Tinik lelkigyakorlata Karácsfalván

Első alkalommal szervezett lelkigyakorlatot tinédzserek számára a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), melynek május 2-a és 4-e között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont.

A lelkigyakorlatra való igény a várakozásokat is felülmúlta, hiszen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye különböző településeiről közel hetven 12–16 éves fiatalt vonzott a GISZ első ilyen alkalma.
A GISZ lelkigyakorlata nem csupán a korosztály, hanem a vezetők szempontjából is rendhagyó volt, hisz az esemény szervezését, tervezését és lebonyolítását az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia magyar papnövendékei, nevezetesen Benzo György, Kótunovics István, Papp János, Petrás László, Trescsula József és Virág Szabolcs végezték. Így nemcsak leendő papjaink kóstolhattak bele a kérdésekkel és változásokkal teli kamaszokkal való munkába, de a résztvevőknek is lehetőségük volt istenkereséssel, hittel, vallással kapcsolatos kérdéseiket a hozzájuk korban közelebb álló egyházi személyekkel megvitatniuk.
A lelkigyakorlatot Szabó Konstantin atya, az ungvári szeminárium prefektusa vezette. Az első nap egy egyszerű, de annál sokatmondóbb ismerkedési játékkal telt. Ehhez elegendő volt mindössze egy pamutgombolyag, amelyet az első résztvevőnek egy rövid bemutatkozást követően tovább kellett dobnia, úgy, hogy egy részét kezében tartotta. Miután hasonlóképpen mindenki bemutatkozott, a pamutfonalból kialakult szövevényes háló megmutatta a résztvevőknek, hogy valójában mindannyian kapcsolatban vannak egymással, van valaki, aki mindannyiukat összeköti – a Jóisten. Keresztényként pedig úgy kell élniük (élnünk) az életet, hogy ez a kapocs meg is maradjon közöttük (közöttünk).
A második nap az elcsendesedésé volt. Az elmélkedés során Konstantin atya Máté evangéliumának néhány szakaszát idézte: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (6,21), „Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám” (10,38), „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük”. (7,12). Ezen gondolatok értelmét, lényegét igyekezett az atya a résztvevők életkorához illeszkedően boncolgatni. A prefektus atya felhívta a fiatalok figyelmét arra is, hogy az emberek egymáshoz való viszonyára s Istenről alkotott képére is jellemző a cselekedetek jutalmazása és büntetése terén a „Ha jót teszel, kapsz egy csokit. Ha rosszat, nem kapsz semmit” elv. Isten azonban nem így viselkedik velünk szemben, hisz akkor is jó hozzánk, ha rosszat tettünk, s ha így van, akkor bűnbánatra biztat bennünket. Szó volt arról is, hogy mi az, amit a fiatalok értéknek tekintenek saját életükben.
Az elmélkedés után kiscsoportos beszélgetés következett, amelyet a papnövendékek és a GISZ jelenlévő felnőtt tagjai vezettek. Ezen szó volt arról is, hogy ki milyen istenképpel rendelkezik, mit testesít meg, mit jelent számára Isten. A kiscsoportos beszélgetésen – valószínűleg a beszélgetést vezető papnövendékeknek s a kisebb korkülönbségnek köszönhetően – sikerült „szóra bírni” a hasonló témák kapcsán sokszor hallgatag tiniket.
A három nap során a különböző szertartásokon, imádságokon és gyónási lehetőségen túl szórakozásra, futballra, röplabdára, filmnézésre is bőven volt alkalom. A táncházban pedig a fiatalok a tánctudásukat is megcsillogtathatták.
A lelkigyakorlat május 4-én a helyi görögkatolikus templomban Szent Liturgiával zárult.
A nagy érdeklődésre s a pozitív visszajelzésekre való tekintettel a GISZ vezetősége szeretné, ha a múlt heti lelkigyakorlat hagyománnyá válna. A fiatalokkal való „munka” eredményessége érdekében a jövőben a 12–14 és a 14–16 évesek számára külön rendeznek lelkigyakorlatot.

Espán Margaréta