Előadások a beregszászi színház huszadik születésnapjára

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (korábban Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház) megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli idén. Ennek apropóján a Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila vezetésével – aki a beregszászi színház főrendezője is egyben – turnéra érkezett Kárpátaljára.  

Mint azt Vidnyánszky elmondta, szerette volna, ha a Nemzetiben született első előadásával ünneplik meg a beregszászi színház születésnapját, így Tamási Áron Vitéz lélek című darabját láthatta a közönség. Az Ungváron és Munkácson már az előző napokban (október 19-én és 20-án) nagy sikert aratott darab október 21-én és 23-án a beregszászi közönség szívét is megnyerte.
Balázsi Józseftől, a színház igazgatójától megtudtuk, hogy a színház épületét ebben az éven sikerült felújítaniuk a Keleti Partnerség keretében. Mint elmondta, ő 1993-ban építészként került a színházhoz, amelyet először a most Művelődési Házként működő, az egykori zsinagóga épületében szerettek volna létrehozni, de pénzhiány miatt a mostani épületben tudták berendezni. Az első években a színészgárdájuk is kevés volt. A közönség Brecht Koldusoperájában láthatta először a társulatot 1993. október 23-án. 1998-ban Vidnyánszky Attila egy új osztállyal bővítette mondhatni a maira (jelenleg tizenöt színészből áll a társulat) a színházat, amelynek tagjai és előadásai számos kitüntetést nyertek el a húsz év alatt, s noha a színház nevét a Megyei Tanács Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházra módosította, a közönség számára ma is megmaradt Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak.
A születésnap hivatalos megünneplését az október 21-ei előadás után tartották. A társulat több tagja kitüntető oklevelet vehetett át munkájának elismeréseként. Vidnyánszky Attila beszédében elmondta, hogy a Vitéz lélek című darabban benne van mindaz, amit ő a világról, a lehetőségeinkről, az újrakezdésről gondol. Arról, hogy nekünk, magyaroknak mindig talpra kell állnunk, s arról, hogy hová kell kapaszkodnunk ahhoz, hogy végérvényesen talpon is maradhassunk.
Balla Péter szerepe azt mutatta be nekünk, hogy egy ember, aki megjárta a háborút, s idegen országokat, hazatérése után hogyan tud mindent elölről, hittel újrakezdeni, olyan emberként, aki a világban olyan, akár a hangyabolyban – ahol minden hangya egyforma – egy szárnyas hangya. Az emberek szeretnék őt is a maguk képmására formálni. Azonban ő tudja azt, amit a körülötte élők, s mi is sokszor elfelejtünk: nemcsak az embereknek tartozunk engedelmességgel, hanem elsősorban Istennek, az állatoknak, a fáknak…
Ezért a haladó szelleműekkel ellentétben gépek helyett egy szamarat vesz, amelynek hátán a keresztes vitézek jele látható, s tudja, hogy benne igazi lélek él. Vallja, hogy amiben erősen hiszünk, az valóság lesz. S szerelmeit, akár a földet és az eget Isten napfelkeltekor, ő is testként (Boróka) és lélekként (Ida) így egyesítheti. S mert hiszi, hogyha kitart, akkor a körülötte élőkben is változást indít el. Akár egy hógolyó, amelyet hitből és akaratból gyúrtak, úgy haladnak előre eszméi, s a végén lavinaként söpörnek végig. Szamarával háborút indít a világ ellen, s végül győzni tud, mert hiszi, amit Isten egykor kijelentett: „Várjad az Urat, őrizd meg az Ő útját, és fölmagasztal téged”.