Rakaszon, az obszidiánok földjén kirándultak a történész hallgatók

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke tanulmányi kirándulást szervezett az elsőéves történelem szakos diákok számára szeptember 14-én. A hely, amelyet a tanszék tanárai és hallgatói hagyományosan minden évben meglátogatnak, a Huszti járásban lévő Rakasz települése mellett található.

A tanulmányi út szervezését és annak lebonyolítását az idén Rácz Béla és Császár István tanárok vállalták magukra. A választás pedig nem véletlenül esett erre a fantasztikus, természetes környezetben pompázó tájra: a Vihorlát-Gutini vulkanikus vonulat ezen része mind geológiai, mind az emberiség korai történelmének szempontjából rendkívüli jelentőségű vidék. A hallgatókban nem maradt sokáig megválaszolatlan az a kérdés, hogy miért éppen ezen a helyen telepedtek meg sok százezer évvel ezelőtt az emberek. Miért választották épp ezt a vidéket átmeneti szálláshelyeik kialakításához? A válasz igen egyszerű, ugyanis „mindösszesen” két dolog vonzotta őket a mai Kárpátalja ezen földjére: a kőnyersanyag források, amelyekből kiváló használati eszközöket lehetett készíteni, továbbá a terület gazdag vadállománya. Azokban az időkben ezek az adottságok és lehetőségek biztosították minden egyes emberi közösség túlélését.

Miért pont itt? Ez volt az első kérdés, amelyre mi, történelem szakosok választ kaphattunk. Ezen kívül találkozhattunk egy számunkra új kőzettel, az obszidiánnal, amely nyersanyag miatt az ősemberek átmenetileg felhagytak a vándorló életmóddal. A nemcsak kárpátaljai, de egész ukrajnai viszonylatban is egyedinek számító obszidiánnal olyannyira sikerült megismerkednünk, hogy követve az ősemberek módszereit, mi magunk is megkereshettük, és néhány darabot begyűjtve emlékbe hazavihettünk belőle. Rakasz környékén sokféle kőzet előfordul, de a tanulmányi kirándulás alatt már olyan szinten feltérképeztük őket, hogy könnyen sikerült megkülönböztetnünk az obszidiánt a többi kőanyagtól, például a perlittől. A kirándulás alatt jutott idő arra is, hogy a tanárainktól rövid előadást hallgassunk meg a vidék földtani viszonyairól, a közelben egykor kitörő vulkánról és az ottani kőzetek kialakulásáról, továbbá a terület őskoráról, az ősemberek életéről és eszközeiről, az előző évszázad 60-as éveiben megkezdődött régészeti kutatásokról és azok eredményeiről.

A tanulmányi kirándulás alatt a Rakasztól északra található erdőben és az ösvényeken sétálva ismerkedtünk meg azzal a vidékkel, amely a régészeti emlékek alapján már több százezer éve is lakott volt. A kirándulás alkalmával nemcsak egyszerű obszidián tömböket találtunk, sikerült olyan nyersanyagdarabokat is felfedeznünk, amelyeken emberi megmunkálás (pattintás) nyomai voltak.

A terepgyakorlaton alkalmunk volt egy kicsit jobban megismerni egymást, egy kicsit összeszokni. Reggel ugyan még esőre állt az idő, a nap végére azért derűssé vált. Persze nem csak az időjárásban jártunk szerencsével, hanem a felfedezések terén is.

„Szerintem a kirándulás nagyon jó volt, hiszen végre nem a négy fal vett minket körül, hanem kicsit kimozdultunk. Úgy gondolom, hogy sokkal jobb egyszer látni, mint százszor hallani…” (Kis Dmitro)

„Úgy gondolom, ez a nap más volt, mint a többi, eddig is tanultunk a történelemről, most viszont mi adtunk a történelem számára. Azt kell, hogy mondjam, rendkívül jól éreztem magam.”(Metenkánics Diána)

„Nagyon tetszett. Sok új dolgot tanulhattam meg, új helyekre mehettem el.”(Hiába Krisztina)

„Tetszett, hogy kicsit kimozdulhattunk a négy fal közül és ott is nagyon sokat tanulhattunk.”(Fülöp Gábor)

Reméljük, hogy több ilyen eseményre kerül majd sor a jövőben is!