Megérkeztünk a holnapba?

Évek óta számos híradást láthatunk, hallhatunk, olvashatunk a drónoknak nevezett, pilóta nélküli légi járművek harci bevetéseiről, melyek során az ön- vagy távirányított (többnyire pedig a kettő kombinációjával célra vezérelt) katonai repülőgépekről kilőtt rakétákkal semmisítenek meg ellenséges célpontokat. Ám e repülőeszközök felhasználása már ma sem korlátozódik kizárólag katonai célokra, s a jövőben az élet megannyi területén alkalmazhatják majd őket, a mezőgazdaságtól a légipostáig.

A világ első repülő harci robotját, a V–1 robotrepülőgépet a Wermacht vetette be a II. világháború záró szakaszában, ám túl későn állították őket hadrendbe ahhoz, hogy érdemben befolyásolják a háború kimenetelét. Az 1950-es években a hidegháború nagyhatalmai folytatták a robotrepülőgép-fejlesztéseket, a következő évtizedben pedig már olyan harci robotok – ún. drónok – is feltűntek az égen, melyek az orrukban robbanótöltetet szállító, egyszeri alkalmazásra tervezett, az ellenséges célpontba való becsapódás során megsemmisülő robotrepülőgépekkel ellentétben, többször is felhasználhatók.

A harci drónt biztonságos fedezékben vagy akár a hátországban tartózkodó katona irányítja a légi járműbe beépített kamera, valamint egy videojátokhoz hasonló konzol segítségével. Méretük, meghajtásuk és alkalmazásuk igen változatos. Az eddigi legnagyobb a tíztonnás amerikai RQ–4 Global Hawk, a jelenleg legkisebbek viszont alig pár kilogrammosak, a technika fejlődése pedig lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben magasba röppenjenek néhány grammnyi tömegű, sőt rovarméretű drónok is. Felhasználják őket a felderítésben, a megfigyelésben (ezekben az esetekben kifejezetten előnyös az apró méret), a tüzérségi tűz irányításában, a célmegjelölésben, a saját egységek közötti rádiókapcsolatban (mint rádiótechnikai átjátszókat), az ellenséges csapatok közötti rádiókapcsolat zavarásában, földi célpontok támadásában (ilyenkor levegő-föld rakétákkal szerelik fel a robotokat), kiemelt fontosságú célpontok elleni bevetéskor pedig robbanószerrel rakják meg, és robotrepülőgépként alkalmazzák. A legkisebbeket akkumulátoros villanymotor, a legnagyobbakat sugárhajtómű vagy légcsavaros gázturbina, míg a legfeljebb pár száz kilogrammos közepes tömegűeket robbanómotor hajtja előre.

A legtöbb drón az Egyesült Államok légierejében „teljesít szolgálatot”, a múlt évben már tízezret tett ki a számuk, s nagy számban vetik be őket az iszlám terroristák ellen. 2008 augusztusában már az első, kizárólag pilóta nélküli gépekből álló repülőezred is létrejött, nevezetesen az USAF (United States Air Force, vagyis az Egyesült Államok légiereje) Irakba telepített 174. ezrede, miután az utolsó F–16-os vadászgépeket is kivonták a kötelékéből. Az USA-n kívül Izrael is hosszabb ideje rendelkezik harci drónokkal, 2011-ben pedig Kínában, majd a következő évben Oroszországban is beindították a gyártásukat, s egyes feltételezések szerint már Irán is rendelkezik harci robotokkal.

A katonai alkalmazás mellett a civil szférába is betörtek – pontosabban: beröppentek – a drónok. A német Siemens cég a közelmúltban speciális képfeldolgozó rendszert épített ki lakóházak energiaveszteségének a kimutatására. A rendszer kamerával felszerelt pilóta nélküli repülőgépek által készített légi felvételek felhasználásával alkotja meg azt a háromdimenziós (térhatású) modellt, mely látható kép formájában ábrázolja a lakóépület hő-, gáz- és folyadékveszteségét, gyenge szigetelésű területeit. Az egyik bécsi kerületben már alkalmazzák is az új képfeldolgozó rendszert.

Az amerikai 3D Robotics cég olyan kisméretű, habszivacsból készített drónok kifejlesztésén dolgozik, mely már a közeljövőben segítheti a farmerek munkáját. Az alacsonyan repülő, pihekönnyű, pilóta nélküli gépek részletes és nagyfelbontású felvételeket képesek készíteni a földekről, az ültetvényekről, melyek alapján a gazdák megállapíthatják, hol és mennyi műtrágyát, gyomirtó szert kell kiszórniuk. A drónok segítségével meg lehet majd mérni a talaj nedvességtartalmát, s az időjárás előrejelzésében is fel lehet használni őket.

Ez év februárjában az Eötvös Loránd Tudományegyetem Vicsek Tamás fizikus által vezetett kutatócsoportja olyan, automatikus vezérlésű kvadrokoptereket (négy rotorral felszerelt helikoptereket) épített, melyek – a világon elsőkként – nem központi számítógépre kapcsolódva, hanem központi irányítás nélkül, teljesen önállóan és rajt alkotva repültek. A navigáláshoz GPS-vevőket alkalmaztak, mindenkori pozíciójukat pedig rádiójelek útján osztották meg egymással. S míg a Dario Floreano svájci kutató által 2011-ben megépített, rajban való repülésre szánt kísérleti drónok rögzített szárnyasok voltak, az ütközések elkerülése végett különböző magasságokban repültek, s csak állandó sebességgel tudtak haladni, addig a magyar raj drónjai már manőverezni is képesek, koordinálják a mozgásukat, s nemcsak egyenes vonalban, hanem forgó gyűrűalakzatban is képesek repülni, sőt egymás mögé sorolva, akár egy falba vágott lyukon is át tudnak szállni.

A közeljövőben pedig már olyan drónok is levegőbe emelkedhetnek, melyek postai küldeményeket juttatnak el a megadott címre, automata pizzafutárokként is felhasználhatják őket, labdarúgó-mérkőzések alatt pedig – a stadionok légterében röpködve – sok-sok felvételt készíthetnek a focimeccsekről, melyeket fel lehet majd használni a játék kiértékelésére.