Kárpátalja anno: a ruszinok egy görögkatolikus pap szemével
Mondy Miklós görögkatolikus pap a Zemplén vármegyei Bélyen született 1898. október 13-án. Teológiai tanulmányait Ungváron folytatta. 1922-ben szentelte pappá Papp Antal munkácsi püspök. Első parókiája –1922-től 1929-ig – az Ung vármegyei Ungsasfalván volt. Az itt eltöltött – ahogy Mondy fogalmazott – „hét szűk esztendő” után az Ugocsa vármegyei Fancsikára került. 1929-től 1940-ig szolgálta itt a híveket, majd 1940–1945 között Beregszász papjaként tevékenykedett. Emellett 1935-től tiszteletbeli esperes, 1942–1946 között pedig a Beregszászi Esperesi Kerület esperese volt.
Mivel nem volt hajlandó az aposztáziára, s nem tért át pravoszláv hitre, a szovjet hatóságok 1945. november 13-án letartóztatták. 1946. május 8-án a bíróság 10 év kényszermunkára, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte. Inta lágereiben raboskodott és dolgozott, miközben felesége és tíz gyermeke Beregszászban élt nehéz körülmények között. Mondy Miklós 1957. április 8-án tért haza Beregszászba, ahol civil munkát végzett, a helyi levéltárban alkalmazták. 1964-ben kitelepült Magyarországra. Sátoraljaújhelyen dolgozott a megyei levéltárban. Dámócon hunyt el 1986. február 19-én. 1992. március 11-én rehabilitálták.
Mondy Miklós fiatal korától aktív szerepet vállalt a kárpátaljai irodalmi életben. 1931-ben a Kárpáti Figyelő szerkesztője lett, a lapban több publikációja is megjelent. Rendszeresen írt a Sajó-Vidék – Az Újság hetilapba is. Színdarabokat szerzett.
Jó kapcsolatot ápolt Mécs Lászlóval és Lőrincz Istvánnal. Számos könyvet írt, melyek közül ezúttal Beszélnek a Kárpátok című könyvét ismerhetjük meg, amely Rozsnyón jelent meg 1937-ben. A könyv borítóját a fancsikai festőművész, Kutlán István tervezte.
Az Ungsasfalván eltöltött évek alatt megismert ruszin nép örömeiről, nehézségeiről, bölcsességéről és tréfáiról szól a mű, melyről maga a szerző így írt:
„Érdekes a ruszinok élete. Bővelkedik kedves, meleg, vonzó eseményekkel. Nem lesz érdektelen a velök való foglalkozás. Megismerkedünk közelebbről velök, akiket eddig is ismertünk hírből és becsülünk, mint egykoron Rákóczy saját kijelentése szerint: a »gens fidelissima«-t, a híres szabadsághős leghűségesebb daliáit, akik félelmetes kuruc-hősök voltak, a Máriás »Pro libertate« zászló hűséges védelmezői. A ruszinnak sok szép tulajdonsága van. Mindez kiviláglik könyvemből. Van sok erénye, de van hibája is. A hibája inkább szegény, mostoha sorsában rejlik, az fejleszti ki azt benne. Ez a kultúrálatlanságnak a melegágya, a népben rejlő sok visszatetsző hibák szülőanyja…”
A Sajó-Vidék – Az Újság hetilap 1937. február 20-i számában pedig a következő ajánlást olvashatjuk a műről:
„…A könyv 240 oldal terjedelmű, s telve van illusztrációkkal is. Több mint száz szebbnél-szebb fejezetből áll a kötet és fényesen adja vissza a Kárpátok alján élő ruszinok, magyarok életét, világát, akár a jelent, vagy a múltat is tekintjük. A képek a ruszin fatemplomoktól kezdve, Rákóczy korán át bemutatja a népviseleteket, a Tisza eredetét, az ungvári szemináriumi eseményeket, zászlószentelést, a huculok népviseletét, életmódját, Lepej rablóvezér csónakkirándulásait, lakodalmi szokásokat, az elül-hátul kötés viseletét, stb.…”
A könyvben olvasható történetek közül ezúttal A krumplitól függ minden című anekdotát ismerhetjük meg.
„Hogy milyen fontos a ruszin nép életében a krumpli, azt semmi sem igazolja jobban, mint az alanti eset. Bevezetésül tudni kell, hogy a ruszin nép főeledele a krumpli, no meg a tengeri. Más nem is igen terem a felvidéken. Még a zab is idesorolható, amely másutt nem számítható emberi tápláléknak, de sok ruszin hegyilakónál igen. […]
Egy tudós járkált a Kárpátok hegyeiben. A ruszinok életét tanulmányozta. Egy kis falu egészségügyi viszonyait kérdezgette őkelme, amikor különös feleletet kapott.
– Halnak-e az emberek nagyon ebben a faluban? – Kérdezte.
– Az a krumplitól függ. – felelte a ruszin.
Különösnek találta a feleletet, szörnyen naivnak. Elmosolyogta magát és magyarázatott sem kért »ehhez a hülyeség«-hez.
– Van-e sok esküvő egy év alatt a faluban?
– Az is a krumplitól függ – válaszolta a hidegvérű, szűkszavú ruszin.
– Aztán a születések arányban vannak-e a halálozással, vagy felülmulják-e azt?
– Minden a krumplitól függ.
Ezt már nem állhatta meg az idegen szó nélkül! … Ilyen ostobaságot összebeszélni is csak a ruszin képes – gondolta. Ha pedig megtette, adja magyarázatát.
– Hát mi köze a krumplinak az egészségügyi, halálozási, esketési, születési számokhoz? Legyen szíves magyarázza meg ezt nekem.
– Szívesen. Hát úgy van nálunk, ha van krumpli, akkor van egészség. Nem halnak az emberek, erős a szervezet, nem vesz úgy rajtuk erőt a betegség. Ha meg megbetegszünk, telik patikára, orvosra a krumpliból. Ha nem terem meg a krumpli, akkor gyengül a szervezet, halnak az emberek s nincs pénz patikára.
– Ha van krumpli, akkor van esküvő. Van mivel lakodalmat csinálni. Van mit enni és van miből fizetni a lakodalmi költségeket. És ha van esküvő, akkor van keresztelő is.
Ekkor értette meg az utazó, hogy miért olyan fontos a krumpli, hogy attól annyi sok minden függ.”
A fenti felvétel – Ung vármegyei gyerekek krumplit főznek – az Ungvár és Ung vármegye című, 1940-ben Budapesten kiadott könyvből származik, mely megtalálható a beregszászi Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár könyvei között.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma