Egy új nyelvészeti kutatási irány: konferencia a nyelvi tájkép kutatásáról

Akinek csupán az egyhangú mondatelemzések vagy grammatikai táblázatok biflázása jut eszébe az iskolai nyelvórákról, az egészen biztosan úgy képzeli, hogy nincs unalmasabb dolog a nyelvészetnél. A valóság azonban az, hogy a nyelvészet oly szerteágazó tudomány, hogy nem könnyű felsorolni, mi mindennel foglalkozik még a modern lingvisztika.
Az egyik legújabb kutatási irányok közé tartozik például az úgynevezett nyelvi tájkép (angolul: Linguistic Landscape) vizsgálata. A mai nyelvészek nagy része ugyanis már nem a hűvös szobában üldögélve mereng egy-egy nyelvi szerkezet minél alaposabb leírásán, illetve nemcsak jegyzetfüzettel és diktafonnal járja a világot, hanem digitális fényképezőgép is van náluk, amivel pillanatképeket rögzítenek a vizuális nyelvhasználatról, a nyelvi tájképről.

Egy-egy település, régió nyelvi tájképe azoknak a közterületi hivatalos vagy magán feliratoknak, tábláknak, reklámoknak, hirdetéseknek, közleményeknek stb. az összessége, melyek uralják a mai nyilvános tereket. Bármely település központját körbejárva ma már számtalan különféle felirattal találkozunk. Az olyan többnyelvű vidékeken, mint például Kárpátalja, az egyik legizgalmasabb kutatási téma a nyelvi tájkép vizsgálata: annak felmérése, hogyan jelennek meg, megjelennek-e egyáltalán a régióban használatos különféle nyelvek a szimbolikus térben.

Május 23-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a nyelvészetnek ezen viszonylag új kutatási témakörében tartottak nemzetközi tudományos konferenciát „A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép” címmel. A tanácskozás elsődleges célja az volt, hogy az alig egy évtizedes nemzetközi múltra visszatekintő téma Kárpát-medencei kutatói képet alkothassanak a magyarpárú (magyarországi és Magyarországon kívüli) kisebbségek nyelvi tájképéről. Az előadók és az érdeklődők bepillantást nyerhettek az eddigi vagy az éppen zajló kutatásokba, a már meglevő elméleti és gyakorlati magyar előzményekbe, emellett megismerkedhettek az új és folyamatosan fejlődő kutatási terület kínálta lehetőségekkel, legújabb elméleti és módszertani megközelítéseivel.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bázisán működő Hodinka Antal Intézet alapítása (2001) óta élen jár a korszerű társasnyelvészeti kutatási szemlélet és módszerek alkalmazásában, kárpátaljai meghonosításában. Nem véletlen, hogy régiónkat a Termini Magyar Nyelvészeti Kutatóhálózat tagjaként a Hodinka Antal Intézet munkatársai képviselték a tudományos konferencián.

A nyelvi tájkép kárpátaljai kutatásában elsőként eredményeket felmutató beregszászi nyelvészeti kutatóműhely munkatársai, Hires-László Kornélia, Márku Anita, Csernicskó István és Karmacsi Zoltán előadásaikban saját vizsgálataik eredményeiről számoltak be.
HAI