Anyaországi kirándulás a nemzeti összetartozás napja alkalmából

A Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola 45 fős kirándulócsoportja a Rákóczi Szövetség támogatásának köszönhetően június 6-án egynapos látogatást tehetett az anyaországban.

Utazásunk elsődleges célja az volt, hogy ismét találkozzunk a miskolci Selyemréti Általános és Magyar – Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola tanulóival és tanáraival, s közös műsorral fejezzük ki nemzeti összetartozásunkat a trianoni békediktátum emléknapja alkalmából. A fogadó iskola megjelölésekor nem véletlenül esett a választásunk erre az északkelet-magyarországi tanintézményre, ugyanis idén március 15-én a Határtalanul! program keretében Mezőváriban fogadhattuk a Selyemréti iskola küldöttségét. Akkor együtt emlékeztünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetéről. Az ünnepség záróakkordjaként a magyarországi oktatási intézmény igazgatója, dr. Bodó Pálné egy oklevelet nyújtott át Debreceni Ilonának, iskolánk egyik igazgató-helyettesének, amely hivatalosan is igazolja, hogy a két iskola határtalan barátságot kötött. Másnap pedig ennek bizonyítékaként és a tanulók közötti kapcsolatépítés előmozdításáért a miskolci iskola meghívására 14 mezővári diák és két kísérő részt vehetett a magyarországi vendégek kárpátaljai kirándulásán. Az együtt töltött másfél nap során kiváló kapcsolatok alakultak ki a tanárok és a tanulók között, amelyeknek fenntartásához nagyban hozzájárult egymás tevékenységeinek a Facebookon történő követése, illetve a különböző e-mail váltás.
A látogatás viszonzásaként június 6-án a mezővári iskolások utaztak el Miskolcra. Az örömteli viszontlátás pillanatai után a selyemréti iskola aulájában összegyűlt tanárok és diákok előtt került sor a nemzeti összetartozásunkat kifejező műsor előadására. Ekkor szembesültünk a látogatásunk szerepének igazi súlyával: örömmel és kíváncsisággal telve tapasztaltuk, hogy a Miskolci Televízió forgatócsoportja tudósítást készít az eseményről, megszólaltatva egyik tanulónkat és a két tanintézmény igazgatóját.
A hivatalos ünnepség nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét. A Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola csoportjának előadását megelőzően Szilágyi Lajos igazgató köszöntötte a vendéglátóinkat, örömét fejezve ki a két tanintézmény közötti jó kapcsolatok folytatásáért, a magyar – magyar összetartozás – tudat megnyilvánulásáért. Iskolánk műsora elsősorban kárpátaljai költők műveiből épült fel, a kórus tagjai megzenésített költeményeket adtak elő (Dupka György: Levél, Tárczy Andor: Ungnak és Tiszának, Horváth Sándor: Mert a haza), néhányan pedig verset mondtak (Csobolya József: Kárpátalja, Kovács Vilmos: Verecke, Csordás László: Skizofrén kiselégia, Szép Ernő: Imádság).
Ezt követően a fogadó iskola Trianon fájdalma a magyar irodalomban című műsora előtt dr. Bodó Pálné igazgató mondta el köszöntőbeszédét, amelyben a Határtalanul! program fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy ez a kezdeményezés is bizonyítja: a határok nem választhatnak el minket, mivel egy nemzethez tartozunk. A Selyemréti Általános Iskola tanulóinak tolmácsolásában többek között Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám, Babits Mihály: Áldás a magyarra, Juhász Gyula: Trianon, József Attila: Nem, nem, soha!, Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei, Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! című művei szólaltak meg. A közös műsor zárásaként Demjén Ferenc A Föld könnyei című dalát hallgathattuk meg felvételről, közben pedig jó néhányan együtt énekeltük a sláger sorait. A megemlékezést követően a csoportunk tagjai körútra indultak az iskolában, benéztünk néhány osztályterembe, érdeklődtünk az ott zajló foglalkozásokról. Eközben egy szívet melengető pillanat részese lehettem: mint a mi műsorunk konferansziéjához, odajött hozzám egy anyaországi kolléga, Alváriné Kuttor Valéria, és meghatódottan köszönte meg a csoportunk előadását. Az osztálytermek megnézése után a mezővári tanulók és tanárok is búcsút vettek a régi és új ismerősök többségétől, ugyanis elindultunk felfedezni az út során betervezett helyszíneket. A kirándulásunk jelentős részében tízen velünk tartottak a Selyemréti Általános Iskola képviseletében: a kilenc tanuló mellett Tamáska-Varga Ákos magyar-történelem szakos tanár idegenvezetőként segítette tájékozódásunkat és ismereteink megalapozását Miskolcon és környékén.
