Nyelvtörvény van – magyar érettségi bizonyítvány nincs
Ukrán nyelvű érettségi és 9. osztályos kibocsátó bizonyítványokat vehetnek kézhez idén is a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák végzős diákjai. Hiába kérvényezték szüleik az ukrán–magyar kétnyelvű okmányok kiállítását, amit a tavaly nyáron elfogadott nyelvtörvény tett – elvben – lehetővé a számukra.
Kutakodásunkat e témában azzal kezdtük, hogy járási és megyei oktatási hivataloktól próbáltunk meg információt szerezni arra vonatkozóan, hányan igényelték a felügyeletük alá tartozó területen a kétnyelvű kibocsátó okmányok kiállítását. Ahogyan az már lenni szokott, a sajtónak nyilatkozni jogosult vezető hivatalnokok egy része szinte folyamatosan elfoglaltnak bizonyult, így lapzártánkig nem sikerült felvenni velük a kapcsolatot, mások ugyanakkor érezhetően elámultak a felvetésen, hogy lehettek egyáltalán, akik kétnyelvű bizonyítványt igényeltek, s későbbre ígértek tájékoztatást. Miután azonban lapunk megjelenésével egy időben sor kerül az iskolai tanévzáró ünnepségekre, nem láttuk értelmét megvárni, amíg a csikorgó hivatali fogaskerekek megszülik a választ, hanem úgy határoztunk, hogy magunk kedveskedünk holmi körképpel olvasóinknak az „utolsó csengő” alkalmából. Végigtelefonáltunk tehát jónéhány kárpátaljai magyar tannyelvű iskolát, mindenütt azt tudakolván, van-e, lesz-e magyar bizonyítvány.
Információink szerint a szülők ez irányú kérvényei nyomán az Ungvári járásban a Tiszaásványi Általános Iskola, a Nagydobronyi Középiskola és az Eszenyi Bocskay István Középiskola is igényelt kétnyelvű kibocsátó bizonyítványokat. Hivatalos választ igénylésükre ezen oktatási intézmények lapzártánkig egyetlen esetben sem kaptak, nem hivatalosan azonban valamennyi esetben elutasítás volt az osztályrészük – egy kivétellel, amikor válaszra sem méltatták az iskolát. Mint Kántor József, a Nagydobronyi Középiskola igazgatója, az Ungvári Járási Tanács oktatási bizottságának KMKSZ-es elnöke elmondta, a szakhatóság az elutasítást nem hivatalosan azzal indokolta, hogy a fővárosban egyelőre technikailag nem állnak készen a magyar bizonyítványok kiadására.
A Felső-Tisza-vidék iskolái közül is több megpróbálkozott a szóban forgó kétnyelvű okmányok igénylésével, így például az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola, vagy a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola, de ők sem jártak sikerrel. A técsői járási oktatási illetékesek szintén nem hivatalos magyarázata szerint például azért nem adhattak ki idén kétnyelvű bizonyítványokat, mert az nem szerepelt a költségvetésben – tájékoztatta lapunkat Benedek Imre, az aknaszlatinai iskola igazgatója, a KMPSZ Felső-Tisza-vidéki Regionális Szervezetének elnöke.
A Munkácsi járásban a Beregrákosi és a Csongori Általános Iskola, valamint a Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola is igényelt kétnyelvű bizonyítványt, ám hiába, ugyanúgy nem kaphattak ilyet, mint például a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola a Nagyszőlősi járásban vagy a Beregszászi járás számos oktatási intézménye, ahol szintén élni szerettek volna e nyelvtörvény biztosította joggal.
A Beregszászi járás helyzete azért különleges némileg e tekintetben, mert a szomszédos magyarok lakta közigazgatási egységektől eltérően az ottani oktatási hatóság megpróbálta védeni a hatalompárti mundér becsületét. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) lapja, a Kárpáti Igaz Szó (KISZó) múlt csütörtöki számában a Bereg-vidéken már kétnyelvűek a bizonyítványok című cikkben két kézzel igyekezett hinteni a port a magyar olvasó szemébe. „Örömteli, hogy végre kétnyelvű bizonyítványokat kapnak a tanulók – mondja az osztályvezető (Lengyel László, a beregszászi járási tanügyi osztály vezetője – a szerk.). – Ezt ugyanis minden iskolában kérték a szülők.” Majd következik a reklám helye, ami némileg furcsa egy közalkalmazott részéről: „Gajdos István parlamenti képviselő (Régiók Pártja – a szerk.) közbenjárásának köszönhetően Beregszász és a járás minden magyar tanintézményében sikerült is teljesíteni [ezt] (mármint a kétnyelvű bizonyítványok kiadását – a szerk.) – írja a lap, s csak ezután enged valamelyest a rideg tényeknek, hozzátéve: –, az általános és a középiskolák végzőseinek bizonyítványa kivételével ezek már két nyelven készültek el”.
Kétségtelenül méltánylandó gesztus, hogy a gyerek által hazavitt bizonyítványokat eztán magyarul olvashatja a szülő, szánalmas próbálkozás azonban összekeverni az iskola által kiállított értesítő jellegű dokumentumot egy olyan állami okirattal, amilyen a kibocsátó vagy az érettségi bizonyítvány. Nem véletlen, hogy a magyar diákok szülei Kárpátalja-szerte elsősorban éppen az utóbbiak kétnyelvűsítését kérték!
Ezzel bizonyíthatta volna az ukrán állam – tavaly nyár óta gyakorlatilag első ízben –, hogy valóban komolyan veszi a képviselői által elfogadott nyelvtörvényt, a bizonyítás azonban ismét kudarcba fulladt. Amint néhány hónapja valamiért lehetetlennek bizonyult nyíltan és kertelés nélkül kimondani a regionális nyelv státusának megadását Kárpátalján, a magyarlakta járásokban és a települések többségében is, úgy futott most zátonyra egy fontos kétnyelvű nyomtatvány elkészítése.
„Ez utóbbi bizonyítványok (a kilencedikes kibocsátó és az érettségi – a szerk.) ugyanis államilag elfogadott, egyedi típusú és szövegű iratok. Arra, hogy kétnyelvűek legyenek, idén technikailag már nem volt lehetőségünk, de bízunk benne, hogy jövőre nem lesz probléma” – magyarázkodik a beregszászi járási csinovnyik a KISZó-ban. Ezzel szemben a valóság az, hogy a fordítás, illetve az új kétnyelvű nyomtatványok sokszorosításra való előkészítése technikailag alig néhány percet, de legfeljebb 1-2 órát vesz igénybe. Így csak a rosszindulatú vagy közömbös bürokratikus huzavona, illetve – ami a valószínűbb – a politikai akarat hiánya okozhatta a siker elmaradását, azaz a kétnyelvű bizonyítványok kiadását.
Csakhogy ezt nyilvánvalóan nem akarózik elismerni a folyton a nyelvtörvénnyel kampányoló UMDSZ-es politikusoknak. Ezért születnek azután a sületlen hivatalnoki nyilatkozatokból sületlen újságcikkek, amelyek sikerként igyekeznek beállítani az egyértelmű kudarcot.