90 éve született a Kijevi Dinamo legendás csapatkapitánya – Mihalina Mihály
Európa középső részén elhelyezkedő Kárpátalját mindig is egy többnemzetiségű, egyedülálló területnek tekintették. Akkoriban ez a térség a Kelet és Nyugat kapujának számított, itt találkoztak egymással a különböző kultúrák, nemzetek és vallások. Ezen régió egyedisége első sorban abban mutatkozik meg, hogy a tősgyökeres etnikai csoportok képviselői – rutének, magyarok, szlovákok, románok és mások – immár több évszázadon keresztül békésen és kölcsönös megértésben élnek egymás mellett, a toleranciájuk pedig a mai napig például szolgálhat más országok számára.
A Kijevi Dinamo vezetése 1948‐ban elhatározta, hogy hozzákezd a csapat fiatalításához, mégpedig mindenekelőtt a kárpátaljai labdarúgás bázisán. A Dinamóban megjelent egy nagy csoport tehetséges kárpátaljai labdarúgó – Láver György, Fábián János, Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Juszt Ernő, Komán Mihály, Szengetovszkij Zoltán, Gazsó László, ifj. Györffy Zoltán és Godnicsák László.
A korábban már a csehszlovák, a magyar és az ukrán bajnokságokban tapasztalatokat szerző kiváló kárpátaljai utánpótlás tejesen más labdarúgó-kultúrával és mentalitással rendelkezett. A Kárpátalján felnövő fiatalok jó fizikai képességekkel, az európai labdarúgó-iskolákban kifejlesztett, elkápráztatóan technikás labdakezeléssel és alapos taktikai felkészítéssel rendelkeztek.
A kijeviek középvonalában Mihalinának különleges szerepet szántak annak köszönhetően, hogy igen magas fokú volt a teherbírása, aktívan részt vett a labda megszerzésében és a támadások megszervezésében. Ezen tevékenységével minden egyes tétmérkőzésen nagy mértékben hozzájárult az előny megszerzéséhez a csapata számára a pálya különböző részein. És ezért Mihalina és a középpályás társa, Juszt Ernő már 1951-ben vezető szerephez jutott a Kijevi Dinamo együttesében.
Emellett Mihalina Mihály -, többek között az egyedi partvonali bedobásaival -, igencsak fel tudta kelteni a szurkolók lelkesedését. Ilyenkor a kijevi csapat csatárai mindig feljöttek az ellenfelek «tizenhatosába» és tudták, hogy Mihály nagyon messze és pontosan fogja bedobni a labdát, hogy gólhelyzet alakuljon ki. A passzolás magas kultúrája és a labdával történő plasztikus bánásmódja pedig őt a középpályások «új hullámához» sorolták.
A Kijevi Dinamo 1952-ben, amikor is egykörös bajnokságot szerveztek és az összes meccset Moszkvában játszottak le –, a fővárosi Szpartak kivételével maga mögé utasítva az összes elit szovjet csapatot –, megszerezte a bajnoki ezüstérmet. A moszkvai bajnokcsapatban akkoriban olyan hírességek játszottak, mint Igor Nettó és Szergej Szalnyikov, akik a fővárosi Lev Yashinnal (Dinamo), Vszevolod Bobrovval (CDKA) és más kiválóságokkal együtt már szerepeltek a legjobb 33 szovjet labdarúgó között. 1952-ben Mihalina Mihály és csapattársa Juszt Ernő szintén felkerült erre a listára, s ezáltal a kárpátaljai labdarúgók közül ők lettek az elsők, akik az SZSZKSZ labdarúgó-válogatott „B”- csapatában szerepeltek. Mihalinát továbbá ugyanabban az évben egyhangúan megválasztották a Kijevi Dinamo csapatkapitányának. Mindazonáltal, az ötvenes években a Kijevi Dinamo a fénykorát az SZSZKSZ 1954. évi labdarúgókupájának elnyerésével érte el.
A sportközvélemény szerint Oleg Alekszandrovics Osenkov és segítője Anton Leonardovics Idzkovszkij voltak azok a háború utáni első edzők, akik megalapozták a csapat jövőbeni győzelmeit és bejutatták a Kijevi Dinamót a Szovjetunió labdarúgó mestercsapatainak élvonalába.
Az 1954-es szezon sikeres befejezése után Mihalina Mihálynak az «SZSZKSZ érdemes sportmestere» kitüntető címet adományozták.
MIHALINA MIHÁLY PÁLYAFUTÁSA
A Csehszlovákiában, az Ung vármegyei Poroskő faluban,1924. március 15-én született Mihalina Mihály a baloldali hátvéd, később pedig a védekező középpályás posztján szerepelt.
Taktikailag jól felkészült, gyors, ügyes és fegyelmezett játékos volt, aki nagy teherbírással rendelkezett. Sikeresen ötvözte a plasztikus és technikás játékot a gyors ütemváltással. Védekezés során nagyon jól alkalmazta a labda megszerzésének és az ellenfél szerelésének különböző, sokszor kőkemény módszereit. Kiválóan «látta a pályát» és erős lövésekre volt képes mindkét lábbal. A csapattársainak adott filigrán és pontos passzai viszont, a szó szoros értelmében gyakorlatilag szétzilálták az ellenfél védelmét.
