Urunk színeváltozásának ünnepe augusztus 6-án

A Biblia leírása szerint Jézus három tanítványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment a Tábor-hegyre, s ott a Mester színében átváltozott az apostolok előtt, megmutatva nekik dicsőségét.

Eközben megjelent Mózes, aki az ószövetségi törvényt, és Illés, aki a prófétákat jelképezte. Urunk színeváltozásának ünnepét előbb a keleti keresztény egyházban kezdték ünnepelni az V. századtól, majd a nyugati keresztény egyház is felvette ünnepei közé. III. Callixtus pápa 1456-ban a nándorfehérvári győzelem napjára, augusztus hatodikára tette az Úrszínváltozás ünnepét, s elrendelte annak megtartását az egész világon.
Idővel az ünnep mellett népi szokások és hiedelmek is kialakultak. Egyes helyeken úgy tartják, hogy augusztus 6-án kapja meg a színét a szilva és a szőlő. Máshol azt mondják: „Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató” (azaz felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak lebarnult gazda pedig kezdi rendes arcszínét visszanyerni).
A görögkatolikus egyházban pedig gyümölcsszentelést tartanak ezen a napon. A hívek által hozott friss gyümölcsöket, szilvát, szőlőt, almát, körtét, dinnyét a pap a Szent Liturgia végén megszenteli, majd szétosztják azokat a hívek között.

Kárpátalján a técsői járásbeli Talaborfalu határában található férfimonostor vette fel az Úrszínváltozás nevet, illetve a néhány éve Tiszacsomán felépített, új görögkatolikus templomnak is Urunk színeváltozása lett a címünnepe. A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyében pedig Aklihegy közössége tartja ezen a napon búcsúünnepét.