A szigetvári hős
Lángokban állt a belső vár, melynek megtépázott falain lövedékek ütötte sebhelyek éktelenkedtek. Majd lassan a vizesárok fölé ereszkedett a várkapu csapóhídja, mögötte kinyíltak a nehéz, vasalt kapuszárnyak, és háromszáz magyar, horvát végvári vitéz vágtatott vagy rohant át rajta, neki az ostromló törökök hatalmas tömegének. Élükön aranyozott, ezüstözött bársonykalpagot viselő, díszruhát öltött, középkorú főúr száguldott harci paripáján, őseitől örökölt, aranyozott díszkardjával sújtva le a görbe szablyáikat ellene emelő muszlimokra. Az elszánt kis csapat viharos rohama meglepte az ostromlókat, s első vonalaik meghátráltak, ám mögöttük ott állt a puskáikat lövésre emelő janicsárok sorfala, majd felvillantak a fegyverek torkolattüzei, golyózápor csapott a várvédőkre, s vezetőjük, gróf Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya is holtan bukott le lováról…
Aki már harmincnégy évesen horvát bán lett
Horvátország fővárosától, Zágrábtól délkeletre a Zrinska Gora hegység egyik csúcsán magasodnak Zrin várának romjai. Az erősséget I. (Nagy) Lajos királyunk 1347-ben a Subic nemzetségből származó fivéreknek, Grgur (Gergely) és Djordje (György) grófoknak adományozta. A családjával a várba költöző fiatalabbik testvér felvette a Zrinski nevet, mely a család elmagyarosodása révén később Zrínyire módosult, s id. Zrínyi Miklós és Karlovics Anna gyermekeként Szigetvár majdani kapitánya, a felnövekedvén katonai pályára lépő ifj. Zrínyi Miklós is itt látta meg a napvilágot 1508 körül.
1541-ben Buda falaira felkúsztak az oszmánok lófarkas zászlói. Egy év múlva I. Ferdinánd király sereget küldött a magyar főváros visszavételére, ám a tehetségtelen vezérek által irányított haderő csak Pestet ostromolta meg, s azt sem tudta bevenni. A kudarchoz az ostromlók többségének gyenge katonai morálja is hozzájárult, s csak az egy Zrínyi Miklós harcolt – egységei élén – olyan tűzzel és lelkesedéssel a törökök ellen, amilyen elszánt győzni akarás bajtársaitól is elvárható lett volna. A király felfigyelt a bátor és tehetséges katonára, s bár Zrínyi még csak harmincnégy éves volt, kinevezte horvát bánná, a Magyarországgal perszonálunióban lévő Horvátország első számú vezetőjévé.
A maruseveci csatától a babócsai ütközetig
A Horvátországhoz tartozó Szlavónia keleti részét ekkorra már bekebelezte az Oszmán Birodalom, s Szlavónia nyugati vidékeit is gyakran érték pusztító ellenséges betörések. 1542-ben Ulama bég elfoglalta Verőce, Csázma, illetve Körös településeket, s újabb és újabb falvakat felégetve vonult a Dráva felé. A bán azonban sereget gyűjtött, majd Marusevec községnél elállta a támadók útját. S ezen a szelíd szépségű vidéken, a Zagorje hegyeinek keleti lábainál, a Varasdi-síkság szélén, lágyan hullámzó dombok között került sor Zrínyi első önálló csatájára, melyben a fiatal hadvezér fényes győzelmet aratott a támadók fölött.
A következő esztendőben feleségül vette a gazdag Frangepán Katalint, s felesége kezével együtt hatalmas birtokot is szerzett. Ugyanebben az évben a Dunántúlon is megvillantak a fegyverei. Más magyar hadvezérekkel szeptember 19-én, a Bakony északi lábainál, Somlóvásárhelynél hatalmas vereséget mért egy törökökből és oszmán-vazallus krími tatárokból álló seregre, melyből csak kisebb egységek tudtak visszaszállingózni a Székesfehérvár alatti muszlim táborba.
A törökök legyőzhetetlenségi nimbuszának megtépázása után, érdemei elismeréseként I. Ferdinánd Zrínyinek adományozta az egész Muraközt Csáktornya és Stridóvár erősségeivel együtt.
