Korszerű zöldséghajtatás – talaj nélkül II.

Korszerű zöldséghajtatás. A hagyományos és korszerű termesztési technológiák összehasonlítása az uborkahajtatás példáján címmel tartott előadást november 29-én Beregszászban a talajnélküli uborkatermesztésről a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány által szervezett egész napos képzésen Ragyák László, a Rijk Zwaan Hungary Kft. szaktanácsadója. Az alábbiakban az előadása alapján készített összefoglalónk második részét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Miután kicsiny a gyökértömeg, s az elhelyezésére alkalmazott közeg, az öntözővíz gyorsan eljut a gyökerekhez, s ezért sokkal nagyobb súllyal esik latba a vízhőmérséklet, mint talajos termesztés esetén. Talajban a növények rendszerint jobban tolerálják, ha a kútból nyert 8-9 fokos vízzel öntözünk, hiszen kevésbé csökken ezáltal a gyökérzóna hőmérséklete, mint mondjuk hidrokultúrás technológiánál, ahol az a néhány deciliternyi víz, amit egy öntözéssel kijuttatunk a növénynek, akár 1,5-2 fokkal is csökkentheti a gyökérzóna hőmérsékletét, ami viszont csökkenti a gyökéraktivitást. Az öntözővíz hőmérsékletét tehát rendszeresen ellenőrizni kell, s ott, ahol az öntözés jelenleg kútból történik, a talaj nélküli termesztésre való átállás esetén javasolt valamilyen tartály közbeiktatása, amivel optimálissá tehető a kijuttatott víz hőfoka.

A talajos termesztéshez hasonlóan a talaj nélküli technológiák alkalmazásakor is kulcsfontosságú a víz hidrokarbonát-tartalma, a különbség csupán annyi, hogy az utóbbi esetben a növény valamivel még érzékenyebb erre a tényezőre. Mint közismert, a jó minőségű öntözővíz 155 mg/liter alatti mennyiségben tartalmaz hidrogén-karbonátot, 155 és 305 mg/l határon belül a víz megfelelőnek mondható, 305–605 mg/l esetén kevésbé, legfeljebb csak savazással alkalmas a felhasználásra, míg 605 mg/l érték felett nem használható öntözésre.

Amennyiben tehát sikeresen akarunk uborkát vagy más növényt termeszteni, nélkülözhetetlen az öntözővíz vizsgálata, s ha élővízből öntözünk, a vizsgálatoknak rendszereseknek kell lenniük. A kútból származó víz vizsgálatára is legalább évi két alkalommal sort kell kerítenünk, hiszen az az altalajból származik, s felbukkanhatnak benne olyan anyagok, sók, amelyek befolyásolhatják a minőségét.

Szólnunk kell a víz EC-értékéről is, amelyet alapvetően a sótartalom határoz meg. Hidrokultúrás termesztés esetén a 0,5 és 1,0 közötti EC-érték nevezhető megfelelőnek, míg 1,0 és 1,5 között a víz már kevésbé alkalmas a hasznosításra, bár megfelelő műtrágyák alkalmazásával még eredményes uborkatermesztést tesz lehetővé. 1,5 feletti EC-érték esetén a víz alkalmatlan a felhasználásra.

Nátriumtartalom vonatkozásában 35 mg/l a határérték, klór tekintetében pedig 50 mg/l.

Annak, aki talaj nélküli termesztésre adja a fejét, meg kell barátkoznia a drénvíz fogalmával. Ugyanis a kijuttatott vízmennyiségből jó vízminőség esetén is el kell folynia legalább 10-15 százaléknak. Magyarán mérni szükséges, hogy a kiadott vízmennyiségből legalább ennyi távozzék a termesztő közegből. Ezáltal biztosítható ugyanis, hogy a termesztő közegben megfelelő mértékű tisztulás menjen végbe, azaz ne halmozódjanak fel benne a növény fejlődésére káros mértékben a különféle tápanyagok és sók. Amennyiben gondok vannak a vízminőséggel, például a már említett hidrokarbonát-, nátrium-, klórtartalom vagy az EC-érték miatt, akkor az elfolyó víz mennyiségét növelni kell a megfelelő tisztulási folyamat biztosítása érdekében, s a drénvíz mennyisége adott esetben akár a 40-50 százalékot is elérheti.

A termesztők körében jól ismert az uborka tápanyagigénye. Egy kilogramm terméssel 1,5–2 g nitrogént, 0,4–0,7 g foszfort, 2,7–5,5 g káliumot, 0,3–0,5 magnéziumot és 1,3–1,6 g kalciumot vonunk ki a talajból, ezt a mennyiséget kell tehát pótolnunk a folyamatos, eredményes termesztéshez.

A gyakorlatban – főleg a hajtatásban uborkát termesztő kertészeknél – azt tapasztalhatjuk, hogy a nitrogén és a kálium adagolásával általában nincs probléma – jóllehet a nitrogénellátást azért néha túlzásba visszük. Felhívnánk a figyelmet ezzel összefüggésben arra, hogy a berakóuborka a gyakorlatban jóval kisebb terméstömeget jelent, mint például a kígyóuborka, s a megfelelő termés eléréséhez a tömegen kívül a megfelelő kötésszámról is gondoskodni kell. Márpedig a nátrium túladagolásával csökken a kötésszám, s kevesebb darabszámot szedhetünk le, miközben középméretben nem lesz megfelelő mennyiségű termésünk.

Ugyancsak fontos ebben a vonatkozásban a kijuttatott kalcium mennyisége, ami gyakorlatilag alig marad el a növények által felvett nitrogénétól. A kalcium nemcsak a termésminőség, a pulton tarthatóság szempontjából kiemelten fontos, hanem azért is, mert általa a sejtfalak vastagabbakká válnak, s így a növény ellenállóbbá, a betegségekre kevésbé fogékonnyá válik. Összefoglalva: amennyiben az uborkát akár talajban, akár talaj nélkül sikeresen kívánjuk termeszteni, gondoskodnunk kell a megfelelő kalciumellátásról.

A kijuttatott műtrágya mennyisége nem csupán a növény korától, leterheltségétől függ, nagy mértékben befolyásolja azt a fény mennyisége is. Klímánkon kora tavasszal, illetve szeptembertől a fő limitáló tényező a fény. Mint köztudott, nyáron a nap napi 15-16 órán keresztül süt, míg télen a nappalok hosszúsága 7-8 órára csökken, s a borús időszakok miatt a nővényeket érő fénymennyiség még kisebb. Az uborkatermesztők ezt a körülményt hajlamosak figyelmen kívül hagyni, miközben tudomásul kellene vennünk, hogy a Kárpát-medencében a belső fénymennyiség április végétől augusztus végéig bőséges, s még ezen az időszakon belül is vannak borús időszakok. A professzionális tápoldatozásnál ezért nem csupán a növény tápanyagszükségletét kell ismerni, hanem a belső fény mennyiségét is, amit Joul-ban vagy Wattban adnak meg. Vagyis az aktuális fénymennyiségtől függ a napi öntözések száma, a kijuttatott tápanyag mennyisége.

Optimális esetben, számítógépes öntözésvezérlés esetén a computerhez csatlakoztatott fénymérővel lehet szabályozni a folyamatot, ennek hiányában viszont a kertésznek megfigyeléseire hagyatkozva, kézileg kell nyomon követni és szabályozni a folyamatot.(Folytatjuk)