Kereszthódoló vasárnap

„A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó és a te szent feltámadásodat dicsőítjük” – énekelték ma, Kereszthódoló vasárnap a görögkatolikus templomokban a reggeli zsolozsma (Utrenye) alatt, miközben a pap a virágokkal szépen feldíszített kézikeresztet kihelyezte a tetrapodra (négylábú asztal).
A kereszt a zsidóknak szégyent, a rómaiaknak kivégzőeszközt jelentett, de a keresztények számára Jézus Krisztus megváltó szenvedésének jelképe. A negyedik századtól ábrázolják Jézus kereszthalálát, illetve használják a kereszt jelképét, melyet először test nélkül, virágmotívumokkal és ékkövekkel díszítve használtak, majd a gótika korában került rá a test, a korpusz (ezt már feszületnek nevezik).
A katolikusok és az ortodoxok mellett az evangélikusoknál is megtalálható a keresztet, mely ott van a templomok tornyán, az oltárokon, a sírfákon… Számos formája létezik e jelképnek: András-kereszt, kettős- és hármaskereszt, máltai- és kelta kereszt, tau-kereszt, latin- és görög kereszt…
Formától függetlenül a kereszt a győzelem és a megváltás jelképe, Krisztus dicsősége.
A katolikus egyház a 787-ben tartott VII. egyetemes zsinat óta – mely jóváhagyta az ikonok és a kereszt tiszteletét – ünnepli nagyböjt harmadik vasárnapján a keresztet. Először Konstantinápolyban vezették be a Kereszthódoló vasárnapot, melyhez Oszlopos Teodor és testvére, Oszlopos József liturgikus szöveget is szereztek.
Szent Sofron (+638) jeruzsálemi pátriárka szerint azért nagyböjt közepén tartjuk Kereszthódoló vasárnapot, hogy a kereszt erőt adjon nekünk a böjt idején, bátorítson bennünket, biztosítsa a híveket bűneik megbocsátásáról, s egyesítse saját szenvedéseinket Krisztuséval, hogy mi is részesüljünk az ő megváltó feltámadásában.
Erre emlékeztet bennünket egy héten át a tetrapodra kitett kereszt, s erről tanít bennünket Aranyszájú Szent János: „A közönséges átok jele, a legcsúfosabb büntetés eszköze most már a közönséges vágy és szeretet tárgya lőn. Mindenhol ezt látjuk diadalmaskodni, s látjuk azt a házakban, a háztetőkön és falakon, a városokban és falukban, a piacokon, az utaknál s a pusztákban, a hegyeken és völgyekben”.