Rohanó lelkület

„Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt megrohanta őt, hogy megérinthesse.” (Mk 3,10)

Szeretek futni. Néha rohanni is, bár az inkább a zsúfolt munkavégzés terhes megvalósulása. Mindez elviselhető az ember számára, ha van cél, van eredmény, ha tudom, van értelme az egésznek. A Máté, Márk és Lukács evangéliumában is leírt eseménysor – Jézus tanít és gyógyít – nagyon sok rohanó embert tár elénk. Valahol a Genezáret-tavánál, Galileában játszódik a történet. A Mester készül a híres hegyi beszédre, a tanítványok éppen logisztikáznak a napok óta tartó csődület miatt. A sokaság jelenléte még azt is megköveteli, hogy egy csónakot készítsenek elő, hogy szükség esetén a vízre szállva még hatékonyabban szólhasson az ige. És ott vannak a Jézushoz érkező emberek. Sokfelől jönnek mert hallottak Róla. Vannak, akik Tirusz és Szidón, Jeruzsálem és Júdea, a Jordánon túl, sőt Szíria vagy Idumea vidékéről érkeznek. Kinyitva a Bibliám végén lévő térképes oldalt méregetni kezdtem… van olyan, aki 100, vagy akár 200-300 kilométert is gyalogolt a nagy találkozásért. Valami érthetetlen vonzalom van ott az emberekben. Talán hasonló ébred bennünk is, amikor egy áhítatot olvasva keressük Őt.

Sokszor eszembe jut, milyen nagy dolog, hogy járok templomba, olvasok igét… De ennél a résznél mintha azt érezném, hogy mégis mindez kevés. Azok, akik ott és akkor körülvették napokra, hetekre mindent félretettek a találkozásért. Csak azért, hogy megérinthessék, lássák, hallják. Ilyen kellene, hogy legyen az a vágy és lelkület, amivel én, mint bűnös ember rohanok Hozzá. Félretenni a kényelmemet, vállalni az út porát, hogy a Gyógyítót keressem.

Jó egy kicsit félre tenni a körülöttünk lévő tennivalókat. Nem látni egy kis időre őket. Csak azt a Megváltót látni, akit egy vak koldus látott. A rohanó lelkület hadd lehessen olyan, mint a Bartimeusé volt, aki így kiáltott: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!”. Ezzel a lelkesedéssel rohanjuk meg Őt bátran, hátha csak a ruhája szegélye megérinthető. Tegyünk így ma is, holnap is, keresve Nála a gyógyulás örömét. Így találjunk célt, eredményt, értelmet, hogy Pál apostol szavaival mi is elmondhassuk:

„Futásomat elvégeztem…” (2 Tim 4,7)

Túri László

Forrás: teso.blog