A jó kárpátaljai kérdése: #mindmeghalunk?
Tisztelt olvasóink! A következő sorok felkavaró érzelmeket válthatnak ki. Az olvasás folytatását csak saját felelősségre ajánljuk.
2020 márciusa: Covid-19 kezdete Kárpátalján.
Szájmaszk, fertőtlenítés, tesztek, karantén, bezártság, távoktatás, távmunka.
Új helyzet, új életkörülmények. Ízlelgettük az új kifejezéseket, próbáltuk őket beilleszteni a mindennapi szókincsünkbe. Végül jó kárpátaljai módjára alkalmazkodtunk a helyzethez, és az új feltételek mellett folytattuk mindennapjainkat. A helyzet lassan életünk szerves részévé vált.
A jó kárpátaljai azt gondolta: majd ez is elmúlik. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.
2022. február 24.: az Ukrajnában zajló teljes körű háború kezdete.
Pánik, kérdések, félelem, távoktatás, majd alkalmazkodás, légiriadó.
A Covid utáni fellélegzés után ismét patthelyzet következett. A légiriadó hangja rémisztően hatott, a jövőre pedig még csak gondolni sem mertünk az első hónapokban. S valljuk be: a többség előtt még most is ott áll a hatalmas kérdőjel az elképzelni kívánt jövő helyén. Mostanra azonban, több mint négy év alatt, jó kárpátaljai módjára ehhez a helyzethez is alkalmazkodtunk, bár egyre többször szorítjuk össze a fogunkat a napról napra tartó erőltetett menet közepette.
A jó kárpátaljai pedig azt gondolta: egyszer minden véget ér. Túléljük ezt is.
2026. szeptembere: még mindig háború van.
Pánik helyett elkeseredés. A szőnyeg alá sepert kérdések halmaza egyre csak gyarapodik, az alkalmazkodás frusztrációba fordul, a félelem helyét pedig lassan teljesen átveszi a kilátástalanság.
És most álljunk meg egy percre. 2020 óta élünk válságok közepette. Pandémia itt, háború ott. Egy beteg itt, egy eltűnt katona ott. Szétesett családok mindenütt és halál mindenhol. A reménynek pedig még az árnyékát is egyre nehezebb felfedezni.
Mit mondjon erre a jó kárpátaljai?
Mit lehet még mondani ott, ahol a fiatal generáció már csak az ellopott éveit számolhatja az élményei helyett?
Mit lehet még mondani ott, ahol csonka családok siratják a pár évvel ezelőtti múltat?
Mit lehet még mondani ott, ahol a jó kárpátaljai már annyit se tud mondani, hogy „majd lesz valahogy”?
A jó kárpátaljainak is vannak kétségei. Családja, akiről gondoskodnia kell. Gyermeke, akinek a jövőjét biztosítania kell. Saját élete, amit valahogy egyben kell tartania. És ha a jó kárpátaljai is már ott tart, hogy kitartás helyett azt mondja: #mindmeghalunk, akkor a baj jóval nagyobb annál, mint amit még orvosolni lehet néhány kedves szóval.
A jó kárpátaljai azonban panaszkodás helyett megoldásra törekszik. Még akkor is, amikor más már feladná. Mert a jó kárpátaljai sosem adja fel.
A jó kárpátaljai ezért a #mindmeghalunk mentalitás helyett összeszorított foggal halad tovább egészen addig, ameddig…
Meddig is?
Mert valójában ez a legfontosabb kérdés.
Meddig még?
Hiszen még a jó kárpátaljai is eléri egyszer a tűrőképessége végső határát.
Mi lesz akkor?
Orbán Viktória
Kárpátalja.ma
(Nyitókép: ChatGPT)