A bán 1556-ban a Dél-Dunántúlra sietett, mivel Khadim Ali budai pasa 25 ezer harcosával ostrom alá vette az egyik legfontosabb magyar végvárat, Szigetvárt. Az erősség kapitánya, Horváth Stancsics Márk, valamint 1800 vitéze viszont hősiesen küzdött, visszaverve a megújuló rohamokat, Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás nádor pedig tízezer magyar, német katona élén az ugyancsak dél-dunántúli babócsai török végvárhoz vonult, s ágyúikkal töretni kezdték annak ódon falait, hogy Ali pasát elvonják Szigetvár alól. Támadásukkal el is érték a kitűzött célt, a törökök a keresztény sereg ellen fordultak, s 1556. július 22-én, a Babócsa alatt folyó Rinya pataknál támadást indítottak Zrínyi és Nádasdy hadállásai ellen. Erős tüzérségi fedezet mellett nyolc alkalommal próbáltak átkelni a keresztény sereg által uralt nyugati partra, ám közben a magyar és a német ágyúk sem tétlenkedtek, Zrínyi pedig elsöprő erejű lovasrohamaival újra és újra megfutamította a támadó oszmán hadakat, melyek véres fejjel menekültek vissza a patak keleti partjára, s a nap végén ott is állapodtak meg. A bán vitézségére ellenségei is felfigyeltek, a verőcei bég átkiáltott hozzá, megkérdezve: ki ő. A hadvezér udvariasan válaszolt, s jókívánságait küldte a pasának, aki levélben viszonozta az üdvözlést.
Másnap reggel Zrínyi és Nádasdy hátrább küldték málhás szekereiket, amiből Ali pasa azt a hibás következtetést vonta le, hogy a keresztény sereg visszavonul, ezért támadásra vezényelte harcosait. Újból dörögni kezdtek a török ágyúk, fedezetet igyekezve nyújtani a rohamozó egységeknek, ám a heves magyar, német tüzérségi és puskatűz így is nagy veszteségeket okozott az átkelő csapatoknak, melyek hiába intéztek rohamokat a keresztény állások ellen, Zrínyiék heves küzdelemben újra és újra visszavetették a muzulmánokat, akik végül feladták a harcot, a babócsai őrség maradéka pedig – sorsára hagyva az erősséget – az oszmán sereghez menekült. A meghátráló Ali pasa még megpróbálkozott a szigetvári ostrom folytatásával, ám belátva, hogy legyengült hadaival képtelen bevenni a hősiesen ellenálló erődítményt, visszavonult Budára.
Sziget veszedelme
Zrínyit 1561-ben kinevezték Szigetvár várkapitányává, s újabb győzelmeket ért el a törökök ellen.
1566. elején azonban I. Szulejmán szultán megkezdte egy új nyugati hadjárat előkészítését, s 72 éves kora ellenére személyesen állt a hadak élére. Először az 1552-ben hiába ostromolt Eger ellen akart vonulni, ám Nándorfehérvárnál hirtelen meggondolta magát, és Szigetvár felé fordult. A tervmódosítás oka sohasem derült ki. Ám Zrínyi Miklósra és 2300 vitézére rászakadt a „szigeti veszedelem”.
A török sereg július végén ért Szigetvár alá, s a szultán fényes, pompás hadfelvonulással akarta megmutatni hatalmát a védőknek. Mire a várkapitány azzal válaszolt, hogy egy óriási keresztet állíttatott fel az erősség közepén, a falakra piros posztószöveteket teríttetett, több bástya tetejét pedig csillogó ónnal vonatta be. Majd augusztus 1-jén eldördültek az első ágyúlövések, s kezdetét vette a több mint egy hónapig elhúzódó ostrom. A törökök már augusztus elején általános támadást intéztek az erősség ellen, a védők azonban hősies küzdelemben visszaverték a rohamot. Ám a többszörös túlerőben lévő muzulmánok nyomásának engedve, Zrínyi később kiürítette az újvárost, majd az óvárost, és visszahúzódott a külső, majd a belső várba. Végül már csak 300 vitéze maradt, ám az ostromlók még hatalmasabb veszteségeket szenvedtek, a Bécs védelmére felsorakozott birodalmi sereg azonban lábhoz tett fegyverrel állt Győr közelében, a kisujját sem mozdította a hősiesen harcoló várvédők megsegítésére.
Szeptember 5-ről 6-ra virradó éjjel az agg szultán elhunyt, halálát azonban eltitkolták a sereg elől, nehogy gyengüljön annak harci szelleme. Három nap múlva Zrínyi maradék katonáival kitört a lángoló belső várból, s vitézeivel együtt elesett. Szokollu Mehmed nagyvezír hősnek kijáró tiszteletadással temettette el bátor ellenfelét, majd bársonnyal letakart fejét elküldte a császárnak azzal az üzenettel: „Itt küldöm a legjobb magyar vezér fejét, akire pedig ezután is nagy szükséged lett volna!” (Források: Britannica Hungarica, Wikipédia)