Könyvajánló: Barlangok mélyén

Becske József Lajos: Barlangok mélyén (versek). Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2005.

„Shakespearen és Thomas Martnon nőttem fel, 15 évesen Settembrini és Naphta vitái foglalkoztattak, és szívből gyűlöltem Raszkolnyikovot, mert néhány vénasszony lemészárlása lelkiismereti problémákat okozott neki. Mindez ellentmond a normális emberi fejlődésnek, de mit tehet, aki nagyon korán a Varázshegyre költözött? Amit nem sajnálok, bár így a privát életem egy szinten tönkrement.
Kívülállóként szoktam meg világunk szemléletét, a „szemlélődést” szó szerint értve, miközben sértett büszkeséggel a Parnasszusra kellett helyeznem magamat az értetlenség, sőt megvetés kompenzálásaként, amivel naponta találkoztam.
Ars poeticám József Attila, akit felülmúlhatatlannak tartok.
Őutána bárki úgy érezheti magát, mint a hegymászó, aki a legnagyobb csúcsra tör, ám rádöbben, hogy megelőzték.
Festőművésznek készültem, de újra és újra kitör belőlem a vers. Hogy miért, csak találgathatom. Egy képtárban Van Gogh képei előtt a katarzistól eleredt az orrom vére. Ez lenne a magyarázat? Vagy Jimi Hendrix, a Doors, Jenis Joplin és társaik hatása? A gitárnak sokat köszönhetek: éveken át órákig tudtam variálni, improvizálni rajta, afféle kielégüléssel, amit ma egy sikerültnek mondható vers újraolvasása okoz; csak hát a zenei plusz szükségképpen elveszett, míg a fejemben rajzó versek leíródtak. A gitárom évek óta érintetlenül lóg a falon, és én szégyellem magam.”

A költő három kötettel van jelen a kárpátaljai magyar irodalomban. Költészetében József Attila hatása érződik, uralkodó motívum verseiben a csend.