Elhunyt Sztankay István

Sztankay István Budapesten született 1936. február 14-én, apja görög katolikus lelkész volt. Fiatalon labdarúgó-karrierről álmodott, de 18 évesen rá kellett jönnie, hogy hiába véd jól, a kapus posztjához nem nőtt elég magasra. Ezután volt segédkántor, kifutófiú egy ktsz-ben, anyagmozgató a hídépítőknél és csillés a metróépítkezésen.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1957-ben – harmadszorra – vették fel. Édesapja lelkészi hivatása megnehezítette felvételijét: egy anekdota szerint a fiatal Sztankay az édesapja foglalkozását firtató kérdésre azt felelte a vizsgáztatóknak: pásztor – csak később tette hozzá, hogy lelkipásztor. Diplomáját 1961-ben kapta meg, első szerződése Miskolchoz kötötte. 1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. A kezdetektől fogva népszerű, foglalkoztatott színész volt, rengeteget dolgozott színházban, filmben és szinkronstúdiókban is. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja.
Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesült. Emlékezetes alakításai közé tartozik Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja).

A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta. A mintegy 450 alkalommal játszott vígjátékban az azóta elhunyt Schütz Ila volt partnere, akivel számos más színdarabban is fellépett, és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is. A közös munkán túl mély barátság is összefűzte őket.

Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdal-ban mutatkozott be Páger Antal partnereként. Jelentősebb filmjei közé tartozik a Párbeszéd, a Húsz óra, az Ismeri a szandi-mandit?. A televízióban címszereplője volt a hatalmas sikert aratott Bors-sorozatnak, egyik főszereplője az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-darab tévéváltozatának és Karinthy Ferenc Dunakanyarjának.

Kellemes, férfias hangja miatt szívesen foglalkoztatták a szinkronstúdiók is, ő volt Tony Curtis és Jean-Paul Belmondo állandó magyar hangja. Rendezőként is kipróbálta magát, színpadra állította Dürrenmatt Play Strindberg című drámáját és Az úr vadászni jár című Feydeau-vígjátékot.

Művészi munkásságáért 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét 1997-ben vehette át, 2012-ben a nemzet színészének választották. Lánya, Orsolya követte a színi pályán, Ádám fia ismert újságíró.

„Nem vagyok teljesen elégedett az apai teljesítményemmel” – mondta nemrégen egy interjúban, amelyet éppen fia készített vele. „Művészcsalád vagyunk, mindazzal, ami az ilyesmivel jár.” Sztankay Istvánnak három felesége volt, második felesége, gyermekei édesanyja, Kun Magda maga is színész volt, később rendezőasszisztensként dolgozott, második gyermekük, Orsolya négyéves korában váltak el. „Svihák” – így jellemezte őt fia, édesapja egykori nőcsábász hírére utalva.

Szenvedélyes gyűjtő volt: zseblámpákat és rádiókat is gyűjtött. Szeretett otthon lenni, nem szívesen utazott. Hetvenes évei közepén egészsége megrendült, visszavonult a színpadtól, és nyilvános szerepléseket sem vállalt. „Nincs mit szépíteni a dolgon, hamarosan elmegyek, ezzel számolnom kell” – mondta tavaly a Borsnak. ” „Ha sokat él az ember, az a baj, ha meg keveset, akkor az.” Az utóbbi éveket családjával töltötte.
Forrás: origo.hu