A hit ugrása

Ábrahám személye a biblia egyik kulcs-szereplője, mégis úgy érzem, a populárisnak mondható keresztény magyarázatokban nagyon mellőzött szerep jut neki.

Pedig ha komolyan vesszük, hogy ábrahám „minden hívő Atyja”, akkor érdemes lenne megnézni, hogy vajon miért is tulajdonít olyan fontos szerepet neki a Biblia. Több olyan jelenet is van Ábrahám életében, amelyben ez a kulcsszerep megnyilvánul, most ezek közül az egyik legjelentősebbet szeretném kiemelni. Ábrahám el, vagy KIhívását.

„Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” 1 Mózes 12,1-3

Ábrahám ekkor hetvenöt éves volt. Ez szerintem egy nagyon fontos információ. Két dolog lehet: vagy az ókori emberek sokkal rugalmasabbak voltak, és nem „komolyodtak” meg idős korukra, vagy az, hogy Ábrahám ennyi idősen is megmozdítható volt, az egy követendő példa. Ábrahám hetvenöt évesen huszonévesebb volt, mint ma a huszonévesek, ugyanis kész volt gyakorlatilag teljesen újra kezdeni az életét Isten hívására!

Talán nagyon kevesen gondolkodtunk még azon, hogy egy embert milyen mértékben meghatároz a környezete, a környezetében élők által megtanult minták, és ebből kifolyólag hajlamosak vagyunk átsiklani ezen a nagy jelentőségű felszólításon. Hagyd el a biztonságot nyújtó világodat. Hagyd el azokat az embereket, akik egészen idáig a biztonságot és a kényelemet jelentették neked. Ez a kijövetel megspórolhatatlan. Ábrahám életében a személyekhez történő kötődés próbája még ennél is jobban jelen van Izsák feláldozásánál. Isten azt parancsolja Ábrahámnak, hogy az egyetlenegy fiát áldozza fel neki. Egészen idősek voltak már Ábrahám és a felesége, mikor Izsák megszületett Isten ígéreteként. Végül nem kellett feláldozni Izsákot, de ettől függetlenül Ábrahám önmagában mégis megtette. Van úgy, hogy nem kell lemondanunk végleg egy kapcsolatról, mert megadatik, hogy a lemondás közepette mielőtt véglegesen lemondanánk, már lemondtunk. Isten azt akarta tudni, hogy Ábrahámnak fontosabb-e Izsák, mint ő. Ezt nem lehet elég komolyan venni. Házasságok sora megy tönkre abban, hogy a gyerek kerül az isten szerepébe. A házastársak a gyerekükért élnek, őt istenítik, a gyerek pedig egy idő után elkezd szeszélyes isten módjára viselkedni, majd a megkeseredettség, mert a gyerek – mivel ő volt szülei istene, idővel rá se hederít a szüleire. A kapcsolatfüggőségből kilépni nem úgy lehet, mint az alkoholfüggőségből: nem iszom. Elviszem, hogy feláldozzam, és eltökélem magam a lemondásban, és ha Isten közben visszaadja nekem őt, már soha nem úgy lesz újra az enyém. Ábrahám nem tarthatta meg a korábbi biztonságot és kényelmet, a biztosan tartó kapcsolati hálót, a bejáratott környezetet, mert Isten hívásai mindig így működnek. Kiemel abból, amiben benne voltam addig.

Ki ne vágyna az ígéret földjére? Arra a tejjel és mézzel folyó földre, ami mindannyiunknak mást jelent? Ki ne vágyna arra az életre, amire még álmaiban sem mert gondolni? Isten a kihíváshoz ígéretet fűz. Az ígéret földje nem lehet azé, aki képtelen elengedni korábbi életét. Az abszolút elengedés, a totális kiszolgáltatottság megélése útján jutunk el Isten ígéreteibe. Úgy tapasztalom, hogy hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint a rossz házasságban élő ember, aki vágyik egy jó házasságra, ahol szeretik, ahol értelme van az életnek, és ahol boldog, DE csak akkor lépne ki a jelenlegi kapcsolatából, ha rögvest megkaphatná azt a másik vágyott kapcsolatot. Ez általában tévút. Isten ígéreteire hagyatkozni nem ugrándozást jelent: kiugrani, majd beugrani. Épp Ábrahám története kapcsán mondja Kierkegaard, hogy a hit ugrás az ismeretlenbe, a hit ugrás a semmibe. A hit soha nem a realitások földhöz-ragadt, kicsinyes és számító mentalitásával közelít a valósághoz, hanem Isten szemével, a nagyvonalúság, a bátorság és a harciasság hozzáállásával. Kellene az a föld? Megkaphatod, de előbb végig kell járnod azt az utat, amiben végkép lemondasz arról, ami számodra fontos. Feláldoznád érte még a te egyetlenegyedet is? Nem egyszerű terep!

Ó, hát nincs is olyan, amire jobban vágynánk, mint az áldásra. Vannak gyülekezetek, amelyek erre építették fel a sikerüket, hogy azt mondták az embereknek, hogy a szegénység és a sikertelenség démoni megszállottság, és csak ki kell űzni ezt a démont, és sikeres leszel és gazdag. Tízezrek járnak ezekbe a gyülekezetekbe. A baj csak ezzel az, hogy ez teljességgel hazug látás. Mit jelent ez? Ábrahám, fiam, ne gyere el földedről, és ne hagyd ott rokonaidat, majd én átváltoztatlak ott ahol vagy, és ott teszlek nagy néppé, ott teszlek áldássá és ott teszem naggyá neved. Te csak maradj mozdulatlan, én majd mindent megteszek helyetted. Miféle hit-hős az ilyen? Úgy gondolom, hogy miközben mindannyiunkban ott lakozik az ambíció arra, hogy naggyá legyen nevünk, nagyon kevesen vagyunk elég bátrak arra, hogy előbb eléggé kicsivé váljon a nevünk. Nagyon kevesen vagyunk bátrak arra, hogy átéljük saját semmi-voltunkat. Kevesen ugranak semmiként a semmibe, hogy ott a minden Istene naggyá tegyen és megáldjon, naggyá tegye nevem. A naggyá válás Istennél mindig a megsemmisülés következménye. Isten nem hozott anyagból dolgozik. Isten újjáteremti mindazt, ami eddig volt. Nincs középút: vagy kijössz, megsemmisülsz az ismeretlenben, vagy ott maradsz, és nem vagy a szolgám.

Impozáns ígéret, valljuk meg. De itt nem az Ábrahám által megkapott hatalomról van szó, nem Ábrahám áld és átkoz. Nem Ábrahámnak van szuper-ereje. Isten védelme alatt áll. A folyamat, vagy az út, amin Isten keresztül vezet, Isten védelmi-övezetében halad végig. Ezt jelenti, hogy ő gondot visel. Nem én leszek erős, hanem az Istenem. Ábrahámnak ezt nem volt könnyű megtanulni. Próbálkozott, például Egyiptomban a felesége révén védelmet nyerni. Végül nagyon dühös lett a Fáraó. Valahogy mi jobban szeretjük magunkat megvédeni, de ez így nem megy. Vagy Isten az én váram, vagy én. Mindkettő következményekkel jár. Nem lehet úgy Isten szolgájának lenni, hogy közben én amolyan autonómia-törekvéssel kivonom magam Isten védelmi-övezetéből. Ő áld és ő átkoz, mert ő így támogat és így védelmez.

Miközben mi rövid távú haszonban gondolkodunk, Isten hosszú távúban. Mi azt kérdezzük: és ha követlek, akkor lesz IKEA-konyhám, meg 200 négyzetméteres lakásom? Isten meg azt mondja: ha követsz, eszközöm lehetsz a világ megváltásában. Ez már döfi, uram: én váltom meg a világot? Mikor? Ja, nem, nem, csak te leszel minden hívő Atyja. Tetszik ez a cím? Hát, Uram, nem is tudom, nem lehetne, hogy valami kézzelfoghatóbbat adj? Nem, Ábrahám nem problémázott, és itt van a lényeg: azt mondja a Biblia, hogy egyszerűen megtette, amit Isten parancsolt.