Boszorkányok, táltosok és társaik

Népi örökségünkben különösen nagy, fontos és érdekes szerepet töltenek be a népmesék, népdalok, mondák és hiedelmek. Ezek nemcsak elődeink leleményességéről, ügyességéről és képzelőerejéről, hanem – a különleges képességekkel felruházott, természetfeletti személyeknél, lényeknél fogva – hitükről, babonás elképzeléseikről, jellegzetes hiedelmeikről is tanúskodnak.

A magyar népi hitvilág igen színes, s számos különleges tulajdonsággal felruházott személy, lény lelhető fel benne, pozitív és negatív szereplők egyaránt. Többségükhöz babonás hit, különös, néha egész abszurdnak tűnő történetek, leírások, eredetmondák fűződnek, melyek lassan feledésbe merülnek. Íme néhány közülük.

A boszorkány szó nyilván mindenkinek ismert, s sok helyen – főleg falun – ma is vannak olyan idős asszonyok, akikre félelemmel, kétkedve tekintenek.

A boszorkány a népmesék szinte állandó szereplője, aki gyakran megegyezik a vasorrú bábával. Ő az, aki emberfeletti képességeivel a hős életére tör. Csak ártani képes, s azért tör a hős életére, mert ő magasabb rendű képességekkel rendelkezik nála.

A boszorkány hiedelemköre népi hitvilágunk egyik leggazdagabb és legváltozatosabb területe. A boszorkány olyan személy, aki gyógyító és rontó tevékenységet űz, s természetfeletti képességekkel rendelkezik. Legjellemzőbb tulajdonságai: csúnya, öreg, összenőtt szemöldökű (általában nő). Gyakran hitték boszorkánynak az elmebeteg vagy rendezetlen életű személyeket, bábákat és azokat is, akik magukat természetfeletti képességekkel bíró gyógyítónak tartották. A boszorkány képességeit örökli vagy tanulja, s nem halhat meg addig, míg – leggyakrabban kézfogással – át nem adja azokat valakinek. Halála nehéz, mivel boszorkánytársai megkínozzák. Halála után vihar támad, koporsója pedig nehezebb vagy könnyebb, mivel az ördög elvitte testét. Boszorkánnyá az válhat, aki kiállja a próbákat: Szent György vagy karácsony éjjelén vagy újhold péntekén a keresztúton egy mágikus tárggyal kört húz maga köré, s abban állva nem szabad megijednie a megjelenő ijesztő alakoktól. Néhol úgy tartják, abból is boszorkány lesz, akinek dongó repül az orrába. A boszorkány tagadja Istent, s az ördöggel cimborál, lelke az ördögé. A boszorkány legjellemzőbb képessége az átalakulás: macska-, kutya-, béka-, varjú-, sőt növényalakot is magára ölthet, emellett láthatatlanná is tud válni és átmenni a kulcslyukon. A magyar néphit a rontás minden fajtáját a boszorkányoknak tulajdonítja. Ő (mindig egy konkrét boszorkány) a felelős a tehén tejének elapadásáért, a végtagok megbénulásáért, összezsugorodásáért, az éjszakai légzési nehézségekért, a szerelmesek elhidegüléséért, az anyatej elapadásáért és a rosszul sikerült kenyérsütésért is. Ezeket szemmel verés, kötés, tehén tejének kiszopása, vagy valamilyen házból kiadott dolog megszerzésével viszi véghez. A rontást csak ő maga vagy egy nagyobb hatalmú boszorkány képes megszüntetni. A néphit szerint mindenfajta házi hasznot képes megszerezni: vajjá változtatja a lótrágyát, tejet fej a kútágasból.

Népi hitvilágunk másik neves szereplője, egyben etnikus sajátossága és a sámánizmus emléke a táltos. Ez a természetfeletti képességekkel rendelkező személy más természetfeletti lények rendelése folytán válik táltossá. Ez már születésekor megmutatkozik, mivel fölös számú csontban megnyilvánuló jellel (foggal vagy eggyel több ujjal) jön a világra. Viselkedése eltér a többi gyerekétől: zárkózott, szűkszavú, sokáig szopik, csöndes magaviseletű, s korához képest szokatlanul erős. Hetedik életéve fontos, mert ekkor ellophatják fogát, s azzal együtt erejét is, vagy elvihetik a táltosok, így táltossá válik. Sajátos táplálékon, tejen és tojáson él. Képességei szinte mindenre kiterjednek: tud jövendölni, vihart, jégesőt okozni és eloszlatni, megmondja, hol van kincs elásva a földben, testét nem fogja a golyó. A táltosok gyakran viaskodtak vas és tüzes kerék, különböző színű lángok, csődörök, bikák alakjában. Ennek célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása volt.

