Miről tanúskodik vezetéknevünk?

Múltunk, gyökereink megismerésének számos módja van. Tanulmányozhatjuk történelmünket, családfánkat, nagyszüleinktől, dédnagyszüleinktől ránk maradt leveleket, okiratokat, vagy akár a családi fotóalbumot is. Mindezeken kívül viszont egy igen egyszerű dolog, mégpedig saját vezetéknevünk is sokat elmondhat arról, hogy kik is voltak őseink. A magyar vezetéknevek eredetéről Józan Lajos huszti református lelkipásztorral beszélgettem, aki szabadidejében levéltári és családfakutatással is foglalkozik.

– Minden ember és közösség életében fontos szerepe van a névviselésnek – kezdte beszélgetésünket a lelkipásztor. – Igaz ez a keresztnevekre és vezetéknevekre egyaránt. Ezek tanulmányozásával, eredetével külön tudományágak is foglalkoznak.

– Mikorra nyúlik vissza a magyar vezetéknevek eredete?

– Az ősmagyarok még nem ismerték a vezetékneveket. Csupán utóneveket használtak: Zsolt, Álmos, Árpád, Géza fejedelem stb. Később, főleg az államalapítás után, amikor megjelent és elterjedt az írásos adminisztráció, szükséges volt a nevek azonosítása is. Ekkor az utónév mellé az apa és a nagyapa utónevét is odaillesztették. Például János a János fia, ki Istvánnak a fia. Tehát János apja János volt, a nagyapa pedig István. Ez már csaknem 90 esztendőt, három nemzedéket ölel fel (ha 30 évet veszünk egy nemzedéknek). Egyes szláv népeknél, ukránoknál, oroszoknál, szerbeknél, horvátoknál mind a mai napig ezt a megnevezési formát használják: Iván Ivánovics, Sztepán Petrovics. Ők nem is használják megszólításnál a vezetéknevet. Nálunk kb. Mátyás korára – a XV. sz. második felére – alakultak ki és állandósultak a családnevek. Eleinte, főleg az erdélyi székely területeken a keresztnevekből alakultak ki: Istvánfy (Istvánnak a fia), Pálfy, Péterfy, vagy egyszerűen Ambrus Péter, György László. Később megjelentek a ragadványnévből keletkezett családi nevek is. Pl.: Pál dictus Szőke. Vagyis a Szőkének mondott Pál utódai már a Szőke vezetéknevet viselték. E kategóriába sorolható a Barna, Fekete, Kis, Nagy, Kövér vezetéknév is. Foglalkozások neveiből is alakultak vezetéknevek: Bíró, Katona, Puskás, Botos, Mészáros stb. Mészárosoknak nevezték azokat a mesterembereket, akik a háziállat levágásával, feldolgozásával és az úgynevezett mészárszéken való árusításával foglalkoztak. Ez egyébként nem a ritka nevek közé tartozik. Ma már nem használatos, de régen igen gyakran előfordultak olyan foglalkozásnevek is, mint: Lakatgyártó, Kenyérhordó, Késcsináló, Nyereggyártó, Erszénygyártó. Kerékgyártó névvel még ma is lehet találkozni. Vagy pl. bányászhelyeken voltak Sóvágók. Azokat hívták így, akik lent a bányában csákánnyal bányásztak, vagy a sótömböket méretre faragták. Aztán voltak Gépelyesek, akik egy szerkezet kezelőiként a bányászokat lebocsátották, illetve a felszínre hozták. De foglalkozásnév az Espán is, mely az ispán szóból származik. A királyi vármegyék első számú embereit hívták ispánnak (főispán, alispán), továbbá a földbirtokos gazdasági intézőjét. Nos, ez a név azokra ragadt, akik valamilyen kapcsolatban álltak a főispánnal vagy az alispánnal – rokoni, munkatársi vagy jobbágyi viszonyban. Vagy pedig az Ispán nevűek őse valamelyik uradalomban ispán, azaz gazdasági intéző volt. Előfordul, hogy az i helyett e betűt írnak, s így lesz az Ispánból Espán, Istvánból Estván, az Istókból Estók. Egyébként Székelyföldön gyakoribb ez. Az igazi székely az is helyett est mond. Vannak települések, amelyekre jellemzőek olyan nevek, amelyek másutt alig, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Elnézést kérek a viskiektől, hogy őket hozom fel példának, de itt ma is sok olyan névvel lehet találkozni, melyek máshol nincsenek, vagy ha vannak is, azok mind Viskről származnak. Ilyen pl. Krüzsely, Heczel, Czébely, Stók, Igyártó. Ezek a legősibb viski nevek, bár adatunk nincs rá, de bízvást feltételezhetjük, hogy Visk keletkezésétől az 1300-as évek elejétől kezdve élő nevek s betelepített szász nemzetségi nevek. Az I(j)gyártó is magyar, vagy magyarosított foglalkozásnév. Az íj fegyver és a belevaló nyílvessző készítőjét hívták így.

