Vári középiskolások Zemplénben

A Rákóczi Szövetség Október 23-i Diákutaztatási Programja keretében 2013. október 25-én a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola 45 fős kirándulócsoportja egynapos látogatást tehetett az anyaországban, az egykori Zemplén vármegye területén.

Utazásunk elsődleges célja az volt, hogy a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának diákjaival és tanáraival közösen emlékezzünk meg az 1956-os forradalom kezdetéről, továbbá, hogy a látogatásunk révén megtörténjen a kapcsolatfelvétel a két tanintézmény között. A fogadó iskola megjelölésekor a pedagógusok szintjén meglévő néhány ismeretség mellett a két legfontosabb tényező a magyar református művelődés egyik fellegvárának számító intézmény dicső múltja, illetve Sárospataknak a Rákócziakhoz való kötődése volt.

Kora reggel érkeztünk meg a Bodrog-parti településre. A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona nevében Fejér Zoltán igazgatóhelyettes, internátusvezető köszöntötte iskolánk küldöttségét a gimnázium imatermében, ahol a Himnusz közös eléneklése után a két tanintézmény emlékműsorának előadása következett. Előbb a vendéglátó iskola tanulói történelmi események ismertetésével, versekkel és dalbejátszásokkal elevenítették fel az 1956-os forradalom eseményeit. Ezt követően a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola műsora következett, amely során elhangzottak a Mezővári című dal, Horváth Sándor Mert a haza és Dupka György Kedves barátom című versének megzenésített változatai, valamint a pesti utcák fiatal hősi halottainak emléket állító, illetve az 57 évvel ezelőtti történések jelentőségét kiemelő költemények. A zenei és irodalmi összeállítás után a mezővári gyerekekből álló Tulipán Tánccsoport néptáncos produkciója zárta le az emlékműsor előre tervezett részét.

Ezt követően iskolánk igazgatója, Szilágyi Lajos köszöntötte a vendéglátó tanintézmény jelenlévő diákjait és tanárait, majd beszédében személyes életén keresztül közelítette meg 1956-ot: a gyerekkorában az iskolában hallott szovjet történelemferdítésekkel szembeállítva a családi visszaemlékezést, az aggódást és a félelmet, amelyet a szovjet tankok Magyarország felé vonulása váltott ki a kárpátaljai magyar emberekben. Ezután a szónok az általa vezetett tanintézményt és Mezővárit bemutatva a két települést összekötő kapcsokat hangsúlyozta, zárásként pedig elmondta, hogy mindig örömmel és büszkeséggel jön Sárospatakra, mert számára ez a kisváros szimbolizálja a magyarság tudásvágyának, művelődési igényének valódi mértékét és értékét. Az igazgató úr szavai után ráadás produkcióként az egy nappal korábban rendezett beregsomi Sütő Kálmán- és Kecskés Béla-szavalóverseny felső korcsoportjának győztese, Lengyel Dóra tolmácsolásában elhangzott Márai Sándor Halotti beszéd című verse. A közös megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult. A búcsúzkodás pillanatai előtt még jelen tudósítás szerzője a Rákóczi Szövetség nem sokkal korábban megalakított vári középiskolai alapszervezetének elnökeként javasolta az együttműködést, közös programok lebonyolítását a jövőben. Az ötletet a civil szervezet gimnáziumi kapcsolattartója, Demkó Ferenc is üdvözölte, így a lehetőségekből adódóan talán sor kerülhet a kapcsolatfelvétel folytatására.

A közös emlékezés és az ismerkedős percek után a pataki diákok napja tanórákkal folytatódott, a kirándulócsoport tagjai pedig földink, Misák Marianna, nagydobronyi születésű lelkész-könyvtáros, óraadó tanár kalauzolásával megtekinthették az intézmény múzeumának gyűjteményét, amely mind a Rákóczi-hagyományokat, mind az oktatástörténetet nézve maradandó élményt nyújtott. Nagy érdeklődés övezte például azt a pidpolóci asztalt, amelyen a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem aludt, mielőtt elhagyta Magyarországot. Mind tanulóként, mind pedagógusként szintén különleges élmény volt beülni a régi padokba, megállni az egykori tanári katedrán és megnézni azokat a taneszközöket, amelyeket évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt használtak a sárospataki diákok oktatásához.

