Könyvajánló: Színdobbanások

Kenyeres Mária: Színdobbanások. Versek és novellák. NTERMIX KIADÓ, Ungvár – Budapest, 2009.

„Nagy tehetségek ritkán születnek” – olvashatjuk és hallhatjuk nem szűnő gyakorisággal a tetszetős féligazságok egyikét, holott valójában fogalmunk sincs a született tehetségek számáról, hiszen csak a „befutott”, többé-kevésbé kiteljesedett tehetségeket tudjuk nyilvántartani; az érvényesülés esélyétől elzárt, elveszett tehetségek száma valószínűleg nagyobb, legalábbis szintén számottevő. Innen a művészi műhelyek, a lapok, a kiadók mindenkori felelőssége: felfedezni, az általuk teremtett értékek közvetítésével bátorítani az arra érdemes tehetségeket. Kenyeres Mária az utóbbiak egyike. Alkotói adottságait jellemzi a kőkemény tény: szent és kínzó indíttatásból eddig „elkövetett” alig hetven versének nagyobbik fele máris kötetbe kívánkozik, mint ahogy kevés prózája közül is három novella. Ez a körülmény azért nyom sokat a mérlegen, mert vannak mások – magamat is ide értve –, akik csak többszáz-valahányadik írásukkal érték-érik el a közlési nívót. Az alkotói erények elismerésekor természetesen még nem tudhatjuk, mire és mennyire lesz képes Kenyeres Mária a továbbiakban: kötetének megjelenése hatalmas impulzus lesz-e tehetségének teljes kibontakozásához, vagy ez a tehetség cserje, afféle „aljnövényzet” marad irodalmunk nagyjainak Balassi Bálinttól Csoóri Sándorig húzódó jegenyesora alatt? Maradjunk annál, hogy a szerző lélekborzongató létélményeinek „kibeszélési” szándéka, kényszere – a költői kifejező eszköztár teljes birtokbavételével, alkalmazásával gazdagodva – nagy formátumú alkotói életművet ígér. A csalódás veszélye azonban fennáll, hiszen a törékeny, női lelkületű tehetséget bármi megtorpanthatja, elrettentheti a kiteljesedés küzdelmekkel terhes folyamatától. Ne így legyen, s ha mégis, akkor se essünk kétségbe, mert az irodalom erdejében álló szálfák alatt természetes flóra a cserjék világa, általuk teljes az erdő; bármennyire hajlamosak vagyunk a magasban pompázó lombokra figyelni, ellenállhatatlan késztetésnek engedelmeskedve gyakran a szemmagasságban elénk táruló, színpompás burjánzásra csodálkozunk rá, vagy éppen a fű közt oly rokonszenvesen szerénykedő ibolya semmi mással nem pótolható kékségére. Bízni kell. Abban, hogy a szerző teremtette értékek majdani hosszú sorának csak töredékét nyújtja ez a kötet, amelynek kiadása az egyetlen lehetséges biztatás az alkotói munka folytatására. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom az olvasók figyelmébe Kenyeres Mária első kötetét.