Kárpátalja anno: Kállay Miklós beszéde Huszton 1943. november 7-én

„A miniszterelnök szoboravató beszédében a hősök emlékének áldozva hangsúlyozta, hogy a ruszin nép hűsége nem újkeletű, nem mondvacsinált, nem érdekből fakadó.
Amióta a ruszin nép sok-sok századdal ezelőtt hozzánk jött, egyetlen nyoma sincs annak, hogy hűtlen lett volna a magyar anyaországhoz, az államépítő és államfenntartó magyarsághoz.
Zavartalan volt ez az együttélés, amíg egyes emberek kizárólag és mindig csak kizárólag egyéni érvényesülési vágyukból nem igyekeztek megbontani azt az összhangot, amelyet a történelem és a jó Isten szabott meg az itt élő népek és a magyarság között.
Ezekkel szemben tényeket kell felsorakoztatni, azt a tényt, hogy mind a ruszinok, mind a magyarországi románok a határainkon túli elnyomás ellen menedéket és szabadságot keresve jöttek és sorakoztak a magyar állam és hatalom védelme alá, hogy számokban itt nem fogyatkoztak, népi erejükből nem veszítettek, hanem számukban, népi erejükben, vallásukban nemcsak megmaradva, hanem megerősödve éltek évszázadokon keresztül velünk együtt a magyar állam keretében. Ezt bizonyítja az is, hogy ezen a földön csak a magyarság tudott a nemzetiségekkel együtt állni, államot alkotni – mert ezen a földön csak a magyar államiság tud és tudott tartósan békét, biztonságot nyújtani.
Bármit is próbáljanak híresztelni rólunk történelmünket nem ismerő vagy azt ferdítő ellenfeleink és bármiképpen is próbálják lemosolyogni az ezer évre való hivatkozást, a mai nagy világégésben és kavarodásban az egyedüli pozitívum, amely a Kárpát-medence kérdésének megoldásánál szóba jöhet, a magyar ezeréves múlt, annak tárgyilagos kritikája és a mai kor nemzetiségi és szociális szemléleteinek megfelelő konzekvenciái.
A miniszterelnök beszédében hálával emlékezett meg Kurtyák Jánosról, aki Husztról irányította a ruszinság politikai pályájának küzdelmét és aki példásan össze tudta egyeztetni a magyar hazához, a magyar állam szerkezetéhez való törhetetlen hűséget a ruszin nép érdekeinek, szabadságának és törekvéseinek felkarolásával.
Végül hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy nekünk magyaroknak és a Kárpátok medencéjében élő minden népnek szent kötelességünk, hogy egymás segítségére siessünk és földünk szabadságát, népi és nemzeti életünk függetlenségét, idegen befolyástól mentességét úgy, hogy abból mindnyájunkra a legtöbb jó s a béke és nyugalom származzon, kimunkálni szent emberi hazafiúi kötelességünk.”
Forrás: huszadikszazad.hu