Temetőkertek, mint városi zöldfelületek!? – Avagy piknik a sírok között

Európa országaiban egyre elterjedtebb a temetőkertek – vagyis a szakrális helyek – továbbgondolása. Nyugat-Európában sok helyen egyáltalán nem megdöbbentő a babakocsit tologató kismama látványa a temetőkertekben, még akkor sem, ha egy kis séta után egy sír mellé letelepednek és meguzsonnáznak, miközben a gyerek labdáznak a sírkövek körül.
Ez a fajta szabadidőtöltés egyáltalán nem számít kegyeletsértésnek, sőt, örömteli, hogy a szomorúnak és komornak beskatulyázott tereket nevetéssel és vidámsággal töltik meg.

2007-ben a brit CABE (Commission for Architecture and the Built Environment) vagyis az Építészet és az Épített Környezet Bizottsága a következő kijelentést tette a temetőkertekkel kapcsolatban: „We should be designing for the living, not just the dead.” („Nemcsak a halottaknak kell terveznünk, hanem az élőknek is!”- a szerk.) Ezt a kijelentést annak kapcsán tették közzé, hogy a városok környékén található zöldfelületek közel fele temetőkertekből áll, így ezeket mint a zöld infrastruktúra-hálózat elemeit nem szabad alábecsülnünk. A temetőkertek szabadidős kihasználása halottainkkal szemben nem tiszteletlenség, épp ellenkezőleg. Az élet élvezésével tisztelgünk a idő múlása előtt.

Arnos Vale Temető, Bristol

Angliában, Bristol városában kb. 19 hektáron található az ‘Arnos Vale’ nevű temető, ahol a szokásos temetkezésektől, sírkőkészítéstől és ravatalozástól eltérően egyéb – számunkra talán még megdöbbentő – eseményeket is rendeznek.

Egyrészt szokatlan, hogy a temetőben van egy kávéház és ajándékbolt, amelyek egész nap nyitva vannak a vendégek számára. Másrészt ennél talán még meglepőbb, hogy rendszeresen szerveznek élőzenével és fotózással egybekötött esküvőket és fogadásokat is a temetőkertben. Ezen kívül üzleti megbeszéléseket, rendezvényeket is lehet ide szervezni, hiszen van ingyenes wifi és a parkolóhasználat, szép a kilátás és teljesen felszerelt termek állnak a bérlők rendelkezésére. Lehetőség van jógaórákra járni a kertbe vagy koncertre menni, lehet madárlesen részt venni vagy éjszakai túrán elindulni a temetőben…

A temetőkert foglalkozik továbbá gyerekek oktatásával is, az általunk ismert erdei iskolák jellegével. Óvodásoknak, általános iskolásoknak, gimnazistáknak, felnőtteknek, családoknak szerveznek érdekes, ismeretterjesztő és kihívásokkal teli programokat a temetőkertbeli előadótermekben és kint a temető teljes területén is egész évben. Ilyen program például a kincsvadászat, a térképezés, az orvoslás a kisebbeknek és tematikus séták, beszélgetések a nagyobbaknak. Aki megnézi a linket és tud angolul, az láthatja, hogy a programok nevében néhol felfedezhető a szójáték a „halál” kifejezéssel, ezzel is közelebb hozva a temetőt a mindennapi élethez, kikapcsolódáshoz és a szórakozáshoz.

Necropolis, Glasgow

Skóciában, Glasgow városában az előzőtől eltérő, szinte érintetlen – modern építményektől és programoktól mentes – 15 hektáron elterülő temetőkert található. A Necropolis-ban kevésbé kiépített a környezet és a látogatói infrastruktúra, viszont a helyi civilekből szerveződött csapat a The Friend of Glasgow Necropolis – vagyis a glasgowi temető barátai – tematikus sétákat szerveznek a temetőkertben. A gyalogtúrákat, a helyet jól ismerő, önkéntes idegenvezetők tartják. Pénzt ugyan nem kérnek a szervezett túrákért, csak adományokat fogadnak el, melyet a hely fenntartására, gondozására költenek.

A szervezett séták mellett a lakók rendszeresen látogatják a temetőkertet és használják a hatalmas szabad zöldfelületéből adódó lehetőségeket, mint a futás, gyaloglás, kutyasétáltatás vagy télen a szánkózás. A helyi lakosok úgy tartják, hogy a temető fontos része településük zöldfelületi rendszerének, a Necropolis a legkedveltebb glasgowi parkok egyike. Ezt Billy Connolly helyi lakos fogalmazta meg a legszebben: „Glasgow’s a bit like Nashville, Tennessee: it doesn’t care much for the living, but it really looks after the dead.” (vagyis: „Glasgow egy kicsit olyan, mint tennessee-i Nashville: nem sokat foglalkozik az élőkkel, de rendesen gondozza halottait.”)

Père Lachaise, Párizs

Père Lachaise Párizs legnagyobb temetőjének számít a maga 44 hektáros területével. A temető oldalán egy interaktív térkép segítségével mi magunk is bejárhatjuk a temetőkertet, amely inkább egy múzeumra emlékeztet. Ha belenézünk az interaktív térképbe, láthatjuk, hogy a sírkövek és mauzóleumok többsége igazi művészi alkotás, melyek közül külön érdekesség a telefonfülke jellegű épület a sírok előtt, ahova behúzódnak a hozzátartozók, hogy elmondjanak egy imát a halottakért.

Ami meglepő, hogy az Eiffel-torony és Champs-Élysées helyett a párizsiak az egyik legromantikusabb helynek tartják a temetőt. Gyakran szerveznek ide randevúkat és baráti találkozókat, majd andalognak a természet és az emberi alkotás útvesztőjében.

Utolsó példának tartogattam a kedvencemet, a Woodhouse (Lane) nevű temetőt, ami Leeds városában található. A temető érdekessége, hogy ma a Leeds Egyetem területén található, mindenki számára nyitott közpark. Ez a terület remek példája annak, hogy egy temetőkertet nemcsak közpark funkciókkal bírhat, hanem idővel át is alakulhat eggyé. A temető teljes területét 1969-ben adták oda az egyetemnek, aki átkeresztelte Saint George’s Fields-nek, mivel ez volt az eredeti elnevezése a területnek a temető nyitása előtt.

Mikor az egyetem megkapta a területet, a tervezők a nagyobb és jó állapotban lévő épületeket, sírokat nem, de számos más sírkövet eltávolítottak, hogy nyílt gyepfelületeket képezzenek. A sírköveket azonban nem dobták el vagy állították ki, hanem felhasználták őket: ezekből lettek a járólapok, az ösvények az egyetemi park területén.

Mivel az emberek lassú lépésekben ugyan, de kezdik megkedveli a temetőkerteket, kezd elterjedni az öko-temetkezések divatja, miszerint sírkő helyett egy fát ültetnek szeretteik sírjára, hogy a későbbiekben a temetőkert egy árnyas, zöld park lehessen.

Forrás: mut-mutato