Székelyföld jelentkezik – Újjászületés, Háromszékből Kovászna

Az erdélyi Szék-helyek.ro híreiből válogattunk.

Az utóbbi időben lendületet kapott a romániai magyar közéletben a nem is olyan régi múltunk feltárása és értelmezése. Hasonló szerepet tölt be a nemrég megjelent Újjászületés Háromszékből Kovászna mintegy háromszáztíz oldalas kötet. A szerző hármas Novák Csaba Zoltán Tóth-Bartos András és Kelemen Kálmán Lóránt által elkészített tanulmány kötet Kovászna megye (kis jóhiszeműséggel rá lehet fogni, hogy az egykori Háromszék vármegye területe) történetét igyekszik az alakulástól a rendszer stabilizálódásáig igényességre törekedve bemutatni.
Mindazok mellett, hogy a tudományosság és történések leírásának a hitelességéhez ragaszkodtak a szerzők sok táblázattal, valamint grafikonnal támasztották alá írásukat megis a kötetet sikerült olvasmányossá tenni. A könyv könnyeddé tételéhez hozzájárul a sok kép is. Bizonyosan a középkorosztálynak vagy idősebbeknek sokat mondanak ezek a fotók.
Zöldfülű diák voltam abban az időszakban Bukarestben. Amikor a kezembe vettem a könyvet eszembe jutott egyik tanárom kérdése. Mi a véleményem a megyésítésről és, hogy ez jó nekünk? Nem tudtam hová tegyem a nekem szegezett kérdést, valamint azt sem, hogy most erre mit válaszoljak. Utólag átgondolva tizenkilenc évesen nem is fogtam fel pontosan, mi történik. Rövid hezitálás után rávágtam, hogy olyan mindegy, hogy mi következik, mert valószínű azt már eldöntötték és hogy nekünk jó vagy sem, ebbe sincsen beleszólásunk, és az olyan egyszerű ember szintjén mint én nagy változást, nem hozott és nem is fog hozni. Akkor nem tudhattuk, de lett jót is és rossz is. A könyv is elég nagy terjedelemben foglalkozik a kulturális élettel. Ez volt az a terület ahol komoly változások álltak be pozitív értelemben, az addig eltelt szocialista érához viszonyítva. Sajnos rövid ideig tartott és következtek a megszorítások.
A könyv időrendbe próbálja követni városonként az átalakulást. Hosszasan tárgyalja Király Károly első megye titkár szerepét az átszervezésben kiemelve a kulturális életben játszott pozitív szerepét. Így jellemzi: „ Király már a kezdetektől rájött arra, hogy legitimációjának egyik fontos alapköve a gazdasági élet fejlesztése mellett a helyi elit közösség építő és kulturális igényeinek kielégítése. Sajátos volt viszont Kovászna megyében, hogy a politikai legitimációt biztosító tevékenységek tartalma helyi, többnyire nemzetiségi (magyar) specifikummal töltődött fel … a kezdetektől teljesítette a pártvezetés elvárásait, sikeresen mobilizálta a helyi nomenklatúrát a bel- és külpolitikai döntések mellett. Ugyanakkor oroszlán részt vállalt Kovászna megye gazdasági beruházásainak elindításában és lebonyolításában, szabad kezet adott a kulturális szférában a helyi közösségépítő kezdeményezésének.”
Mintegy negyvennyolc év távlatából visszatekintve lehet, ez volt az az időszak amikor maximálisan kiaknázta az értelmiségi réteg, kultúránk megmaradásához adatott összes lehetőséget. Ez inkább a néphagyományok ápolásában csúcsosodott ki. A kettősségben, hogy a pártálamnak is megfelelni de a hagyományainkat is ápolni tudták, az akkori kultúrpolitikusaink nagyon ügyesen lavíroztak. Megindult az a folyamat is, amely során nagyjainknak, ahol lehetőség mutatkozott, szobrokat állítsanak. A könyvnyomtatás is életre kelt, de ami akkor nagyon lényeges volt, bár nagyon rányomta bélyegét a szocialista ideológia az először megjelent hetilap, majd átalakulva napilappá a mai Háromszék elődje a Tükör.
A szerzők a könyvben a négy évet többek között így jellemzik: „Az újdonsült Kovászna megye életét ekkor egy optimista hangvételű légkör uralta, amely … komoly perspektívákkal kecsegtetett (az otthonmaradás/hazaköltözés lehetőségével is) kecsegtettek a beigért gazdasági modernizáció által létrejövő új munkahelyek és karrierlehetőségek. Ebben a derűlátó légkörben fogalmazódott meg az új megyéről szóló beszéd mód is. Az ún. megyei kultúrpolitikában két fő irányvonulat érvényesült: a hivatalos ideológiai kereteknek a megfelelés és azok teljesítése, illetve az ezen belül érvényesíthető , a már említett lokális közösségépítés identitás konzerváló és -teremtő tevékenység… a „haladó szellemiség” köntösébe bújtatva lehetőség nyílt a helyi (ez esetben magyar) kulturális örökség és hagyományok ápolására és konzerválására.”
Most megint egy hasonló változás elé értünk. Lehetséges, hogy átszabják Románia adminisztratív felosztását. Vajon a mostani politikusaink lesznek olyan bölcsek, hogy kihasználják a helyzetet mint elődeik és a változást előnyünkre fordítsák? Mert ha nem, mindazt amit elértünk a Kovászna megye alakításakor és a ’89-es változás után a az idő felőrli, és marad az emlék, hogy ezen a vidéken éltek magyarok is.