– Milyen csoportba tartozó vezetéknevekkel találkozhatunk még Kárpátalján?

– Igen gyakoriak a helynevekből keletkezett vezetéknevek is. Hogy a szűkebb pátriánknál maradjunk, ilyen például a Munkácsy, Beregszászy, Ungváry, Szöllősy, Huszthy, Guthy, Vári, Fornosi. Az y-nak és a pontos i-nek nincs különösebb jelentősége. A nemessé lett családok használták inkább az y-t, mert díszesebb formájú lett a név, ha i helyett y szerepelt a végén. Mellesleg a gróf Teleki család sosem használt y-t, és az i semmivel sem kisebbítette a család méltóságát.

– Az évszázadokkal ezelőtt kialakult vezetéknevek változtak valamiben?

– Megtörtént, hogy a családi név megváltozott. Történetesen Visken tanítóskodott az 1690-es években egy nemes Feltóti Deák István nevezetű egyén, aki több okiraton Debreczeninek vagy egyszerűen csak Debreczinek nevezte magát, mivel a Debreceni Kollégiumban tanult. Amikor átjött Husztra, itt már Viski Istvánnak nevezték, mivel Viskről jött. Egyes iratokon mindhárom nevét használta, ekképpen: Debreczeni Viski Deák István. 1703-ban bevonult Rákóczi zászlaja alá, 40 viski kurucot gyűjtve maga mellé. Ekkor már mindenütt Viski István néven szerepel. Utódai házasság útján Tiszakeresztúrba kerültek, de ott már csak Deák néven szerepeltek. Nagypaládon pedig Bagó vezetéknevűek vannak, holott az igazi nevük Szathmáry lenne. Az 1780-as években csak nagy üggyel-bajjal tudták magukat tisztázni a nemesi igazoláskor. Hasonlóképpen hajdan Csetfalván a Mokány család eredetileg Magoss néven neveztetett. Ma már megmosolyogatónak tűnhet az, ahogy régen egy-egy család magyarázta a nevét. Az imént említett Mokányok a magyarázat szerint úgy lettek Mokányok a Magossból, hogy a család egy férfi tagja kuruccá lett, s mint nemes embernek maga alá való lovat is biztosítani kellett, de úgymond csak egy „mokány” lóval szolgálta a szabadság ügyét. A Bagókat pedig állítólag egy Szathmárinéról, Bagó Ilonáról kezdték el Szathmári helyett Bagónak nevezni. Az még érdekesebb, ahogy a régi időkben egy munkácsi Koncz nevű ember magyarázta, hogy miért hívják Koncznak, mondván, egy alkalommal a mészárszékről vitt koncokat a nagyapja, amiket azzal dobott oda neki, hogy „Nesze nektek konc, mert nincs más!” Ettől kezdve pedig Konczoknak hívják őket. Persze, ezek a népi magyarázatok nem fedik a valóságot. Ahogy a Debreczeni Viski Deák István esetében, gyakoribb az, ahogyan főleg a lelkészek és tanítók névváltoztatása történt. Úrmezőn (ma Ruszke Pole) az 1730-as években szolgált viski Hánka Pál lelkész, de egyszerűen Viski Pálnak írta magát. Kolozsváron az 1700-as évek elején viski születésű volt a lelkész, Viski János. Szintén lelkész apósa így írt róla: „Sára lányom ura Viski János származot becsülletes Visk városából Márkos Simon és Sari Ilona fijaként.” Tehát otthon ez a család nem Viski, hanem Márkos nevezetű volt.

– Nem magyar eredetű vezetéknevekben is bővelkedünk…

– Több magyar család idegen eredetű. Ezt a nevükből azonnal észre lehet venni. Szláv, német és olasz eredetű nevekkel is lehet találkozni a mai Kárpátalján. Mária Terézia előtt és után, de még őt megelőzően is tömeges betelepítések történtek Ausztriából, Németországból, főleg bajor és sváb vidékekről, így német eredetű családokkal lehet találkozni Ungvártól Kőrösmezőig különböző településeken. Ők zömében római katolikusok. Munkácson és környékén pedig evangélikusok voltak az ide telepített németek. Az ő nevük eredetéről mi magyarok nagyon keveset tudunk. Végül szóljunk arról is, hogy a XIX. és XX. században divatba jött a névmagyarosítás, ezzel is vállalva a magyar sorsközösséget. Gondoljunk Petőfire, aki Petrovicsból lett Petőfi. Milyen szívmelengető, amikor szavait olvassuk: „… de ha nem születtem volna magyarnak, e néphez állanék ezennel én…”

Egész biztos, hogy a név kötelez, de név ide, név oda, szívünkkel, lelkünkkel legyünk azok, akik vagyunk: magyarok.