Példát és utat mutatni

Az egyházi élet ereje és szépsége sokszor a presbiterek önfeláldozó szolgálatában tükröződik a legjobban.

A református egyházban a presbiterek a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület tagjai. A 19. Kárpát-medencei Presbiteri Konferencián anyaországi és határon túli magyarokat kérdeztünk a presbiteri szolgálat szépségeiről és nehézségeiről.

A Dunamelléki Református Egyházkerület székháza adott otthont a közelmúltban rendezett háromnapos nemzetközi találkozónak. A budapesti konferencián nagyjából százhúsz presbiter vett részt, köztük mintegy hatvanan a határon túlról érkeztek. A konferencia középpontjában a „mindennapi kenyerünk” állt.

Példamutatás

Szilágyi Sándor, a Magyar Református Presbiteri Szövetség főtitkára a Parókia portál érdeklődésére úgy fogalmazott, hogy a 21. század emberének már távolinak tűnhetnek azok az idők, amikor a mindennapi kenyér, a betevő falat nem volt magától értetődő. Napjaink információzuhatagában azonban a lelkünket nyugvópontra kell juttatni, és olyan életet élni, amelynek ritmusában mindig van olyan biztos hely, ahová visszatérhetünk. Ez a napi igeolvasás lehet a keresztyén családokban – tette hozzá.

Szilágyi Sándor szólt arról is, hogy példamutatással sokat segíthetnek a presbiterek a gyülekezeti tagoknak.

– A presbitereket azért választják, hogy kormányozzák az egyházközség életét. Amennyiben a presbiterek nem tudnak példát adni a gyülekezetnek erkölcsös életvitelükben, a házasságuk megtartásában, a szavahihetőségben, akkor nem kormányozhatják a gyülekezetet. Fontosnak tartom azt is, hogy minden presbiter nagyon komolyan vegye a saját családját. Nem szabad, hogy valaki csak legyintsen a gyerekére, mert esetleg reménytelennek tartja a nevelését. Aki egyházi szolgálatot vállal, az nagyon összetett feladatra számíthat. Mindezt mégis hálából és örömmel kell végezni.

A presbiteri szövetség főtitkára a konferencia üzenetéről szólva azt mondta, hogy keresik a választ a mindennapi kenyérrel kapcsolatos kérdésekre, így a társadalom egy részét érintő egzisztenciális problémákra is. Hangsúlyozta azonban, hogy a valódi mindennapi kenyér az Ige üzenete.

Lelkigondozni a lelkipásztort

Perecsényi Judit székelyhídi presbiter a szolgálatukról, feladatukról szólva arról beszélt portálunknak, hogy a hitéletben való munkálkodástól, a diakóniától elkezdve a gazdasági ügyekig mindennel foglalkozniuk kell, ami a gyülekezet életét érinti.

– A presbiter feladata ezen kívül az is, hogy lelkigondozza a lelkipásztort. Nálunk, a román területeken még ma is nagyobb teher hárul a lelkipásztorokra, mint az anyaországban. Ahhoz, hogy a gyülekezetben erősnek érezze magát a lelkipásztor, valamint a presbiterek is, nagy szükség van a lelkigondozásra, hiszen csak így tudunk megfelelően mások gondjaira is koncentrálni. A presbiterek visszajelzéseket is adhatnak a lelkésznek bármilyen kérdésben. A lelkipásztorok is támogatják a presbitereket, hiszen nekünk nincs teológiai végzettségünk, így fontosak a tőle kapott bibliamagyarázatok, a Szentírást ugyanis nagyon nehéz lenne önállóan megérteni.

Hitelesség

Ifj. László Kálmán, a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség elnöke úgy vélte, hogy a presbiterek életében az egyik legfontosabb dolog a hitelesség. Az elnök a határon túli reformátusok helyzetéről is beszélt.

– Nekünk, akik a leszakadt országrészekből jöttünk, újra és újra rá kell döbbennünk, hogy ugyanazt a nyelvet, ugyanazt a hitvallást valljuk, és ugyanaz a történelemünk, mint az anyaországianak. A kisebbségbe szorult nemzet megtartó bástyái minden esetben a történelmi egyházak voltak és lesznek – fűzte hozzá.

Háborúba hurcolt családapák

Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség elnöke az ukrán politikai helyzet miatt kialakult speciális helyzetükről is szólt.

– Nagymértékben befolyásolja életünket az országban kialakult bizonytalanság. Bár Ukrajna nyugati részén vagyunk, távol a tűzfészektől, bármikor elvihetik a férfiakat a háborúba. A fegyverforgatásban járatlan, katonailag képzetlen családos apák nem is látnak esélyt arra, hogy élve visszatérhetnek családjukhoz. Sok áldozatról tudunk. A bizonytalanság nagyban befolyásolja a hétköznapok hangulatát.

A reformátusok a bajban is összefognak – folytatta Gyurkó Miklós. – Egyházunk egy hete küldött körlevelet, amiben azt próbálják felmérni, hogy hány férfit vittek el idáig a hadseregbe. Az elkészült statisztikák alapján próbálnak majd valamit tenni az illetékeseknél az ész nélküli behívások és a hadjárat ellen. A nehéz helyzet miatt bennem is van szomorúság, hiszen számos tervem volt arra, hogyan mozgósítom majd a kárpátaljai presbitereket az egyházunk ügyéért. Most azonban más van terítéken. …Csak a Krisztusba vetett bizalom tud forrássá válni a szürke hétköznapokban.

Gyurkó Miklós szerint a presbiteri konferencia jó alkalom arra, hogy irányt mutasson, amin keresztül Isten vezeti és formálja őt. A háromgyermekes kárpátaljai férfi azt mondta: Jézus azt az utat jelölte ki számára, hogy presbitereket vigasztaljon és utat mutasson nekik a reménytelenségben.