Pályafutását az 1938/1939‐es idényben kezdte a csehszlovák labdarúgó ifibajnokság szlovák csoportjában részt vevő Ungvári SK Rusj csapatban, 1939‐től pedig már a Magyar Labdarúgó Nemzeti Bajnokság II. Osztályában (NB II) az ungvári ifi- és tartalékcsapatban szerepeltették, majd 1944. május 22‐én a Losonci AFC elleni mérkőzésen bemutatkozott balhátvédként a felnőttek között is.
1945 elején Mihalina Mihály az újonnan létrehozott Ungvári Dinamóhoz ment át, amelyben a csapatszervezés mellett ellátta a játékos-edzői teendőket is. Tagja volt Kárpátalja válogatott-csapatának, amely bajnoki címet szerzett az Ukrán SZSZK első háború utáni Szpartakiád labdarúgótornáján. Még az év őszén őt meghívták a megszüntetett klubok bázisán létrehozott Ungvári Szpartakba, amely csapat 1946‐ban elindult az ukrán bajnokságban és azt jelentős fölénnyel megnyerte.
1948. október 20-án sor került az ukrán labdarúgókupa döntőjére, amelyen az Ungvári Szpartak, habár minimális különbséggel, de mégis kikapott a Kijevi Dinamótól 2:1-re . A mérkőzés után Mihalina és az ungvári csapat további hét alapjátékosa, elfogadva a Dinamo vezetőinek ajánlatát –, a labdarúgás történetében egyedülálló módon -, már Ukrajna fővárosában folytathatta labdarúgó-karrierjét. A Dinamo játékosaként az 1948-1955. közötti években szerepelt. A fiatal kárpátaljai játékosokból álló kijevi együttes az 1949. évben elnyerte az első csoporthoz tartozó szovjet utánpótlás-csapatok közötti labdarúgó-bajnokság bajnoki címét, az 1952. évben pedig megszerezte a felnőtt csapatok közötti országos bajnokság ezüstérmét. Ugyan abban az évben Mihalina Mihályt felvették a legjobb 33 szovjet és a három legjobb ukrán labdarúgó listájára, valamint egyhangúan megválasztották a Kijevi Dinamo csapatkapitányának is.
Ettől kezdve őt többször jelölték az Ukrán SZSZKSZ válogatott-csapatába és a szovjet „B” válogatottban is évekig stabil helye volt a középpályán. A labdarúgó-pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait a budapesti «Népstadionban», az 1954. szeptember 26-án megrendezett mérkőzésen élte át, amikor a szovjet „B” válogatott tagjaként a magyarokkal került szembe, s amelyen csapata végül 3–0-ra nyert. Ezek után következett az 1954. október 20-i, a moszkvai «Dinamo Stadionban» megrendezett szovjet kupadöntő, amelyben a kijeviek a Jereváni Szpartakkal találkoztak és kiharcolták a várva várt győzelmet. A Szovjetunió labdarúgó kupasorozatainak történetében az volt az első eset, amikor az ország legerősebb csapatának járó magas elismerést, a kristálykupát nem az Oroszországi SZFSZK képviselői vihették haza. Az 1954-es szezon sikeres befejezése után Mihalina Mihálynak az «SZSZKSZ érdemes sportmestere» kitüntető címet adományozták. Így, 1955-ben ő lett a Kijevi Dinamo első érdemes sportmestereinek egyike, és első a kárpátaljai sportolók között.
A Dinamó színeiben 108 hivatalos mérkőzésen vett részt és négy gólt szerzett. Az ukrán fővárosban közben elvégezte a testnevelési főiskolát és a labdarúgó-edzői szakiskolát, és a Kijevben töltött hét, rendkívül eredményes szezon után visszatért a szülőföldjére. Ott majdhogy 20 éven keresztül – kisebb megszakításokkal – volt az ungvári mestercsapat, később pedig a megyei sportbizottság vezetőedzője, és több mint tíz évig – a Kárpátaljai Labdarugó-szövetség elnöke. Időközben a Csernovici Bukovina és az Ivano-Frankovszki Szpartak labdarúgó-csapatokat is irányította (1969-1971). Így, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Szabó József, Turjancsik Vaszil, Havasi András, Dikovec János, Szekecs István, Reskó István, Medvigy Ferenc, Varga István, Pfajfer Tamás és más labdarúgó-klasszisok bekerülhettek a szovjet labdarúgás élvonalába.
Mihalina Mihály érdemes sportmester Ungváron, 1998. augusztus 30-én hunyt el, nyughelye a Domonya-városrész köztemetőjében található.
Forrás: «Otthon minden kő megsegít...» című monográfia kivonatos szövege.
Szerző: Mihalina László