskola honlapjára, majd a tiszteletfalra. Eddig 2851 támogatónk akadt. Köszönjük nekik, hogy, kintről nézve, egy lehetetlennek tűnő ügy mellé álltak, és bíztak bennünk.

Rendezvényekből és adományokból 2013-ig 22 741 645 forint gyűlt össze, melyet a Magyar Külügyminisztérium által finanszírozott Keleti Partnerség Programból 35 143 770 forinttal egészítettek ki. Köszönjük nekik is, hogy előreléphettünk, és az összegből felújítottuk az épület jobb szárnyának tetőszerkezetét, illetve az utcafront felőli homlokzatát. Mire befejeztük, megint kiürült a kassza, egyre távolabbinak tűnt az akciónk vége.

Lám, a Jóisten újfent megsegített, és Magyarország, amely nemcsak hirdeti, de cselekszi is a nemzeti összetartozást, mellénk állt. Tudjuk, milyen nehéz helyzetben van az ország, és hogy otthon is szükség lenne minden fillérre: igény lenne sok iskola, gimnázium, főiskola, egyetem részéről a támogatásra. De az egységes nemzetért önként vállalt törvény szellemében a szűkösből, a megspóroltból, a tartalékból kapott támogatást főiskolánk. A tartalékból, amelynek biztos lett volna sok helye: a márciusi hóvihar okozta károkra vagy egy tavaszi ár- és belvíz elhárítására fordíthatták volna, ehelyett nekünk, kárpátaljai magyaroknak, az itt élő fiatalok emberibb, civilizáltabb körülményeire szánták, hogy az itthoniak is boldogulhassanak. Ez nagy segítség, mert így az intézmény ismét fejlődhet.

A tartalékalapból erre az évre megítélt 300 millió forintból, amihez a jövőben is kapunk fejlesztési támogatást, a kor és az ukrán minisztérium kihívásaira reflektálva a felsőfokú szakképzés infrastruktúráját kívánjuk megteremteni. A magunk részéről már megtettük a megfelelő lépéseket. Komoly, kétévi, kemény előkészítő munka után, a különböző bizottságok döntése szerint az ukrán oktatás- és tudományügyi miniszter úr aláírására vár a határozat a szociálpedagógia, könyvvitel, óvodai nevelő, alkalmazott matematika-informatika, turizmus szak indítására vonatkozó engedélyünk. A működésünket kiegészítő 200 millió forintból biztosíthatjuk az új szakok tárgyi, szakmai, módszertani és személyi feltételeit. Reményeink szerint mire az akkreditálásukra kerül sor, mindenben megfelelő körülményeket tudunk teremteni a sikeres akkreditáláshoz a magyar kormány nagylelkű támogatásának köszönhetően.

Köszönjük e cselekvő szeretet megnyilvánulását, amely erőt ad, és bizodalmat a jövőre, amely megerősíti bennünk intézményünk és a Rákóczi-szabadságharc egyik jelmondatának igazát, hogy az Isten az igaz ügyet nem hagyja.

Orosz Ildikó, Beregszász, 2013. április 26.
Kárpátalja.ma