Éntelenítés

Rájöttem, hogy az ember legtöbb problémája abból fakad, hogy nem tud kilépni önmagából.

Nem érdekel a másik szempontja. Nem érdekel, hogy másoknak mi a vágya és akarata. Nem érdekel, hogy másoknak mire van szükségük. Az én vágyam a fontos. Az én érzéseim. Az én szempontom. Az én szükségleteim. Azt hiszem, ha mindez fontossá válna annyira, amennyire azt szeretném, akkor boldog lennék. Ez szerintem tévedés. Az én vágyam, szükségleteim, az én szempontom önmagában egy feneketlen szakadék. Nincs az a figyelem, törődés, elismerés, megtiszteltetés, ami ebben el ne veszne. Betölthetetlen szakadék.
Rájöttem, hogy magamat megtagadni, és felvenni a saját keresztem azt is jelenti, hogy belátom, nem csak rólam szól a világ, nem csak rólam szól az élet. Hogy elkeseredett harc csupán, ha mindenki csak magával törődik. Ha nem látom a másik szempontját, a másik szükségleteit, a másik érzéseit, akaratát, gondolatait. Ha nem látom be, hogy az övéi, bár lehet, hogy nagyon eltérnek az enyémtől, számára ugyanolyan fontosak. Önmagam megtagadása nélkül nincsen az a levinasi értelemben vett Másik sem. Csak én vagyok. És addig, ameddig csak én vagyok, kielégíthetetlen vágy vagyok, ami csak akkor szűnik meg, ha önmagamat megtagadva felveszem a magam keresztjét.
Mi a keresztem? Jó kérdés. Hadd ragadjam meg most ezt a felvetett téma szempontjából. A keresztem a másik, és az emlegetett levinasi Másik. Isten és az ember. Önmagam, és kereszté válok magam számára, amikor felismerem, hogy nem csak én vagyok. Hogy én egy ugyanolyan én vagyok, mint az a másik. A másik ember, és az emberrel szemben álló másik, Isten.
Jézus emberré lett. Ember számára megvalósíthatatlan azonosulás a másikkal. Isten önmagából kilépve azonosult az emberrel, a számára végtelenül különböző másikkal, velem. Önmagát megtagadva, felvéve az emberlét keresztjét, hasonlóvá válva mindenben, kivéve a bűnt. Mert hogy önmagam megtagadása nem jelenti a másikkal történő maximális azonosulást. Nem kell azonosulnom a másik bűnével, de a másikkal történő azonosulás segít legyőzni Bűneimet.
Az örök Másik, Isten is azonosulásra hív. Tagadd meg magad, mert Jézus az élet. Benne élni. Általa élni. Olyan megfogalmazások, amelyeket a keresztények az első napoktól kezdve használtak. Általa meghalni és benne élni. Meghalni a bűnnek, és feltámadni az örök életre. Már e jelenvaló világban, mint az ő megváltottjai az ő dicsőségére élni. Ez az, amikor bennem kiteljesedik az a teremtő Másik. Az újjáteremtő.
És egyszerre az én fogságából szabaddá válok. Rádöbbenek, hogy szükségeim azáltal töltetnek be, hogy betöltöm mások szükségeit. Miközben adok, megkapom, amit nem kaptam meg, míg kapni vágytam. Mély titok, hogy addig, míg féltem magamat, nem kapom meg amire vágyom. Amikor megtagadom magamat, felveszem a magam keresztjét: én válok gyógyírrá, vigasszá, öleléssé, szép szóvá, békévé, szeretetté a másiknak.
Istenem, segíts legyőzni önmagamat, és magam által épített korlátaimat. Segíts megismerni téged, segíts utat találni a másikhoz.

Forrás: ujragondolo.hu