A KMKSZ-alapszervezet igyekszik összefogni a magyarságot
A királyházai magyarság nincs könnyű helyzetben. Mára szórványba szorult, ráadásul szétszórtan is él az ukrán-ruszin többségű településen, anyanyelvű óvodával és iskolával pedig nem rendelkezik, így hatványozottan ki van téve az asszimiláció veszélyének. Áll még viszont fennmaradásának három tartóoszlopa: a római katolikus és a református templom, melyekben anyanyelvén hall igét, s anyanyelvén imádkozik, valamint a KMKSZ-alapszervezet, melynek új és tettre kész elnöke, Lévy Karina minden tőle telhetőt megtesz a helyi nemzetrész fennmaradásáért.
2013. október 13-án szüreti bált szervezett az alapszervezet. A rendezvényt megnyitva, Lévy Karina üdvözölte a megjelenteket, köztük Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, valamint a Kokas Bandát.
Barta József felidézte a közelmúlt egyik KMKSZ-rendezvényét, melyen felfigyelt Lévy Karina tánctudására, s felvetette, nem lenne-e kedve kamatoztatni azt a királyházai magyarság összefogása érdekében. Az alapszervezeti elnök fantáziát látott a dologban, néptánccsoportot szervezett a tánc iránt érdeklődő helybeli fiatalokból, s felvette a kapcsolatot Kokas Károllyal, aki megígérte, hogy együttese – szakismeretével – fejleszteni fogja a királyházai fiatalok ének- és tánctudását…
A bevezetőt követően a helyi néptánccsoport tagjai népdalokkal, köztük szüreti témájúakkal is, valamint a Monti-csárdással léptek a közönség elé. És megmelegedett az ember szíve, hallva, hogy ezek az idegen nyelvi környezetben élő fiatalok milyen szép magyarsággal adták elő dalaikat. A Kokas Banda is fellépett, fantasztikus hangulatot varázsolva elbűvölte nézőit-hallgatóit, a megnyert szívű közönség pedig ütemes tapssal kísérte mind a neves együttes, mind a helyi fiatalok táncbemutatóját. A tánc, a dal és a zene nemzetek közt hidat verni képes erejét jelezte, hogy a még magyarul nem tudó helybeli ukránokat-ruszinokat is lelkes tapsra sarkallták a magyar folklór gyöngyszemei. A Kokas Banda által megtartott táncházban pedig nemcsak a helyiek, hanem a vendégek is nagy kedvvel ropták a táncot.
A cikkíró kérdésére – miért jó és szükséges ez a rendezvény? – válaszolva két helybeli fiatalasszony, Mária és Diana is kifejtette, mennyire jó, hogy itt össze tudnak jönni, el tudnak egymással beszélgetni a királyházai magyar közösség tagjai. Vagyis a helyiek is érzik: e szórványba szorult kis nemzetrész „megmozgatásával”, rendezvényeken való „összehozásukkal” is jelentős mértékben erősíthető a királyházai magyarok összetartozás-érzése, illetve – a magyar kultúra ápolásával – a nemzeti öntudata.