Kárpátalja anno: 1923-ban a nevickei várban
A Ruszinszkói Magyar Hírlap 1923. május 30-i számában jelent meg az az írás, mely szomorúan számol be az egyre romosabb állapotba kerülő nevickei várról.
Az erődöt II. Rákóczi György erdélyi fejedelem romboltatta le 1644-ben. Két évszázaddal később, 1879-ben ugyan hozzákezdtek a vár restaurálásához, ám jelentős eredményt nem értek el. Kialakítottak benne egy parkot és egy kilátóteret, valamint emlékművet állítottak Wagner Károly (1830–1879) magyar erdész tudósnak.
Ezen kívül azonban nem történt érdemi munka. Miután az I. világháborút követő béketárgyalás Csehszlovákiához csatolta Kárpátalját, a vár felújítása végleg abbamaradt. A Wagner-emlékművet is lerombolták.
Az erőd 1923-as állapotáról hűen számol be a Ruszinszkó Magyar Hírlapban az „ipszilon” álnéven közreadott írás:
„A hétköznapi szürkeség fojtogató porát lerázandó lelkemről, elzarándokoltam és Neviczke várába, hogy az ódon, viharvert falak tövében keressek valamit a smaragdzöld fenyvesek között, mely még mindig a régi időkről regél…
De haj! Megváltozott a világ a romok között is… A csonka falak mint kétségbeesett, segélyiváró karok merednek az égnek… A völgyben, hol máskor ismerős nóta verte fel az évezredes erdők csendjét és ismerős arcok mosolya csillogott át a verőfényen, most idegenszerű, szokatlan és indiscrét melódiák rikoltoznak s kúsznak fel a hegyoldalon felém…
Hisztérikus jókedvvel idegen öklök döngetik az asztalokat s idegen emberek fújják a csillogó rézszörnyetegeket, megölve minden poézist és romantikát, mindent, mindent a mi itt volt…
Végignéztem a bástyáról az isteni panorámát, mely mint egy nagy nyitott képes könyv, tömérdek szépséget tár elém. Tárogatóba szeretnék fújni, hogy szavára megeredjenek a mohos sziklák, hogy meginduljanak a hegyek és kicsapjanak medrükből a kanyargó Ung habjai…
Nem jó itt sokáig időzni, menjünk tovább… Lenn a tisztáson gyermeki vidámsággal »Künn a bárány, benn a farkas«-t játszik a kiránduló társaság. Szemem egy romokban heverő talapzaton akad meg. Mellette a földön egy emlékoszlop hever, írásos oldalával a földre borulva. Visszafordítom a súlyos oszlopot és a következőket olvasom: »Wagner Károly m. kir. főerdőtanácsos, az Orsz. Erdészeti Egyesület alelnöke és a magyar erdészeti irodalom egyik alapítójának emlékére«. Valaha ez oszlop körül vidám, lelkes emberek ünnepelték Wagner Károly szellemét, ma pedig csak ez a romhalmaz és egy arcraboruló bús emlékoszlop hirdeti, hogy itt egy darab magyar élet van eltemetve…
Kinek vétett ez a hallgatag emlékoszlop? Vagy talán némaságában is sokat beszélt? Igen, ezek a romok beszélnek… Pedig nincs kínosabb vád, mintha a romok beszélni kezdenek. Romok mindenfelé – Egy szép, egy letűnt kor romjai…”
A fenti kép ez emlékparkot ábrázolja a még álló Wagner-emlékművel. (Fotó: www.castles.com.ua)
Marosi Anita
Kárpátalja.ma