Felhők az eurózóna fölött

Miközben a fejlett világ egyik fele már maga mögött hagyta a gazdasági válságot, addig az eurózóna nem képes túllendülni a holtponton.

A háttérben többek között az Európai Központi Bank tétlensége áll, valamint az, hogy a válság idején csak tüneti kezelést kapott az euróövezet, a hosszú távú átalakítások elmaradtak.

Már most látszik, hogy visszaütött Európára az ukrán–orosz konfliktus. Az utóbbi három hónapban az euróövezet legerősebbjének és egyik motorjának számító német gazdaság recesszióba fordult, és ezt azonnal megérezte az egész Európai Unió is. Hiába élénkítette gazdaságát Berlin, hiába tartotta kordában a költségvetést és a munkanélküliséget.

Az export terén a világranglista harmadik helyén álló Németország szemlátomást megszenvedi az ukrán–orosz válságra adott uniós szankciókat, holott a moszkvai válaszlépés hatása még nem is szerepel a mostani adatokban. A németek és az eurózóna lemaradása látványos: az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia is pazar negyedévet tudhat maga mögött, három-négy százalékos bővüléssel. Ehhez képest az euróövezet mindössze 0,7 százalékos növekedése azért is lehangoló, mert évek óta nem sikerül túllendülni az egy helyben topogáson, sőt, több erős tagállam még mindig vissza-visszatérő recesszióval küzd.

Gyenge adatok érkeztek a gazdasági reformokat halogató Franciaországból is. Az euróövezet másik meghatározó tagja idén feltehetően nem lesz képes arra, hogy három százalék alatt tartsa a költségvetési hiányt. Párizs mindössze 0,1 százalékkal erősödött az idén, de tavaly, az év elején még recesszióval küszködött. A gazdasági átalakításokat már megkezdő olaszoknál sem rózsás a helyzet: az EU harmadik legerősebb gazdasága még mindig zsugorodik, és évek óta képtelen kitörni a recesszióból.

Rómának elsősorban a GDP 130 százalékát meghaladó hatalmas adósságteher okoz gondokat, de nem sikerült mérsékelni az olasz gazdaság gerincét adó kis- és közepes vállalkozókat gúzsba kötő adóprést sem. A franciák és az olaszok esetében egyaránt a tartósan magas, tíz százalék körüli munkanélküliség jelzi, hogy a válságnak még távolról sincs vége. Az euróövezet negyedik oszlopa, Spanyolország ugyan az utóbbi fél évben végre kikeveredett a receszszióból, ám az egész gazdaságra bénítólag ható állástalanság kérdését továbbra is képtelenek kezelni. Tartósan 25 százalék körüli a munkanélküliek aránya, amely a fiatalok körében közel 50 százalékos, érzékelhető javulásnak pedig egyelőre nyoma sincs.

Az egész euróövezet gyenge teljesítményének hátterében többrétű problémák állnak. Az orosz– ukrán konfliktusra válaszul adott szankciók és az orosz embargó viszonylag friss, ezért annak negatív hatásaival nem lehet a korábban is jellemző stagnálást indokolni. Ám a túl alacsony (0,4 százalékos) infláció és az Európai Központi Bank (EKB) várva várt élénkítőcsomagjának késlekedése sokkal többet nyom a latban. Az a tény, hogy a hat éve hullámvölgyekkel tarkított válságból a valutaövezetnek még mindig nem sikerült kikászálódnia, sokkal mélyebb okokra vezethető vissza. Elemzők szerint a 2009–2011-ben hozott intézkedések csak tűzoltásra voltak alkalmasak, a valutaunió szerkezeti és versenyképességi problémáit nem kezelték, és a tagállamok ennek isszák meg most a levét. A közös euróövezeti mentőakciók ugyanis főként a pénzügyi szolgáltatókat támogató alapok létrehozásában és a Nemzetközi Valutaalappal közösen folyósított uniós hitelekben merültek ki. Mindez azonban csak a bankokat húzta ki a pácból. A komoly bajba jutott államoknak – Görögország, Írország, Portugália – adott hitelekkel a gazdagabb tagállamok lényegében a saját bankjaiknak dobtak mentőövet, mert túl sok kockázatos kötvényt vásároltak az unió perifériáján elhelyezkedő államoktól.

MNO