Könyvajánló: Szőlészet, borászat Beregvidéken

Kovács Elemér: Szőlészet, borászat Beregvidéken. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest
2009.

Sajnálatos módon szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szovjet éra alatt felnőtt nemzedékek csak töredékesen ismerik vidékünk múltját, sokakban többnyire legendák szintjén él az, ami pedig egykor gyönyörűséges valóság volt. A múlt század 30-as éveiben maguk a kortársak is elragadtatással írtak a látványról, ami a Beregszászba érkezőt fogadta, a beregardói hegytől egészen Kovászóig a beregszászi hegyláncolaton végig szakszerűen megművelt szőlőtáblák húzódtak. Még elképzelni is nehéz: több mint 2000 hektáron. Hasonlóképpen „rendben tartattak” a bégányi, a dédai, a zápszonyi (somi) és a kaszonyi domboldalakra telepített szőlők.
Számtalan bizonyíték igazolja, hogy akkoriban szőlőművelés, borászat terén az európai élvonalhoz tartoztunk. Méghozzá úgy, hogy ez nem kevesek kiváltsága volt. Akkoriban Beregszásznak és a környező falvak szinte valamennyi lakójának valami módon köze volt a szőlőhöz, a borhoz.
De nem csupán erről van szó: aki mélyebben belegondol, az belátja, ahol ilyen magas színvonalon űznek egy szakmát, ott az élet más területén is jelen van a szakmai igényesség, hozzáértés, a minőségre való törekvés.
Szerintem csöppet sem véletlen, hogy a Beregszászi Főgimnázium diákjai között oly sok kiválóság akadt. Hitem szerint a mai nemzedékek erőt meríthetnek a dicső múltból, apáik elévülhetetlen tetteiből.
Még akkor is, ha a jelen – gondolok itt az egykor virágzó domboldalak elhanyagoltságára, lepusztultságára – eléggé lehangoló.
A múltra való visszatekintés nem válhat öncélúvá, számot kell vetni a jelen valóságával. Azért már látszik némi reménysugár. A borfesztiválok sora is ezt jelzi, valamint az a tény, hogy a bormustrára időről időre mind több kiváló bort neveznek be. Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ezen a tájon saját palackozású borra vágyjon, ma már ez a dolog 10–12 termelő esetében megszokottá vált. 2001-ben megalakult a Beregszászi Borvidék Egyesület, amely elsősorban a tagság szakmai képzésében jeleskedik. A könyv jelentős része immáron a jelennel foglalkozik, azzal, hogy a közeli és a távolabbi jövőben mit szeretnének elérni a termelők. Természetesen elsősorban azoknak ajánljuk a kötetet, akik mélyebben szeretnék megismerni szűkebb pátriájuk történelmét. A könyv egyikfejezetében Lehoczky Tivadarnak, vidékünk lelkes kutatójának és tudós ismerőjének a beregmegyei borászat és szőlészet fejlődéséről írt dolgozatából közlünk szemelvényeket. Mind Lehoczky, mind az általa megidézett Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc gondolatai máig ható tanulsággal szolgálnak.