A relatív tápanyaghiány-tünetek okai és megszüntetésük

A kérdéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze olvasóinknak. Folytatjuk előző számunkban megkezdett témánkat.

A víz a növényi tápelemek oldó- és szállítóanyaga, jelenléte döntően hat azok felvételére. Szélsőséges eseteket nem számítva, nedvesebb talajon mindig jobb a tápanyagfelvétel, aminek kettős oka van: jobbak az oldási viszonyok és fokozódik az egyes elemek mozgása. Fajonként, de egyes növények esetében fajtánként is nagyon eltérő, a tenyészidő folyamán változó a táplálóanyag felvételéhez, a szerves anyagba történő beépüléshez, illetve az egységnyi szárazanyag előállításához szükséges víz mennyisége.

A talaj nedvességtartalmának csökkenése elsősorban a mozgékonyabb ionok felvételét zavarja. A vízhiány, illetve a szárazság átmeneti mikroelemhiány kialakulásához is vezethet, ami elsősorban a szabadföldi termesztésben fordul elő. A hajtatásban, ahol a talaj nedvessége a rendszeres öntözés miatt kedvezőbb és kiegyenlítettebb – legfeljebb csak pillanatnyi vízhiányról beszélhetünk –, ilyen okból kifolyólag nem vagy csak kivételes esetben alakul ki tápelemhiány. Annál gyakoribbak az őszi-téli hónapokban a magas talajvíztartalom, és a túlöntözés következtében jelentkező tápanyag-ellátási zavarok, ugyanis a fényviszonyok romlásából adódó csökkenő növényi vízfelhasználást öntözéskor nem veszik eléggé figyelembe a termesztők. Példának a magnéziumhiányt lehet említeni, amikor a magas talajvíztartalom hatására megnövekszik a mozgékonyabb, egy vegyértékű kálium-ion felvétele, és kiszorítja a „lassúbb’’ két vegyértékű magnéziumot. A levegőtlen, vízzel telített talajban megváltoznak a redukciós és oxidációs viszonyok, az oxigénben szegény környezet a vas-ion felvételét akadályozza. Erre gyakran lehet példát találni az őszi-téli uborka- és paprikahajtatásban, amikor a túlöntözés következtében, a talaj levegőhiányából adódóan a hajtásvégek kisárgulnak, amit a gyakorlat egyszerűen csak túlöntözésnek nevez.

Napjainkban a zöldségtermesztésben gyakran az egyoldalú műtrágyázás okoz tápanyaghiányt, vagy táplálkozási zavarokat. Nem elegendő a tápelemek abszolút mennyiségét vizsgálni, figyelembe kell venni az egymáshoz viszonyított arányukat is. Egy-egy tápanyag túladagolásával olyan elem hiánya is kialakulhat, amely egyébként a talajban elegendő mennyiségben van jelen. A tünetek alapján nagyon nehéz eldönteni, hogy egy adott elem hiányzik, vagy annak az ún. antagonista eleméből adtunk többet a kelleténél. Közismert, hogy a kertészeti növények az ún. káliumigényes növények csoportjába tartoznak, amelyek esetében a jelenlegi műtrágyázási gyakorlat, az egyoldalú nitrogéntrágyázás, kifejezetten káros. Ezt olyan minőséggel kapcsolatos hibák jelzik, mint az eltarthatóság romlása, a színproblémák, az íz- és zamatanyagok kialakulásának hiánya.

Az elemek nemcsak zavarhatják, hanem elő is segíthetik egymás felvételét, a jelenséget tápanyag-szinergizmusnak nevezzük. Ilyen kapcsolat van például egy határig a magnézium és a mész között, azonban egy határon túl zavarhatják egymás felvételét.

Kisebb-nagyobb mértékben, de mindig kihatással van a tápanyag felvételére a talaj szerkezete. A jó szerkezetű, magas humusztartalmú talajon az említett tápanyag-felvételi zavarok lényegesen ritkábban jelentkeznek. Ezért a zöldségtermesztésben – ahol a termesztett növények a talaj szerkezete iránt lényegesen magasabb igényeket támasztanak, mint a szántóföldi kultúrák – különösen nagy szerepe van ilyen vonatkozásban is a szerves trágyázásnak, a szakszerű talajművelésnek, és minden olyan termesztéstechnológiai tényezőnek, amelynek hatására javul a talaj szerkezetének minősége.