A táltoshoz némiképp hasonló a garabonciás diák. Ő is foggal vagy fogakkal születik. Tizenhárom iskolát végez el, ami után bűvös könyvhöz jut. A hiedelem szerint rongyos köpenyben, könyvvel a kezében kopogtat be a házakhoz, ahol tejet vagy tojást kér. Nem kell neki sok, de szűkösen mérni semmiképp sem szabad a neki adott mennyiséget. Ha például egyáltalán nem kap, vagy csak fél köcsög tejet, akkor megmondja, hogy van a háznál, s azzal fenyegetőzik, hogy a gazda adna majd, de akkor már késő lesz. Büntetésként vihart, jégverést okoz, vagy a könyvéből „kiolvasott” sárkányon lovagol a falu fölött. A sárkány farka tövestől csavarja ki a fákat, lesöpri a házak tetejét. A garabonciás ellen harangozással lehet védekezni.

Főleg népmeséinkben népszerű lény a sárkány. Középkori leírása szerint pikkelyes, hosszú farkú, denevérszárnyú, krokodilhoz hasonló állat. Egy XVII. századi leírás szerint: „semmi szárnyuk nints, hanem tsak igen vén és meg nevekedett Kígyók.” A különböző leírások alapján elmondható, hogy a sárkányban számos kultúra elképzelései keverednek. Meglétét üstökössel, viharokkal, s számos egyéb tapasztalati ténnyel próbálják igazolni. Bár a hiedelemmondákban és mesékben leginkább gonosz lényként szerepel, amely embereket és állatokat fal fel, vannak történetek, melyek szerint békés és jámbor teremtmény, mely megóvja a falut a jégesőtől. A garabonciás lovaként is ismert. Olyan halból vagy kígyóból lesz, amely mocsárban vagy kőszirtben rejtőzködött hét esztendeig, s közben emberi szem nem látta. De sárkánnyá válhat a 7 vagy 13 évig posványban élő vén kacsa vagy csuka, a szemétdombon vagy üres kútban rejtőzködő vén kakas is. Jégesőt, vihart okozhat, megrontja a termést. A garabonciás gyakran ad kincset lovának. A néphit szerint, aki szemét sárkányvérrel keni be, képes meglátni az elásott kincset.

A bábáknak a népi hitvilág gyakran tulajdonított boszorkányos szerepet, mely szemmel verésben, a gyermekágyas nő és az újszülött megrontásában nyilvánult meg. Képes volt gyógyítani is.

A szellem leginkább valamilyen helyhez vagy jelenséghez kapcsolódó, esetleg az emberrel együtt élő természetfeletti lény – valaminek vagy valakinek a szelleme, s nem kísértet vagy visszajáró halott, múltbeli alak. A hiedelemmondák szerint megjelennek, beszélgetnek az emberekkel. Emberi vagy állati alakjuk van, mely gyakran a szellem helyének egy ismertetőjegyével is rendelkezik.

Ezen természetfeletti lények lassan kikerülnek a köztudatból. Ma már szinte csak a boszorkányokhoz fűződő történetek, hiedelmek élnek, azok is inkább csak a falvakban. A hiedelmeket még ismerő s azokban hívő közösségekben a magányosan, visszahúzódóan élő öregasszonyt, özvegyet, akinek fekete macskája van, ma is ártó szándékú boszorkánynak tartják. Ellentétüket jelentik a javasasszonyok (gyakran nevezik őket is boszorkánynak), akik képességükkel leveszik a rontásokat, igézeteket az emberekről, állatokról, családokról, párokról, párt találni képtelen személyekről; viaszt öntenek, melyből kiolvassák, ki okozta a rontást, mi okozta a gyermek vagy felnőtt ijedelmét, majd fel is oldják azt.

Aki a magyar népi hitvilág természetfeletti lényeivel közelebbről is szeretne megismerni, nézzen, olvasson magyar népmeséket, mondákat. Több van bennük, mint egyszerű történetek!