Kárpátalja várai: Dolha restaurálás után síró várkastélya

A Borzsa-havasok lejtőiről alákanyargó Borzsa folyó felső folyásánál húzódott egykor a történelmi Bereg és Máramaros vármegyék határa.

A csodaszép hegyvonulatok által övezett folyóvölgyben, a Dolha patak borzsai torkolatánál terül el Dolha község, mely a települést elsőként megemlítő, 1383-ból keltezett okmányban még Hozyumezov, vagyis Hosszúmező néven szerepel. A megnevezés a Borzsa mentén elnyúló hosszú mezőre utal, a „hosszú” kifejezést azután a betelepülő ruszinok lefordították anyanyelvükre (dovhe), s a községet – ukránul – ma is Dovhénak nevezik. A Dolha név a ruszin-ukrán Dovhe kifejezés magyaros kiejtéséből származik, s 1409-ben már Dolhaként írnak a helységről, mely 1454-ben került át Beregtől Máramaros kötelékébe.

A község történelmében nagy szerepet játszott a Hosszúmezey, későb Dolhay család. A nagyúri família családfája 1366-tól tekinthető hitelesnek, s a XV. században már a máramarosi főúri családok egyik legvagyonosabbika volt. Hunyadi Mátyás királyunk 1460-ban engedélyezte Dolhay Ambrusnak, hogy várat építsen a településen, s a főúr fel is húzatta annak kőfalait. Ám később hűtlenség bűnébe esett, így 1471-ben az országgyűlés döntést hozott az erőd lerombolásáról. A hagyomány szerint templomot és paplakot emeltek az erősség köveiből.

1703. június 8-án Károlyi Sándor szatmári és Csáky István beregi főispán vármegyei hadai – a szatmári várból kivonuló császári egységekkel együtt – Dolhánál szétugrasztották az Esze Tamás, illetve Kis Albert vezetésével Verecke felé tartó, gyengén felfegyverzett, ráadásul roppant fegyelmezetlen kuruc hadat, mely a nevezetes hágónál akarta fogadni az első száműzetéséből hazatérő, szabadságharcát megindító II. Rákóczi Ferencet. A vereség azonban egyáltalán nem volt súlyos, s a megtépázott kurucok találkoztak is választott urukkal. A csata 200. évfordulóján turulmadaras emlékoszlopot emeltek az elesett kurucok tiszteletére, melynek turulját 1944 őszén a szovjet katonák vagy kommunista partizánok ledöntötték, s megsemmisítették. 2003-ban azonban az emlékművet gyönyörűen helyreállították, a madár „visszaszállt fészkére”.

A ma is álló dolhai várkastélyt a XVII. században építtette fel Dolhay György, Thököly Imre híve, aki később, 1703 és 1705 között a legnagyobb máramarosi erősség, az egykor hatalmas, és még romjaiban is impozáns huszti vár főkapitányaként tevékenykedett. Egyetlen gyermeke, lánya, Borbála azután hajadonként szállt sírba, így síremlékén lefelé fordították a família címerpajzsát, jelezve, hogy vele kihalt a nagy múltú főúri család.

A Rákóczi-szabadságharc 1711-es elbukása után VI. Károly német-római császár (akit III. Károly néven magyar királlyá is koronáztak) a bukás évében az erdélyi eredetű Teleki grófi családnak adományozta Dolhát, és Teleki László 1712-ben belevágott a kastély helyreállításába és kibővítésébe, melynek során sarokbástyákkal megerősített, lőréses kőfalat húzatott a kastély köré. 1774-ben pedig felépítették a kapubástyát. A Telekiek egészen 1920-ig uralták a községet és várkastélyát, a berendezkedő csehszlovák hatalom azután körzeti kórházat alakított ki a kastélyban, jelenleg pedig tüdőszanatórium működik benne.

Az épületegyüttes ősi magva, a tulajdonképpeni kastély manzárdtetős, földszintes, barokk stílusú úri lak. Főhomlokzata az erődfal által közrezárt parkra tekint, négyszögletes rizalittal (a fal síkjából kiemelkedő épületrésszel) és falpillérekkel (szögletes féloszlopokkal) tagolt. Nagyméretű, téglalap alakú ablakai barokk kőkeretekkel ékesek, s a főhomlokzaton a sajnálatos elhanyagoltság ellenére is láthatók a szép barokk díszítés nyomai. A sarokbástyák – a kapubástyához hasonlóan – egyemeletesek és nyolcszögletesek, a park felé eső, belső oldalukon erkéllyel ékesek, ahonnan szép kilátás nyílna a parkra és a kastélyra, ha végre rendbe szednék azokat. A bástyák falain még láthatóak a barokk díszítések maradványai. A tornyok falain és az erődfalon – sajnos – egyaránt repedések futnak végig. Pedig a dolhai várkastély, ez a szép és még helyreállítható, pompás barokk műemlék Kárpátalja egyik vonzó idegenforgalmi látványossága lenne, ha restaurálnák. Amennyiben pedig egy modern kórház épülne a szanatórium befogadására, helytörténeti múzeumot alakíthatnának ki az épületegyüttesben.