A magyar református oktatás egyik legnagyobb fellegvárát elhagyva a Rákóczi-örökségút egyik állomásán, a sárospataki várban, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában folytatódott a kirándulásunk, ahová Misák Marianna közbenjárására teljesen ingyen mehettünk be. Az erődítménnyel való ismerkedésünk a várudvarban a Lorántffy-loggiával kezdődött, majd a Vörös-torony megtekintése következett. Itt lentről fölfelé haladva ismerkedhettünk meg a vár egykori lakóinak mindennapjaival. A kápolnában megcsodálhattuk az 1207-ben a várban született Árpád-házi Szent Erzsébet életéből vett jelenetet ábrázoló oltárképet, és közösen elénekeltük a Székely Himnuszt (magánvéleményként jegyzem meg: ezzel kimondatlanul is, tudat alatt szolidaritást vállaltunk székely testvéreinkkel a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű rendezvény előtt két nappal). A nemzeti öntudat ilyen módon történő jóleső kifejezése a lovagteremben is folytatódott, a különböző címerek megtekintése közben felhangzott Tárczy Andor kárpátaljai magyar költő Ungnak és Tiszának című verse megzenésített változata. A nemzeti összetartozás érzését is erősítő szimpatikus gesztusként mindkét alkalommal a csoportunkat kísérő idegenvezető hölgy is együtt énekelt velünk. A Vörös-torony legfelső szintjére érve gyönyörű kilátás tárult elénk: a Bodrog-parti város, háttérben a zempléni hegyekkel. A szemkápráztató látvány után ismét csillapíthattuk a tudásszomjunkat is, ugyanis az erődítmény legrégebbi épületrészének megismerését követően a belsővár palotájában található Rákóczi-kiállítás megtekintése révén bővíthettük ismereteinket iskolánk névadójának életével, valamint családjának történetével kapcsolatban.

A történelmi kalandozás és az ismeretszerzés után a természetben való gyönyörködés és a játékos kikapcsolódás került előtérbe. Sárospatakot elhagyva Sátoraljaújhelyen, a Zemplén Kalandparkban a kirándulócsoport minden tagja kipróbálta a libegőt, amely során 1333 m hosszú kötélpályán, 374 m-t emelkedve tárult fel előttünk a gyönyörű őszi színekben pompázó táj. A nyugtató és lélekemelő hatású libegőzés után felpörgetésképpen a csapat többségével együtt kipróbálhattam a bobozás adrenalintermelő hatását is.

A sátoraljaújhelyi élmények után zempléni kalandozásunk a mai Magyarország hét természeti csodája egyikénél, a Füzéri Várhegy embert próbáló megmászásával folytatódott. Az újjáépülőben lévő vár körüli munkálatok miatt a kirándulócsoportot szállító autóbusz megérkezésünk után nem tudott felhajtani a buszparkolóig, ezért kénytelen volt megállni a várhegy alatt. A gyalogosan megtett felfelé vezető út erőfeszítéseiért azonban bőségesen kárpótolt minket az egyedülálló kilátás a Zempléni Tájvédelmi Körzetre, illetve az egykoron többek között az Abák, a Perényiek, a Báthoriak és a Károlyiak birtokolta erődítmény romos állapotban fennmaradt épületrészeinek, elsősorban a gótikus kápolnának a megtekintése. Különleges élmény volt azon a helyen sétálni, ahol Perényi Péter koronaőr a Magyar Szent Koronát őriztette 1526 novemberétől 1527 októberéig.

Kirándulásunk utolsó állomása a nyelvújítás vezéralakjának egykori lakóhelyén, a Széphalomban létrehozott Kazinczy Emlékkert volt, ahol a csoport több tagjával együtt megtekinthettem a Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok gyűjteményét. A Martinovics-féle összeesküvés után többek között Kárpátalján, a munkácsi várban is raboskodó író sírjánál a nap folyamán többször is átélt nemzeti összetartozás-tudat újabb kifejezéseként egy erdélyi iskola diákjaival közösen énekelhettük el a Himnuszt. Kazinczy emlékének felidézése után este érkeztünk vissza Mezőváriba.

Véleményem szerint az utazásunk során szerzett rengeteg élmény, a magyar történelmi, irodalmi és nyelvi emlékhelyek meglátogatása, valamint a csodálatos táj felfedezése révén minden résztvevőben megerősödhetett az a tudat, hogy bár a Kárpát-medencei magyarság jókora része önhibáján kívül az anyaország határain túl él, a múltunk közös, és ha teszünk érte, akkor a jelenünk és a jövőnk is az lesz. A Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulói és tanárai egy újabb lépést tehettek a nemzeti identitás- és összetartozás-tudat erősítése érdekében a zempléni kirándulással, amelynek támogatásáért köszönetünket fejezzük ki a Rákóczi Szövetségnek.