Böjte Csaba atya volt a beregszászi templombúcsú szónoka
Az év egyik legnagyobb ünnepére készült a beregszászi római katolikus egyházközség szeptember 14-én, ugyanis ezen a hétfői napon került sor az idei templombúcsúra. A hívek már hetek óta készültek a fontos eseményre: takarítottak, díszítettek, szerveztek, hogy örömet szerezzenek a zarándoktestvéreiknek, a helyi híveknek és természetesen a Jóistennek.
Az ünnep keresztúttal kezdődött, mely látszólag nem egy emelkedett ünnepi momentum. A hívek, végigjárva a 14 stációt, Krisztus szenvedésén elmélkedtek. A szomorú pillanatok végén azonban a feltámadás szele érinti meg a résztvevőket, és ezáltal ünnepként tudnak tekinteni a Szent Kereszt felmagasztalásának napjára.
A keresztút után kezdetét vette a szentmise.
Molnár János beregszászi esperes-plébános Böjte Csaba ferences atyát kérte fel, hogy legyen az idei Szent Kereszt felmagasztalása templombúcsú ünnepi szónoka. Az Erdélyből érkező atya mindig sok örömet, mosolyt és bátorítást hoz magával, bárhová is megy. Beregszászban sem volt ez másképp.
„Örömmel és nagy alázattal jöttem Kárpátaljára. Tudtam, hogy egy keresztet hordozó néphez jövök. Gyakran elmondom a gyerekeknek, hogy nem mindegy, hogy a nehézség, a gond, a kereszt következtében elesel és kiterülsz, vagy pedig magasba emelkedsz általa. Ez rajtad múlik”
– emelte ki.
Azzal folytatta, hogy a keresztnél különféleképpen állhatunk. Jézus keresztre feszítésekor is ott volt Mária, a jobb lator, de ott volt a bal lator és a tömeg is. Ki lehet választani, hogy kihez hasonlóan szeretnénk ott lenni Jézus keresztjénél. Majd Szent Ferenc és Boldog Orosz Péter atya példáján mutatta be, hogyan válhat az életben a kereszt áldássá, és hogyan hozta ki belőlük az életszentséget.
A végén elmondott biztató szavai mindenki szívében megmaradtak:
„Ne engedjük el magunkat, ne veszítsük el a reményt! Ne engedjük el a hitünket! Bátorítsuk egymást! Te is! Te is Krisztus képére, hasonlatosságára alakulj át vigasztalóvá!”
– hangsúlyozta.
A szertartáson jelen volt dr. Gyebnár István Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, aki a szentmise végén szólt az egybegyűltekhez. Elsősorban köszönetet mondott azért, hogy együtt ünnepelheti a római katolikus hívekkel a Szent Kereszt felmagasztalásának napját. Meghatottan mondta el, hogy egy búcsú alkalmával nemcsak a múltat, az épületet tiszteljük. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kereszt felmagasztalásának ünnepe arra emlékeztet minket: a kereszt nem a vereség, hanem a győzelem, a remény és a megváltás jele.
„Tudom és mélyen átérzem, hogy az Önök vállát ma is súlyos keresztek nyomják. A háború, a gazdasági nehézségek, a szeretteiktől való elszakítottság olyan terhet jelent, amit emberi erővel szinte lehetetlen elviselni. Mégis elsősorban nem a csüggedést látom, hanem az összefogást és a töretlen hitet”
– emelte ki.
Végül azt kívánta, hogy a templombúcsú ne csak egy szép hagyomány legyen, hanem adjon lelki erőt, megújulást és kapaszkodót a hétköznapokra. Merítsenek erőt Krisztus keresztjéből, egymás jelenlétéből és a közösség megtartó erejéből.
A jelenlévők szentségi áldásban részesültek, majd a szentmise után lehetőség nyílt a Szent Kereszt-ereklye megérintésére, amely által a hívek kifejezhették hálájukat Krisztus értünk vállalt kereszthaláláért.
Molnár János atya megköszönte a Jóistennek ezt a felemelő napot, és azt, hogy a hétfő ellenére ilyen szép számban érkeztek a hívek. Megköszönte Böjte Csaba atyának, hogy ellátogatott Beregszászba, és tanításával megerősítette a kárpátaljai híveket, biztatott és eléjük tárta a kereszt misztériumát. Köszönetet mondott a szentmisén jelen lévő paptestvéreknek: Hernádi Lehel OFM-nek, Rácz Istvánnak, Marosi Istvánnak, Petenko Mironnak, Megyesi László és Bacsó Róbert állandó diakónusoknak, Jaczkó Józsefnek, Kvascsuk Andrásnak. Megköszönte az énekkar, a ministránsok és mindazok szolgálatát, akik részt vettek az ünnepi előkészületekben, hiszen így tudott az ünnep fénye Istenhez jutni.
A búcsú agapéval zárult, melyen a zarándokoknak a lelki táplálék után finom ebédben volt részük.
Fehér Rita