Könyvajánló: Holló hajam vánkosán

Czébely Gabriella: Holló hajam vánkosán. Versek. INTERMIX KIADÓ, Ungvár – Budapest, 2009.

Sokéves szerkesztői munkám során volt már „szerencsém” hevenyészve összeállított, alapos utószerkesztésre szoruló kéziratokhoz, de olyanokhoz is, amelyeknek gondozása az öröm felemelő érzését hozta. Czébely Gabriella Holló hajam vánkosán című kötetének kézirat-anyaga az utóbbiak egyikeként sokáig emlékezetes marad számomra. Pályakezdő költő első kötetéről lévén szó, itt-ott nála is megnyilvánultak ugyan a kezdők esetében tipikusnak mondható kisebb-nagyobb poétikai vétségek, de ezeket a szerzővel kialakított termékeny együttműködés folyamatában kellemes gond volt kigyomlálni. Kezdőkre általában nem jellemző szakmai hozzáértését tanúsítja a tény, miszerint volt rá példa, amikor az általam ajánlott javítások helyett saját új elképzelése szerint és sokkal jobban oldotta meg a „problémás” sorokat, szóhasználatokat, ami kétségtelenül a Teremtőtől kapott tehetségének fejlődőképességét bizonyítja. Czébely Gabriella értelmezésében az írás nem egyéb, mint a halhatatlan lélek győzelme a múlandó anyag fölött, s hozzáteszi: őt a halhatatlanság ténye izgalommal tölti el. Ez a hozzáállás sokat elárul, még többet sejtet emberi és költői önvalójáról, meghatározza viszonyát világunk dolgaihoz. Verseinek többségében központi szerepet kap az én, de jelen van bennük az emberi tudattal érzékelhető világegész is a „mocskos ingovány fölött” életét „ezer szárnycsapással óvó” szitakötőtől a kínzó honvágyon és a felszabadító szerelem igenlésén át a „minden egy, és egy a minden” felismeréséig, a hit bizonyossága révén történő azonosulásig Istennel. Az a szellemi tér tehát, amit mindeközben feltérképez – és verseivel igyekszik kitölteni –, bámulatosan tágas, tele szépségekkel és szörnyűségekkel. A személyes sors, amely Czébely Gabriella költészetében kontúrvonal szerűen kirajzolódik, a létélmény fényzuhatagos csodájának átélése mellett megmutatja a létgondok sötét felhőit is, az általuk indukált nyugtalanság különböző fokozatait egészen a zaklatottságig. Feleségként és gyermeket nevelő anyaként a szerző makacsul, de a győzelem minimális esélyével vívja harcát az élhető létezésért, költőként pedig „csak” varázs-
latot művel, ez a varázslat azonban egyrészt segíti őt az élet nyűgeinek el viselésében, másrészt azok fölé emeli, nem hagyja összecsapódni fölötte a világunkat elözönlő káosz mocskos hullámait. Ezzel, az emberhez egyetlenként méltó magatartással válik példaképpé mindenki számára, akiket bátortalanság vagy szellemi restség riaszt vissza a létküzdelem izgalmainak vállalásától.
Megtiszteltetésnek tartom a lehetőséget, hogy Czébely Gabriella saját rajzaival illusztrált kötetét a versbeszédre fogékony olvasók figyelmébe ajánlhatom.