A tanintézményt elhagyva a buszon Tamáska-Varga Ákos rovásábécéket osztott szét a csoport tagjai között, majd kezdetét vette a városnézés. Elsőként a Deszkatemplomban jártunk, ahol Uzsoki Ferenc gondnok beszélt nekünk a református templom történetéről, kiemelve az 1990-es évek második felében megvalósult nemzeti összefogást, amelynek keretében a Kárpát-medence magyarlakta területein gyűjtöttek a felgyújtott templom újjáépítésére. Az erdélyi fatemplom-építészet stílusjegyeit magán viselő épületben elénekeltük az Ungnak és Tiszának című megzenésített verset Tamáska-Varga Ákos gitárkísérete mellett, valamint a Székely himnuszt. A következő nevezetesség, melyet megtekintettünk, Petőfi Sándor szobra volt, ahol miskolci tanárkollégánk elszavalta a költő Magyar vagyok című versét. Továbbhaladva megnéztük Deák Ferenc szobrát és az Erdélyi Körképnek a városban kiállított másolatát, majd sorrendben Szemere Bertalan szobra, a II. világháborúban elesett miskolci hősök emlékére állított kopjafa, a Széchenyi- és a Szent István szobor következett. Az idegenvezetőnk mindenhol ismertető előadást tartott.
Miskolc legszebb épületeinek és köztéri szobrainak megtekintése után a diósgyőri várba mentünk, ahol megnéztük a panoptikumot, jártunk az éremverdében, és jó néhányan felmásztunk a toronyba is. A miskolci iskola magyar-történelem tanára felhívta a figyelmünket Petőfi egyik itt született versére, az Alkonyra, amely a vár egyik falán is olvasható volt. Nagyon érdekes volt a Nagy Lajos király diósgyőri udvarát és a középkor tárgyi kultúráját bemutató kiállítások megtekintése. Különleges élmény volt az is, hogy az éremverdében saját kezűleg készíthettek emlékérmet a csoport tagjai. Látogatásunkkor a vár területén éppen hagyományos mesterségek bemutatója zajlott, amelyek közül néhányat a kirándulócsoport több tagja is kipróbált.
A diósgyőri vár után a Bükki Nemzeti Park területén, Lillafüreden, a Szent István-barlangban jártunk, ahol a különböző cseppkőképződményekben, a természet időtálló műalkotásaiban gyönyörködhettünk. A kirándulócsoport tagjai közül több résztvevő számára ez volt az első barlang, amelyben járt, ezért a túra a különleges látnivalók mellett az újdonság varázsával is bírt. A Színház-teremben a túravezetőnk biztatására újra énekeltünk, a Mert a haza című megzenésített verset adtuk elő. Ezután újra Miskolc felé vettük az irányt, útközben Tamáska-Varga Ákos vezetésével és gitárkíséretével főleg vicces dalokat énekeltek a mi hetedikeseink és a selyemréti diákok, majd Miskolcon következtek a búcsú pillanatai.
Kirándulásunk utolsó állomása a Nyíregyházi Állatpark volt. A két és fél órás szabad barangolás tette lehetővé a vadaspark gyűjteményének felfedezését. A jó hangulatú állatkerti sétát követően a Beregsurány – Asztély határátkelő felé vettük az irányt, és este visszaérkeztünk Mezőváriba.
Azt hiszem, hogy a csoport tagjai nevében is kijelenthetem, hogy a kirándulás során a határátlépéseket kivéve egyáltalán nem volt okunk azt érezni, hogy egy másik országban járunk, egyrészt a közös történelmi múlt és az anyanyelven történő akadálytalan kommunikáció miatt, másrészt pedig azért, mert kedves, vendégszerető fogadtatásban volt részünk mindenütt. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek a kirándulásunkhoz nyújtott anyagi támogatást, amely nélkül nem valósulhatott volna meg miskolci barátaink meglátogatása és az azt követő élményekkel teli kirándulás.