Székelyföld jelentkezik – Március 15: ami másnak jár, nekünk is jár!

Az erdélyi Szék-helyek.ro híreiből válogattunk.

Idén a ’48-as szabadságharc emlékezetére több mint tízezren gyűltek össze Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren. A média tucatnyi képviselője is jelen volt. Ez valószínű a román sajtó által felkapott és uszító hangnemben kommentált marosvásárhelyi március tizedikei ünnepnek is betudható. A magyarországi kormány ebben az évben is Erdélyben – Kézdivásárhelyen – képviseltette magát legmagasabb szinten: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel.
A 11-kor kezdődő felvonuláson az iskolák után a gyalogos hagyományőrzők jöttek. Őket követte tapsvihar közepette lovon ülve Semjén Zsolt, Tamás Sándor megyeelnök és Fejér László Ödön parlamenti képviselő. Utánuk a települések felvonulása következett a pompás óriás méretű zászlókkal, a lovas huszárokkal és a falvak feldíszített szekereivel, s a rajtuk ülő,’48-as nótákat énekelőkkel.
Elsőként Bokor Tibor polgármester mondta el a gondolatait a tömegnek. „Voltunk, vagyunk, leszünk! Talán így lehetne összefoglalni történelmünket. Talán 166 év kellett ahhoz, hogy ma igazán fontosnak érezzük magunkat. Fontosnak, mert térségünk egy olyan hőst adott a székelynek, a magyarnak, a világnak, akit 200 évvel születésének, 165 évvel halálának évfordulóján országok magyarjai ünnepelnek. Talán sosem gondoltunk igazán bele, hogy valóban mekkora értéke van annak, hogy Gábor Áron nemzedékének, őseinek honfitársai lehetünk. Tudjuk, hogy mekkora értéke van annak, hogy az első dolog, ami Kézdivásárhelyről az emberek eszébe jut, hogy itt öntötte ágyúit Gábor Áron, itt szedte áldozatait rézágyúja, itt dőlt el a magyar szabadság, itt haltak meg a bátor székelyek, érted, értünk, mindannyiunkért. Ilyenkor, március 15-én valahogy mindig az az érzésem, hogy megelevenedik a történelem. Amikor itt látom ezt a sok embert, a számunkra a legszebb három színnel a mellükön, amikor itt vagyunk a legnemesebb huszárruhás vitézeink társaságában, magyar és székely érzésekkel szívükben. Mitől lett volna más ez 166 évvel ezelőtt?”
Záró gondolatként így folytatta: „Gábor Áron azt akarta, hogy elhiggyük: hazánk olyan lesz, amilyenné mi magunk azt képességeink nyomán formáljuk. Maroknyi nemzetünk Európa népei között megbecsült helyet csak akkor tud kivívni, ha közös erővel, együtt cselekszünk, biztos jövőnk érdekében.”
Kézdivásárhely főterén, a forradalom legendás ágyúöntő tüzértisztjének, a kétszáz éve született Gábor Áronnak a szobra előtt mondott beszédében Semjén Zsolt az ünnep és az összetartozás jelentőségét hangsúlyozta. „Egy létszámában kis nép számára akkor van megmaradás, ha minden egyes magyarban benne él az egész magyar történelem, az egész magyar kultúra: ebben segít minket a korabeli ruha, az ünnep, a felvonulás, a zászló, ez teszi megélhetővé, hogy őseink nagyszerű dolgokat cselekedtek, és büszkeséggel tölt el, hogy magyarok lehetünk” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Majd kifejtette: „A szabadságharc idején Gábor Áron öntödéjében ágyúvá lett székely harangok ma is szólnak a magyarság szívében. …Azt üzeni ez a harangzúgás, hogy nem hagyjuk magunkat, mert ami másnak jár, nekünk is jár. Barátaim, az Európai Unióban az önrendelkezés, az autonómia természetes, megszokott, bevett valóság. Ha másnak lehet, nekünk is lehet, mert nem vagyunk alábbvalók egyetlen más nemzetnél sem. …Szeretett honfitársaim, félszavakból értjük egymást: önök mindenben számíthatnak ránk, és mi is számítunk önökre! Isten áldja Erdélyt, Isten áldja Székelyföldet, Isten áldja Kézdivásárhelyt!”.
Zenés-verses összeállítások következtek a beszédek után. Ezt követően Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Konzulátusának vezető konzulja tolmácsolta Orbán Viktor üzenetét, végezetül Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész mondott áldást. A koszorúzással és a himnuszaink eléneklésével ért véget a március 15-ei ünnepség.